Lakat és Zárva tábla fogad a kadicsfalvi szabadidős központ kapujánál. A parkolót, a játszóteret és a sportpályákat közvetlenül azután zárták be, miután a Kadicsfalvi Sport és Kulturális Egyesület (KSKE) október 30-án, vasárnap este gyűlést tartott a helyi kultúrotthonban. 

A létesítmény fenntartása eleve gondot jelentett egy ideje a szervezetnek, – tudtuk meg az egyesület két vezetőségi tagjától – , a gyűlés apropóját mégis elsősorban az adta, hogy a napokban egy újságcikk jelent meg az ugyanoda tervezett új sportbázisról.

Az Átlátszó Erdély cikkében túlnyomóan a sportbázis kibővítésének ellenzői szólaltak meg, és annak megálmodójának, Pál Dénes kadicsfalvi vállalkozónak a viselkedését kérték számon az egyháztanáccsal szemben. Az egyházközségé ugyanis az a telek, amelyen felépülne a jelenlegi park bővítéseként az új közösségi központ.

A kadicsfalvi port leginkább az kavarta fel, hogy – a megszerzett információk alapján – a szerző azt vonta le, hogy „egyházi birtokra pályázik és papokat tart félelemben Udvarhely leggazdagabb vállalkozója”, aki a kadicsfalviakra erőlteti a beruházást.

Habár erre többen is kiálltak a projekt és/vagy Pál Dénes mellett – olyan ismertebb kadicsfalviak írtak a Facebook-on, mint például dr. Geréb László (SZÉK, RMKT), Lőrincz Zsuzsánna (Artera, M.E.S.), András Lehel (Melinda Instal) –, a hirtelen támadt ellenszélben mégis a hovatovább megvitatása volt a KSKE említett gyűlésének fő tárgya, azonban ez ügyben nem tudtak akkor dűlőre jutni. 

Majd csak azután fognak dönteni, miután az egyháztanáccsal és a finanszírozóval, a Pál Dénes tulajdonában levő Melinda cégcsoporttal is egyeztettek. Az egyetlen konkrét lépés az volt, hogy a kadicsfalvi park működtetését felfüggesztették, és az egyháznak a kulcsokat visszaadták – tudtuk meg Ágoston Attilától, a KSKE elnökétől. 

A park bezárása elsőre puszta bosszúskodásnak tűnhet, de állítólag már régóta problémás a helyzet, mert az ügyintézője egyre kevésbé ér rá, nincs, aki átvegye tőle, a szükséges felújításokat pedig alig tudják biztosítani a becsületkasszából befolyó pénzből, „épp hogy üti a széle a hosszát”. A szabadidős központ ügyintézője, a helyi bálok szervezője Kovács Levente úgy érezte: „ha ez a hála” az önkéntes munkájáért, akkor inkább feláll, és visszaadja a kulcsokat az egyháznak. Támogatás nélkül nem tudnak felelősséget vállalni.

Igazából a KSKE-nél nem is értik,

honnan és miért pont most kerekedett ez a történet elő, ami 2021 decemberére nyúlik vissza. Tőlük, a paptól és a gondnoktól is úgy tudjuk, a projekt elvileg egyenesben volt, az egyháztanács már tavaly decemberben jóváhagyta, a bérbeadási szerződést közjegyzőnél előkészítették, és Gyulafehérvárra el is küldték láttamozásra az érsekséghez. 

Az egyesületben úgy érezték, hogy van ennek támogatottsága, de ha már megkérdőjeleződött, közvéleménykutatásra készülnek november 7. és 12. között. Amíg tisztázódik a helyzet, addig mindenesetre felfüggesztik a tevékenységet. A Kadicsfalvi Sport- és Kulturális Egyesület (KSKE) közleményt is küldött szerkesztőségünknek, amelyben elhatárolódik az Átlátszó Erdély cikkétől:

Mélységesen felháborodtunk az abban megjelent néhány kadicsfalvi véleményt olvasva és bízunk abban, hogy a megszólaltatott „források” nem a közösségünk többségének véleményét tükrözik – írják a sajtóközleményben, amelyet mind a 20 tag aláírt. 

A közleményt és a park látványtervét a kadicsfalviak postaládáiba is bedobták a múlt héten. A meglévő foci- és teniszpályák mellé csónakázó tavat, futópályát, fedett színpadot, játszótereket, biciklis és skateparkot terveznek.

