Leveszünk valami jópofát az internetről, s kész is van. Arculattervezés kezdőknek, avagy hogyan ne vessz össze a dizájnereddel.
Berkeczi Zsolt és a szerző felvételei
Egy vizsga jó esetben olyan, mint egy logó. Sűrítve, nagy vonalakban összefoglal egy folyamatot, és felvázol egy jövőképet: milyenek voltunk, vagyunk és szeretnénk lenni.
Néhány pontban összefoglaljuk, mit tanultunk szombaton a Kalot Egyesület által az udvarhelyi inkubátorházban szervezett számítógépes tanfolyam vizsgáján:
1. Azt, hogy ha összeforr egy csapat, akkor tagjai a vizsgán sem vetélkednek egymással azon, hogy ki az ügyesebb. Elismerik egymás erényeit, felhasználják és irigység nélkül megemlítik egymás ötleteit. Örülnek egymás sikereinek.
2. Ahhoz, hogy ne legyen sok a vizuális zaj, meg kell tanítani az embereket a vizuális zenére.
3. A jó logó magában foglal mindent, amit mondani szeretnénk, anélkül, hogy mindent belerajzolnánk.
4. A jó logó nem úgy készül, hogy „levesszük” az internetről, mint székely bácsi a bajuszt s az angol kalapot, hanem úgy, hogy kézzel papírra lerajzoljuk, megtervezzük, meghatározzuk a mögötte levő értékrendet és üzenetet, majd keresünk egy pontot, vagy egy vonalat, amiből kiindulunk. Forgatjuk, radírozzuk, kidobjuk a kukába. Csak ezután kezdjük el számítógépes programokban rajzolgatni.
5. A digitális rajzolgatáshoz nem árt, ha ismerünk egy programcsomagot, például az Adobe Photoshop, InDesign, Illustrator hármasát.
6. Arculati kézikönyv – nem csak kozmetikusoknak. Irányelvek és szabályok összessége arról, hogyan lehet használni az arculati elemeinket: hogy nézhet ki névjegykártyán, borítékon, levélpapíron, plakáton, cégtáblán, roll-up-on, banneren, pannón, gépkocsin, textilen, fehér és fekete háttéren, illetve mindenféle ajándéktárgynak nevezett biszbaszon.
7. Figyelni kell az arányokra, a perspektívákra: például ne nézzen úgy ki a felirat, mintha lelépni készülne a falról. Mekkora méretig lehet a logónkat és más arculati elemeinket kicsinyíteni, nagyítani, szabad-e torzítani, változik-e a betűtípus a print és az online verzióban? – kérdések, amiket fel kell tenni.
8. „Végülis a könyvelő is ember” – egy drukkoló csapattag arról, hogy nem csak hideg színekkel lehet biztonságot, dinamizmust, pontosságot és egyéb értékeket közölni.
9. Székelyföldön is lehet csemegeszőlőt termeszteni, akár az erkélyen is – egy csemegeszőlőt termesztő vállalkozás arculati kézikönyvének margójára.
10. „Nekem is tetszett, a barátnőmnek is – neki van érzéke hozzá”. Vagyis nem kell nekünk mindent tudni, kérdezzünk meg más embereket is, akiknek adunk a véleményére, akikben megbízunk.
11. A betűkben van játékosság.
12. „Nagy izgalommal töltött el, hogy én ezt meg tudom csinálni” – Berkeczi Éva résztvevő arról, hogy a tanulás sikerélményt okoz.
13. Az utolsó változatban is benne vannak az előző változatok koncepciói.
14. Elcsépelt motívumokból is lehet kellemes, ötletes logót gyártani.
15. Szörnyű, ami körülöttünk van, ami az információ vizuális megjelenítését illeti: plakátok, bannerek, pannók stb. – ez a tanfolyam szervezőinek fő motivációja.
16. A nyomdászok és az informatikusok nem dizájnerek.
17. A tanítás ráveszi a szakembert arra, hogy leálljon a zongorázással a billentyűkön, átgondolja és strukturálja, amit tud, közeli kapcsolatba kerüljön az emberekkel. (Györfi Sándor, oktató)
18. Ezen az 1500 lejbe kerülő, akkreditált tanfolyamon összesen 150, kéthetente kb. 16 órában megtanulsz három számítógépes programot kezelni, helyesírni, kézzel és géppel rajzolni, információkat vizuálisan megjeleníteni, nyomdai előkészítést elvégezni, az alapvető vizuális hibákat felismerni és kiküszöbölni, arculattervezésben egy dizájnerrel együttműködni, eldönteni, hogy akarsz-e ezzel komolyabban foglalkozni.
Az információkat köszönjük a vizsga résztvevőinek, a zsűrinek (Bányász László, Imets László, Bartus Emőke, Györfi Sándor és Péter Botond) és a szervezők részéről Berkeczi Zsoltnak.