Pénteken, február 9-én ünnepélyesen megnyitották az Orbán Balázs utcai Szépkorúak Házát. Kollegám, aki már korábban járt itt anyagot készíteni, figyelmeztetett, készüljek a legjobbakra. Igaza lett.
Már a bejáratnál egy kedves néni szegődik mellém, úgy megyünk be a terembe, mintha régi ismerősök lennénk. A tágas, nagyjából kultúrotthon méretű terem már tele van, a néni alig kap egy szűk helyet az egyik padon, ahová le tud ülni. A padokat elfoglalók szinte mind nyugdíjasok, jókedvűen cseverésznek, néhányuk még kendőt, maszkot is öltött magára, ha már farsang van. De a többiek is kicsinosították magukat: előkerültek a masnik, a vörös rúzsok, a piros körmök, a kalapok. Látszik, mind izgatottan készültek az eseményre.
A megnyitón más hasonló eseményhez képest szokatlanul kevés a beszéd, a nagyjából kétórás ünnepség negyedét ha kiteszik, és mindössze egy politikus, Gálfi Árpád polgármester áll ki a tömeg elé, ő sem húzza sokáig a szót. Elismeri, elhúzódott a felújítás, de örül neki, hogy meglett. Azt kívánja, használják minél többen, minél nagyobb egészségben.
A beszédek többi része a jelenlévő nyugdíjasokat célozza. Az ökumenikus istentisztelet alatt a katolikus, református és unitárius lelkészek is aktív életre biztatják őket: egyikük Mózest említi, aki nyolcvan volt, amikor Istentől azt a feladatot kapta, hogy vezesse ki a zsidókat Egyiptomból, a másikuk szerint az idősek számára a Maslow-piramis megfordul, nem a fizikai szükségletek a legfontosabbak, hanem az önmegvalósítás. A harmadik egy Netflix-sorozatra hivatkozik, amiben annak a nyitját keresték, hogy hogyan éljünk száz évig. Nem az számít, hogy mit eszünk, milyen vitaminokat szedünk, hanem az, hogy élünk: 95 éves nénike gitározott, a barátnői üveggel a fejükön táncoltak, közösségük volt, önkénteskedtek, meséli a pap, mit tanult a sorozatból.
Ezenkívül még Sándor István, a Caritas munkatársa, foglalkozásvezető vette át néha-néha a mikrofont. De azt senki nem bánta. Szinte minden szavával megnevettete az időseket, látszott, nagyon ért ahhoz, hogy a vicceivel hogyan motiválja őket, például olyan mondatokkal, hogy: „Haldokolni lehet, de abból elég öt perc, nem kell ötven év.”, „Azt szoktam mondani, ha nem jön össze a meghalás, kezdj el élni, jobban telik”, vagy „Azt mondom, éljék meg a pillanatot, költsék el minden pénzüket, ne vesszenek össze a gyermekek a vagyonon.”
A fennmaradó időben pedig Michael Jacksonra, Kis Grófóra és még rengeteg műfajra ropták a fellépő udvarhelyi vagy környékbeli falvakban élő nyugdíjasok, vagy a fellépővel együtt énekeltek, sőt egy Hófehérke-feldolgozást is láthatunk. Erről itt tudsz megnézni egy rövid válogatást:
Végezetül csak azt tudom mondani, mint a barátomnak az esemény után: „Remélem, mi is egyszer ilyen szépkorúak leszünk”.