A közleményben először is tisztázzák, hogy a sportbázist nem Pál Dénes építi, hanem a Kadicsfalvi Sport- és Kulturális Egyesület, amelyik egy non-profit szervezet. „Pál Dénes nem volt, és nincs most sem a tagok között”, a tervezett szabadidős parknak vannak pénzügyi támogatói (pl. Melinda Impex cégcsoport), akik szponzorálják a KSKE-t, hogy megvalósíthassa a beruházást. Elismerik, hogy az eddigi tájékoztatásuk hiányos volt, ezt szeretnék pótolni. 

Miről is van szó?

A beruházásról a következő részleteket tették nyilvánossá:

– a szabadidős park tervezett felülete kb. 2 hektár, amely a Kadicsfalvi Római Katolikus Plébánia tulajdonában lévő ingatlanokból tevődik össze (a már meglévő park körül – szerk.). A beruházás több fázisban valósulna meg a finanszírozás függvényében.

– a szóban forgó területet a KSKE bérbe venné az egyháztól 25 évre, felülépítési joggal, hogy tudjon rá kérni építési engedélyt, majd építeni a terv szerint. A két hektár körüli terület mindvégig teljes mértékben az egyház tulajdonában marad. A KSKE alapító okirata szerint az egyesület bármikori megszűnésekor a tervezett szabadidős park, vagy bármi más egyesületi ingó vagy ingatlan vagyon is a kadicsfalvi egyházközség tulajdonába kerül.

– a KSKE-nak vannak „és mindvégig lesznek” olyan tagjai a vezetőségben, akik a kadicsfalvi egyháztanácsban is részt vesznek, ezáltal biztosítva az egyház rálátását is az egyesület tevékenységére (a közlemény 5 ilyen személyt nevez meg – szerk.).

– a szabadidőparkot működtetni is kell, a cél pedig az, hogy önfenntartó legyen: „ez nem egy üzleti vállalkozás, hogy profitot termeljen, hanem a cél az, hogy az egyház telkét bérbe véve a nagylelkű adományozóknak köszönhetően felépítsünk egy olyan parkot, amely közösségi értéket teremt”. 

– a szabadidős park hozzá tud járulni a KSKE alapküldetéséhez („helyi, kadicsfalvi közösség fiataljainak itthon maradásának elősegítése”) egyrészt azáltal, hogy élhetőbb életteret biztosít közösségünknek, és az egészséges életmódot népszerűsíti, másrészt új munkahelyeket teremthet a működtetése. 

– a park fenntartási költségeinek a kifizetésére bevételekre van szükség, amelyeket a sportpályák belépő díjából lehet biztosítani (a játszótér használata továbbra is ingyenes lenne).

Mit szól hozzá Pál Dénes? 

A főtámogató sem érti, honnan bújt most elő ez az állítólagos ellenállás, hiszen az egyháztanács megszavazta a bérbeadást, azelőtt pedig mindenkinek lehetősége volt elmondani a véleményét, az ő jelenlétében tartott 2021 decemberi gyűlésen. Most ő is azt várja, hogy csituljanak az indulatok, az érintett felek beszéljék meg egymással a dolgot.

– Én nem akarok beleszólni, mondják el ők, hogy mit akarnak. Én itt vagyok, a pénz is itt van. Ne az legyen, hogy csak én akarom. Eddig sem vittem el semmit, nem is állt szándékomban – utalt Pál Dénes arra a vádra, hogy „lenyúlná” az egyházi telket. Máshol is megcsinálhatták volna, mondja, de ez van a „buricul târguluiban, ahogy a román mondja”: a faluközpontban kell teret adni a közösségi életnek, ne kelljen mindenért bemenni a városba. Nem titkolt szándéka az egyházhoz is közel tartani az ifjúságot a sport és játék által.

Pál Dénes szempontjából onnan indult a történet, hogy a KSKE segítséget kért a jelenlegi park felújításához, akkor találta ki, hogy álmodjanak nagyobbat, ha már van hely hozzá. Szakcéget bízott meg a látványtervezéssel, és az ötletet az egyháztanács elé terjesztették, amely azt megvitatta. Csakhogy az egyháztanács olyan feltételeket szabott, amelyeket ő csak részben tudott elfogadni, avatott be, innen a nyilvánosságra került konfliktus.

