Hétfőn arra ébredtünk, hogy elaludtunk, mert a gyerek nem ment iskolába. Szerencsére, a macska órája fel volt húzva. Megint elromlott a rugó benne, mármint a macskában, mert folyton rajtunk ugrált az ágyban. Jobb lett volna, ha megfőzi a kávét.
A tanárok sztrájkja volt a hét témája, ez megmozgatta a kicsik és nagyok fantáziáját és a kommentszekciókat, mert részben örülünk, hogy tiltakoznak, ez a demokrácia egyik tünete ugye, és itt, Közép-Kelet Európában mindannyian örülünk, ha demokratikus tüneteket veszünk észre a demokráciákon.
Meg azért is örülünk, mert racionálisan tudjuk, hogy az oktatás és az egészségügy az, ami minden pénzt megér. Csak.
Mindig van egy csak.
Most épp az, hogy a hosszútávú érdekek sértik a rövid távúakat, a közösségi érdekek az egyénieket és fordítva.
Mert a járvány idején sok gyerek lemaradt, a kicsik a mozgásfejlődésben, szocializációban, más rosszul tanult meg írni-olvasni a szüleitől, vagy épp a mértékegységek átalakításával nem tudott megbarátkozni azóta sem. És vannak a nyolcadikosok meg a tizenkettedikesek, akik épp életük nagy napjai előtt állnak. Eddig is hatalmas volt a nyomás rajtuk, de most elviselhetetlen az, hogy nem lehet tudni, mi lesz.
A lányunk hatodikos, és már tiszta stressz. Ha van iskola azért, ha nincs azért. Ha minden nap felmérőt írnak azért, ha mégsem, azért. És persze, vannak az oktatásban súlyos problémák. Például a vécépapír kérdése. Amit még mindig időnként a szülő áll. És az oktatók meg a kisegítő személyzet megfelelő száma és megfelelő képzése. Hogy ne kelljen törvénytelenséget elkövetni, ha egy dadát az állam helyett ki kell fizetni. Hogy ne a tanárok miatt / helyett kelljen a gyereknek pszichológushoz járni.
Kiderült, hogy a szülők csak koloncok az oktatásban. És a gyerekek is végeredményben.
Sokkal könnyebb lenne tanítani nélkülük. Ezek a durva dolgok jutnak eszembe. Ezt jelenti a csak. Mert ideális esetben csak a régóta hangoztatott gyermekközpontú oktatást kellene megvalósítani, semmi mást. És ideális esetben ebben a szülő, a gyermek – sajnos őket egyelőre nem lehet kivonni a képletből – meg a pedagógus együtt kell, hogy működjön a gyerekek nevelésében. Sőt, az egész társadalom együtt kell működjön ebben. És állítólag nincs pénz. Meg jövőre választások lesznek. És közben kormányváltás is történik.
Szóval, mindenki álláspontja érthető. Csak Romániában élünk és minden mondat végére simán odaillik egy csak. Csak az a kérdés, hogy ebben a vizsgaidőszakban ki fog megbukni.
Biztosan meg van írva a csillagokban.
Csak már nem tudjuk kiolvasni. Ha nincs ez a sztrájk, a lányom osztálytársainak szüleivel sem találkozom hétfő délelőtt, akik a csillagvizsgáló szomszédságában laknak és nem a cirmos macska ugrált rajtuk, hanem földrengés, égzengés ébresztette őket hétfő reggel. Így derült ki, hogy hozzáfogtak a csillagvizsgáló lebontásához.
KÁR
Két napig szabadnapos voltam, és már azt hittem, hogy a hétfői gyűlésen megbeszélt, a tanügyi sztrájkot is nagy ívben leszaró, egyre hangosabb varjakkal kapcsolatos kérdéseinkre válaszol nyilvánosan, amikor károgott egyet a polgármester Facebook-profilja.
Szeretnéd a teljes szöveget elolvasni, de még nem vagy előfizető?
Ha most feliratkozol a hírlevelünkre, akkor szeptemberig előfizetés nélkül is elküldjük neked a hétvégi hírlevelünket, amiben összefoglaljuk és keretbe helyezzük az elmúlt hét legfontosabb történéseit. Ha közben előfizetsz, akkor természetesen szeptember után is kapod a hírlevelet.
Mivel megyei tanács által fenntartott intézmény, mi nem értesülhetünk róla, és infókat sem kapunk akkor sem, ha kérünk, de valahogy megtudtuk, hogy lett egy MR-készülék Szentegyházán a kórházban. A megye második mágneses rezonancia készüléke nem Udvarhelyen van, hanem Szentegyházán! Kár. (Szentegyháziaknak: hogy Udvarhelyen nincs, az a kár).
Mondjuk, az udvarhelyi kórházban is készülődik valami. Szurkolunk, mert megnyert pályázatot már sokat láttunk a városban, kivitelezettet kevesebbet, elég kár.
Megkérdeztük az udvarhelyi tanügyiseket, tanulókat is, hogy mit szólnak a sztrájkhoz. Utólag a dühös betelefonálgatásokból kiderült, hogy nem minden óvodaigazgató örül a sajtó- és véleményszabadságnak. Kár.
Néhány tervezetet immár hagyományőrző jelleggel visszavontak – tavaly is eljátszották ugyanazt a színjátékot –, de a szópárbaj nem maradt el a rendes havi tanácsülésen, ahol a trágyadomb kérdésén csaptak össze a tanácsosok – egyelőre nem vasvillával –, és döntést hoztak arról is, hogy mi legyen az újonnan felépült szolgálati lakásokkal. Nekünk nem jut. Kár.
Péntek izgalmas, eseménydús nap volt
Alig győztük követni az eseményeket.