Csak akkor vedd meg a ruhát, ha biztosan felveszed legalább harmincszor.
fotó: Pál Edit Éva
Emlékszel még édesanyád, nagymamád ruhásszekrényére? A mostanában divatosnak számító kapszulagardróbokat idézte: néhány könnyen kombinálható, jó minőségű ruhából állt.
Talán még mindig megvannak, talán még te is felvetted néha őket, talán a kedvenc ruhadarabjaid közé tartoznak. Most nem így van. Ahányszor a futárcégek székhelyére megyek, egymás után adják ki a különböző fast fashion ruhamárkák csomagjait, az utóbbi időben már rendszerint nekem szegezik a kérdést: „Sinsay vagy H&M?”.
A Tudatos Udvarhely című sorozat ötödik találkozóján, április 10-én a fenntartható divat volt a téma. Az előadó Antal Hajnal volt, a Selected Bags vállalkozás vezetője, akinek modellként valamikor mindene volt a divat, és most is az, de már nem a profit és a mennyiség a fő célja, a „középútra” törekszik a divatosság és a környezettudatosság között.
Éhbér és súlyos környezetszennyezés a szép ruháink ára
Néhány éve meglátogatott egy helyi bőrdíszműves műhelyt Marokkóban. Az elképzelt pozitív kép helyett egy viszonylag sötét varrodát látott, többségében idős nők bámultak csodálkozva a látogatókra, a sarokban pedig gyerekek dolgoztak. Azóta másképp tekint a divatra, próbál olyan információkat és tényeket megismerni, amikből inspirálódni, tanulni tud.
Majd a divatiparról kezdett el mesélni. A divatipar a második-harmadik legszennyezőbb iparág, az általa kibocsátott gázmennyiség pedig megelőzi a légi- és tengeri forgalmat is. A ruhák kilométereket utaznak, egyik kontinensen vagy országban megterem az alapanyag, majd tovább utazik, megvarrják, megint utazik, értékesítik, majd valahol eladják. Az alkalmazottak három dolláros bérért dolgoznak napi 16-18 órát, és nem is igazán tudatosul ez bennünk, mert nem látjuk, nem ismerjük őket.
Régen tavaszi/nyári és őszi/téli kollekció volt csupán, most kéthetente dobják piacra az új kollekciókat, évente 80-150 milliárd ruhadarabot dobnak piacra egyes cégek, a legtöbb kárt okozók közül az Inditex céget emeli ki (ide tartoznak a Zara, Bershka, Pull&Bear, Bershka, Stradivarius, Massimo Dutti termékek – szerk. megj.), “mindig leárazás van, mindig lehet olcsó ruhát kapni, lassan nem is éri meg turkálóba menni”, teszi hozzá.
Kiegészíti a sort még azzal, hogy a nagyvállalatok, fast fashion üzletek kínálatai nagymértékben műszálas ruhákból állnak: „évente félmillió tonna mikroszál jut a vizeinkbe azáltal, hogy ezeket betesszük a mosógépbe, majd meglocsoljuk a gyümölcsöket, zöldségeket, megesszük őket. Ördögi kör” – próbál rávenni mindenkit Hajnal arra, hogy gondoljon erre is vásárlás előtt.
Jó megoldásnak tűnik a pamut?
Pedig nem feltétlenül az. „Csalóka” – tér át a különböző anyagokra Hajnalka. Egy hagyományos, pár száz grammos, 10-15 lejes trikó előállításához egy kiló pamutot és 2.700 liter vizet használnak fel, ami egy felnőtt ember 2,5-3 éves vízfogyasztását jelenti. Ha mindenképp ragaszkodunk a pamuthoz, akkor azt tanácsolja, válasszunk olyan termékeket, amelyeken jelzik, hogy fenntartható pamutról van szó, vagyis a szokásoshoz képest fele vagy negyede annyi vizet használtak az előállításukhoz.
Vannak olyan cégek, akik lehulló anyagokat használnak a termékekhez, ez is egy jó opció szerinte, ők is használnak olyan bőrdarabokat például a táskákhoz, amelyeket más, nagyobb cégek már nem tudnak feldolgozni a méretük miatt. De a növényi bőröktől sem félni, ezek akár keményebbek, tartósabbak is lehetnek, mint az állati bőr, ő az ananász bőrt emeli ki.
Életre szóló társ, vagy múló rongydarab?
Meg kell vizsgálnunk saját igényeinket és szokásainkat, tudatos, felelősségteljes vásárlóvá kell fejlődnünk, aki tudja, hogy mennyi az elégséges és a számára szükséges. Interjú Vass Aranka Adelina székelyudvarhelyi tervezővel.
A gyapjú nem a kedvence, nem tartja etikusnak az előállítását, de lebomló, és rendszerint a fenntartható anyagok közé szokás sorolni őket. A lenvászon, kender is olyan anyag, amit nyugodt szívvel vásárolhatunk. Ő az újrahasznosított műanyagból készült ruhákat is ajánlja, az ökonejlont, újrahasznosított poliésztert, műgyantát említi.
Legyünk tudatosak! –
tanácsolja Hajnal. Ha Banglades, Venezuela vagy hasonló származási helyet írnak a címkéken, akkor kétszer is gondoljuk meg a vásárlást, helyette törekedjünk arra, hogy közelebbi helyekről vásároljunk, legyen szó ruhákról, kiegészítőkről vagy kozmetikumokról. Sok előnye van annak, ha olyantól vásárolunk, akit ismerünk, például véleményt kérhetünk tőle, ha pedig problémánk van a termékkel kapcsolatban, sokkal egyszerűbben tudjuk azt a gyártónak jelezni.
Az is jó, ha az újrahasznosított vagy újrahasznosítható termékeket (textil betétek, pelenkák, kendők, sminklemosó pamacskák) részesítjük előnyben. Hasznos lehet, ha ruhavásárlás előtt elgondolkodunk azon, hogy az adott darabot hányszor viselnénk, ha úgy gondoljuk, hogy legalább harminc alkalommal, akkor hazavihetjük. Ha pedig készen állunk rá, akár a stock waste, low waste és zero waste útján elindulhatunk, vagy kihívásokat állítunk fel magunknak, ő például már két éve nem vásárolt új ruhát magának, mondja a jelenlévőknek.