A szóbanforgó cikkben olyan kérdések, aggályok merültek fel, mint: hogy elvárható-e az egyháztanácstól, hogy kevés pénzért vagy akár ingyen adja bérbe a telket a leendő üzemeltetőnek; hogy Pál Dénes korábbi jótékonykodásait (templom, kultúrotthon, ravatalozó felújítása) figyelembe kell-e venni vagy sem; az egyháztanácsnak lehet-e beleszólása a működtetésbe, illetve a kadicsfalviak ingyenesen vagy kedvezményesen használhatják-e. A tartalmi szempontokon túl Pál Dénes – állítólag lekezelő, káromkodó – viselkedése is a kifogások között szerepelt. Kezdjük az utóbbival.

A kadicsfalvi nagyvállalkozó nem emlékszik pontosan, hogy mit mondott, „nem szokása csúnyán beszélni”, csak arra emlékszik, hogy az egyik egyháztanácsos kotnyeleskedésén háborodott fel, és akkor mondhatott olyat, amivel vádolják. Ha ezt úgy vették, hogy le akarja nyomni a torkukon az akaratát, akkor sajnálja, nem állt szándékában. Ő jót akart, de ha ez nem egyértelmű, akkor hátralép. Csak nem érti, hogy akkor miért szavazták meg a projektet. 

Félelemből? Tudja magáról, hogy határozott fellépésű ember, és nem tartana ott a cége, ahol, ha nem lenne az. Úgy megy be a tárgyalásra, hogy valamit el akar érni, és úgy nem jön ki, hogy ne legyen valami belőle. Van egy ilyen habitusa, ezzel tisztában van, de a vitára nyitott, mindig meghallgatja azt, akinek érvei vannak. – Nem szeretem azt hallani, hogy mit ,hogy nem lehet megcsinálni. Annak a kritikáját fogadom el, akinek a tanácsát is. Nem igaz, hogy nem voltak viták, de kezet fogtunk, mindenki engedett a végére – ő így könyvelte el az ominózus gyűlést.

Pál Dénes 2021-ben már megmutatta nekünk a terveket, a vele és András Lehellel készített interjú során.

Elmondása szerint ő szívesen adja a pénzt – mintegy 800 ezer eurót – a beruházáshoz, de ha már a közösségé lesz, a közösség is járuljon hozzá valamivel: az egyház a telekkel, az egyesület pedig a működtetéssel. Ezért nem tudott abba beleegyezni, hogy 25 ezer lejt fizessenek bérként – amennyit egy ingatlanfelmérés alapján kért az egyháztanács –, hanem csak az egyház aktuális bevételét kompenzálnák: évi 8.000 lejt, amennyi a mezőgazdasági területek hasznosításából származik. Habár értelmetlennek tartja, hogy a közösség saját magát leterhelje, ugyanis a KSKE-t terheli a bér előteremtése a fenntartás mellett, ami végső soron a kadicsfalviakat is terheli. „Minél nagyobb a bér, annál nagyobb a belépő” – érvelt.

Márpedig ez elsősorban nekik épül, hangsúlyozta, tekintettel is van arra, hogy elsőbbségük és kedvezményük legyen a helyieknek. Profittal nem is számol, örül, ha önfenntartó tud lenni a létesítmény. Amikor készen lesz, akkor tudják kiszámolni, hogy mennyi lehet az éves költség, s azt osztják el a felhasználók becsült számával. De még nincs is leszögezve, hogy mi valósuljon meg a látványtervből, most csak a telek bérbevételénél tartanak. Erről még egyeztetniük kell a feleknek, a KSKE-nek és az egyháztanácsnak.

Az egyháztanácsnak a – működtetésbe való – beleszólásával pedig azért nem értett egyet, mert szerinte annak van ehhez joga, aki beteszi a maga részét. „Ha bérmentve adták volna a telket, akkor minden további nélkül…”, de természetesen annyi beleszólásuk így is van, mint bármilyen főbérlőnek: az albérlőnek kötelessége rendeltetésszerűen működtetni a létesítményt.

Mit akar a falu?

– merült fel bennünk is, ezért végeztünk egy mini közvéleménykutatást.

Kadicsfalviként kutakodni az ügyben egyrészt előnyös, mert az emberek ismernek minket, ám a nyilatkozataik egy részét bizalmasan is mondják el. Amilyen nehéz volt az Átlátszónak megszólaltatni a támogató oldalt, most épp olyan nehéznek bizonyul nekünk megtalálni azokat, akik ellenzik. 

Miközben kutakodtunk, „a kadicsfalvi forrásai” (az ellenzők?) azt súgták az Átlátszó újságírójának, hogy „jehovistaként járjuk a falut”, és meggyőzni próbálunk. Bár mindketten szeretnénk, ha a sportbázis megvalósulna, nem érezzük feladatunknak az emberek meggyőzését, inkább arra voltunk kíváncsiak, tényleg ennyien ellenzik-e a megvalósulását, mi állhatott a konfliktus mögött, és mit szól ehhez a meg nem szólaltatott/el nem ért másik fél.

Akik nekünk nyilatkoztak, elviekben mind támogatják a sportkomplexum megépülését, legfennebb feltételeik/elvárásaik vannak, de Pál Dénes jóhiszeműségét nem kérdőjelezik meg, sőt, még az igaznak bizonyuló “vádakat” is kétséggel fogadják. Az ötletet nyíltan ellenző kadicsfalvit mi nem találtunk.

Ami viszont egyből kibújt, hogy a kadicsfalviak tele vannak panaszokkal: falusi környezetben városi adókkal, egy – a város által hátrahagyott – negyedben élni nem leányálom. Miért poros az út széle, miért nincsenek sáncok, járdák, rendes világítás, még a karácsonyi fények sem érnek el a városnak ezen részébe – sorolják. Szóval, erre az amúgy is elkeseredett falura zúdult most ez a botrány az új sportbázisról.

Főleg arra voltunk kíváncsiak, hogy mit szólnak hozzá azok a kadicsfalviak, akiket közvetlenül érintene a sportbázis felépülése, vagyis

a tőszomszédok.

A pályával szemben lakó Szilágyi Ferenc nagyon örül az ötletnek: „Ez egy olyan tevékenység, ami reggeltől délutánig tart, nem egy éjjeli rendezvényterem, ami zavaró lenne. A forgalom biztosan nő, dehát jönnek az autók, beparkolnak – lesz rendes parkolója biztos. (…) Egyre több a gyerek, ez egy nagyon örvendetes dolog, nyáron napközben 20-25-30 gyerek van jó időben a pályán, ezen a kicsi falatocska játszótéren. Ha a kertészet nem bérelné, nem is tudom mit csinálnának azzal a területtel, ki fogja azt szántani, vetni, aratni? Ott van az iskolának az udvara, a gyom veti fel, az is egyházi terület, nem foglalkozik senki vele.”

A bérleti díjból pattanhatott ki a vita szerinte: „Az egyház nem küzd anyagi nehézségekkel, hogy rászoruljon a bérleti díjra. Ha a másik fél működteti, akkor az egyház kellene adja a felerészbe a területet, szóba se kellene jöjjön, hogy bért kérjen. Az egyháztanács kell vigyázzon az egyházi vagyonra, de itt szó sincs bekebelezésről, továbbra is az egyház területe maradna.” Elmondta azt is, hogy a pályákat mindenképp zárni kellene este, hogy ne hangoskodjanak, főleg ne káromkodjanak esténként a fiatalok a téren. Ez az egyetlen zavaró dolog, amit tapasztalt az elmúlt években.

A fiatalok zajongását hányta fel egy szomszéd is, illetve elvárásként azt, hogy ha megvalósul, akkor a kadicsfalviaknak legyen elsőbbségük, kedvezményük/ingyenességük a parkban. Egyébként nincsen ellene, ahogy – tudomásunk szerint – más család sem, amely a telekkel szemben lakik a Fenyő utcában, két család ráadásul aktív tagja a KSKE-nek.

Mihály Noéminek van egy 3 és egy 5 éves fia, akik a jelenlegi játszóteret is használják. Annyit tudott hozzáfűzni, hogy reméli, ez az ügy nem tántorítja el az egyesületet, és megvalósul ,amit terveztek, mert ők nagyon várják a bővítést.

Egy másik szomszéd azt mondta, hogy őt valószínűleg zavarni fogja a zaj, főleg, amíg építkeznek, de hajlandó eltekinteni tőle, ha ez a többségnek jó. Nem szeretne a vitákba belefolyni, főleg nem ellenezni a terveket, de azért megjegyezte, hogy szerinte a jelenlegi egyháztanács nagyon keveset tesz a faluért.

Akik távolabb laknak

Szász Csongor is jó ötletnek tartja, s ugyan biztos benne, hogy nőni fog a forgalom, az nem zavarja, zaj a parkban pedig szerinte nem lesz. Azt pedig, hogy milyen áron, vagy ingyen adja-e az egyház a földet, döntse el az egyháztanács, mert az az ő dolguk.

Egy másik „régi” kadicsfalvi, aki a Fenyő utca túlsó felében lakik, sincs ellene a sportkomplexumnak, csak tart a forgalomtól, a zajtól, de a fő szempont számára inkább az, hogy az egyház ne essen el a telekből származó bevételtől, és a kadicsfalviaknak legyen ingyenes, vagy legalább kedvezményes. Hozzáteszi, hogy az önkormányzatnak is volna még tennivalója a negyedben: a sáncok, a vízvezetés, a járdák az ő problémája.

A teniszpálya mögötti mezőgazdasági terület.

Ágoston Csillával a Hintó panzió előterében beszélgetünk. A legelején tisztázza, hogy őt rokoni szálak is fűzik Pál Déneshez (a KSKE-elnök pedig a testvére), de ha teljesen eltekint ettől, akkor sem tudja elképzelni, hogy valakinek szánt szándékkal ártani akarjon, vagy hogy ne a közösség érdekeit nézze. Ő személy szerint nagyon várja a sportkomplexum elkészülését „…mindjárt az unokák miatt kell várjuk, mert a gyerekek ki vannak nőve belőle. Mikor utoljára kérdeztem, hogy hogy áll az ügy, azt mondták, hogy az utolsó lépéseknél tartanak. Nyáron várták, hogy lejárjanak a nyaralások, pont most kezdték volna el, úgyhogy ez a nagy cikk pont az utolsó percben jelent meg.”

Nem tudja, ki ellenezheti, mindenki csak találgat, nem gyanúsítana meg ő sem senkit. Ő nem tud olyanról, aki ellenezné, nem is érti, miért tenné bárki, mert aki nem használja a sportkomplexumot, az is örülhetne, hogy a falu gyerekeinek van ahol sportolniuk, hogy a felnőtteknek sem kell a forgalmas úton biciklizni, futni, és nem kell bejárni érte a városba a nagy pályára. „Én olyanra tudok csak gondolni, akinek Pál Dénessel van baja.”

Menyhárt Emőkének a 6 és 8 éves fiai rendszeresen használják a focipályát, ő nem is érti, hogy hogy alakulhatott vita ki ekörül, szerinte „örülnünk kellene neki, hogy van, aki megcsinálja, nem hogy ellenezni”, és nagyon sajnálja Pál Dénest is, és a pap bácsit is, s mindenkit aki ebbe belekeveredett. Reméli, hogy megvalósul a sportkomplexum, ők biztosan rendszeresen fogják használni.

Mit akar az egyház?

A park tőszomszédságában lakó plébános és a kántor is csak szolgálni szeretne, mindketten szeretnének kimaradni a vitából. Darvas Emil pap bácsi annyit mondott: neki jó, ami a tanácsnak, a falunak jó.

Az egyházgondnok, Nagy Zoltán nem érti, honnan jött ez, „egy éve” aláírta az összes egyháztanácsos a papírt, egyöntetűen megszavazták, nem érti miért nem lehetett ezt házon belül elintézni. Voltak viták, de ő sem emlékszik már, pontosan mi hangzott el egy évvel ezelőtt, ő nem érzi úgy, hogy ekkora ügy lett volna, nem is tud senkit, aki a panaszaival előállt volna, ezért villámcsapásként érte őket ez az egész.

A megkérdezett egyháztanácsosok közül Farkas Csaba kissé ingerülten erősített rá, hogy a tanács összes tagja megszavazta, szerinte nem maradt kérdés az ügyben, zárta rövidre beszélgetésünket.

Ágoston Albert (a KSKE-elnök apja) úgy emlékszik, hogy mikor eldöntötték, nézeteltérések voltak, de mindenkinek a véleményét meghallgatták, jegyzőkönyvbe vették, végül megegyeztek a bérben. „Hogyne támogatnák, ha valaki pénzt akar ide hozni”, ez az ő véleménye. Tudomása szerint nyílt ellenzője nincs, de nem lát bele mindenki fejébe, a cikkből értesült, hogy mégiscsak vannak „rosszindulatú emberek”. Nem érti, ki ellenezhet egy „jó dolgot”, s miért nem áll az ilyen elő.

Egy másik egyháztanácsos – aki egyben KSKE-tag – megerősítette, hogy az egyháztanács valóban rábólintott már a szerződéskötésre, a 8.000 lejes bér fejében, s ő nem is temetné a dolgot, várják a KSKE közvéleménykutatásának az eredményét. Ő az egyike azoknak, akik azt gyanítják, hogy a perpatvar mögött az állhat: valamelyik egyháztanácsos megsértődött Pál Dénes fellépésén. A kadicsfalviak nem szívesen mutogatnak ujjal egymásra, csak sejtik, hogy kiről lehet szó.

Beszélgetéseink során két név merült fel: az egyik személy – aki a kisebb bér miatt neheztelhet – telefonon nem akart nyilatkozni, a megbeszélt találkozó előtt pedig nem válaszolt hívásunkra, otthon nem találtuk. A másik egyháztanácsost telefonon nem, de személyesen sikerült elérnünk.

Ez egy nagyon régi ügy, ami időközben elcsendesedett, 

csak most ez az újságcikk felkavarta – véli Faludi Attila, akire Pál Dénes állítólag felháborodott és rászólt azon a sokat emlegetett gyűlésen. Amikor rákérdeztünk, hogy emiatt esetleg neheztel(t)-e rá, megértően viszonyult hozzá: „Képzeljétek el, elmondja, hogy itt van ez a rengeteg pénz, nektek adom, nézzétek meg, mi lesz belőle, s erre elkezdenek akadékoskodni”.

Faludi is azt szeretné, ha megvalósulna, mert ő és a gyerekei is járnak oda, csak azon akadt fenn a gyűlésen, hogy miként fogják fenntartani, ha „ez a kicsi” (a jelenlegi park – szerk.) is nehezükre esik. Pál Dénes válasza erre az volt: meg kell tanítani az embereket, hogy mindenki vegye ki a részét belőle.

Bár Pál Dénessel ebben egyetért, azt is látja, hogy a kommunikáció félrecsúszott, úgy kezdett el terjedni már a faluban, hogy „elveszítheti az egyház a földjét”. Szerinte az is megoldás lehetett volna, ha a pap kihirdeti a templomban, vagy kapnak valamilyen tájékoztatást az emberek, hogy ne pletykákra alapozzanak. Sértődés pedig abból is fakadhatott, hogy – egyesek szerint – nincs elég egyháztanácsos az egyesületben, és így nem látnak rá eléggé a tevékenységükre (pedig öten is benn vannak – szerk.).

Ő úgy érzi, hogy – szinte egy évvel az emlegetett gyűlés után – olyan részletek lettek kinagyítva a sajtóban, amelyeket már el is felejtett mindenki, és nem igazán van értelme felbolygatni, mert azóta „sínen van, egyetértettek mindenben”. A pap kérését/tanácsát idézte fel, amely a legutóbbi, november 3-ai egyháztanácsülésen hangzott el: „Ne a bűnöst keressük, hanem a megoldást” – utalva ezzel a pályák bezárására és a megtorpant beruházásra.

Folytatni szeretnék

Nagy Zoltán, gondnok elmondta: a legutóbbi gyűlésen abban maradtak, hogy folytatni szeretnék a folyamatot, jelenleg Gyulafehérváron vannak a papírok, az érsekség engedélyére várnak. Azt is hozzátette, hogy ahogy egy évvel ezelőtt, most is minden egyháztanácsos egyet értett abban, hogy folytatni kell az előkészületeket. Akkor voltak elvárásaik, meg is fogalmazták ezt nyolc pontban, amelyből volt ami el lett fogadva, volt ami nem. 

Akkor a bérbeadott telek ára miatt voltak nézeteltérések, minden egyébben a megbeszélések után egyetértettek. Úgy érzi, ez a nagy döntés a nyakukba lett varrva, mert Gyulafehérvár feladata lett volna erről dönteni. “A konzervatívabbak azt mondják, az ősök megőrizték, s mi elherdáljuk a földeket; ha meg nem akarsz együttműködni, akkor azt mondják, hogy nem akarsz a fejlődés útján menni. Mindezeket átgondolva, amellett foglaltunk állást, hogy legyen építkezés. Csak ezt Gyulafehérvár kellett volna eldöntse, és a másik fél, az egyesület. Minket beleavattak, szerencsétlenségünkre.” Hiába szeretné az egyháztanács az építkezést, egy falu nevében kellett döntést hozzanak. A döntés végül az lett, hogy haladnak, és ha Gyulafehérvár is beleegyezik, megépítik a sportbázist.