Szécsi Zsolt, fotó: GÁL ELŐD
Udvarhely az a város, ahol minden korosztálynak megvan a maga G.-ja, legalábbis az elmúlt 25 évben ez adott némi stabilitást városunk éjszakai életének, és több-kevesebb sikerrel kulturális életének is. Vitathatnánk, hogy az utóbbi időben mennyire, és nincs is ezzel baj. Vitatkozni kell és pláne a generációk között, így talán könnyebben megértjük majd egymást. Van azonban valami, amiben mindannyian sorstársak vagyunk, egyszer mindegyikünk Géjének eljő a vége.
Van, akinek ezt a véget a 2017-es év jelentette, amikor a romkocsma a régi formájában bezárta kapuit, és Bihari Lórántot, illetve Asztalos Barnát Szécsi Zsolt váltotta fel a teljes arculat-, célközönség-, és hangulatváltáson átesett lokál élén. És vannak, akiknek a Géje ezen a hétvégén búcsúzik, hiszen mint Szécsi Zsolt Facebook-videóüzenetében bejelentette, hat év után úgy döntött, más vizekre csoportosítja át energiáit, és a lokál jelenlegi formájában egy utolsó „ünnepi” hétvége után bezárja kapuit.
Kíváncsiak voltunk, mi áll a döntés hátterében, mit gondol, miért halt meg mindennemű éjszakai élet Székelyudvarhelyen, lehetséges-e egyáltalán nyereségesen fenntartani a koronavírus után egy ilyen helyet, és naná, hogy kíváncsiak voltunk a legfontosabbra, azaz, hogy mi lesz a Gével. Szécsi az Agora Business Centerben található irodájában fogad és miután kávéval kínál, bele is csapunk a lecsóba.
Most már négy éve csinálom egyedül.
Én foglalkozok a rendezvényekkel, marketinggel és effektív mindennel. Annak idején az Alsó Gét vettük át, aztán egy kényszer szülte helyzet miatt a felsőt is. Miután a régi bérlőkkel a tulajdonos nem tudott zöldágra vergődni, ez az egy opció maradt, ha nem akartuk, hogy a konkurencia fölénk költözzön. Akkor még hárman voltunk, de időközben a társaim mással kezdtek el foglalkozni, én benne maradtam. Most már négy éve csinálom egyedül.
Persze, dolgozom főbárosokkal, akik sok terhet levesznek a vállamról, és promóterekkel, akik hoznak zenekarokat, vagy DJ-ket, de én osztom be, én számolok el, s én vagyok nagyjából mindennel a kapocs. Ez kicsit sok lett az utóbbi időben, és fölöttem is eljárt az idő, harminckét éves vagyok. Hét év, az hét év. Gombócból is sok. Gondolkodtam több változaton, de végül ezt a döntést hoztam meg, szeretnék több időt és energiát fordítani most a magánéletemre, a családomra.
Több energiát és időt igényelt a fenntartás a koronavírus után? És befektetést? Kíváncsi vagyok, te belülről hogy látod, mert nekem úgy tűnik, hogy nagyon megcsappant az éjszakai élet, jóformán nincs is.
Igen. Mikor nyitottuk az Alsó Gét – ahogy összeszámoltam – 5 szórakozóhely volt a központban, ami pénteken, szombaton fogadta vendégeket és a bulikkal, rendezvényekkel hajnalig nyitva tartott. És még emellett a Dzsungel és az Irish, ahol esetenként már csütörtökönként is buli volt. Ez már hét.
És ezek éjfélig tartottak nyitva a hétköznapokon is, de most, amelyik nem tűnt el, alkalmi rendezvényteremmé változott.
Összetett okai vannak. Az egyik legfontosabb az, hogy a pandémia ezt az ágazatot rendkívüli módon sújtotta. Nemcsak anyagilag, mert mindenkinek borzasztó veszteségeket okozott az a másfél év, de emberileg is megviselte a működtetőket. Másfél éven keresztül gyakorlatilag azt se tudtuk, hogy mi lesz velünk. Sok működtető saját pénzét, megtakarítását tette bele hónapról hónapra úgy, hogy fogalma sem volt, hogy holnap ki tud-e nyitni. Olyanok voltak, hogy hétfőn kinyitott, szerdán bezárt, rajtamaradt az áru, fizetések, minden. Ez sokaknál betette az ajtót.
Másrészt, amikor újra nyitottunk, egy teljesen új generáció jelent meg az éjszakában. Akik 16 évesek voltak, azok tizennyolcak lettek, két év alatt rendkívüli módon átalakultak a fiatalok fogyasztási és szórakozási szokásai. Teljesen más alkohol típusok jöttek be, teljesen máskor kezdődtek a bulik: ami régen 10-kor, az most fél egykor. Nem csak itt, ez általános. A házi bulik, az otthoni „melegítés”, az otthoni „afterezés” megszokottá vált a pandémia alatt, és ez nyilván a szórakozási, fogyasztási szokásokat is megváltoztatta.
Mindemellett új irányzatok jelentek meg, gondolok itt például a trap brutális feltörésére, ami mind a DJ-k trackilstjében, mind az előadók között – akiket a promóterek ajánlanak – nagyon megmutatkozott. Ezek teljesen más helyszínt igényelnek, teljesen más büdzsével, és teljesen más közönséget hoznak be, ehhez pedig kell alkalmazkodni.
A másik a drágulás. A Covid után az élőzenés produkcióknak az árai elképesztő módon megemelkedtek, arányaiban legalább nyolcvan százalékkal. Emiatt a hangosítóknak, a turné menedzsereknek is megnőttek a költségeik, ők is emeltek az áraikon. Ennek az lett a következménye, hogy az élőzenés produkciók egyre inkább tűnnek el, és csak azokat a zenekarokat tudják beengedni a helyek, akik valamilyen támogatással érkeznek hozzánk. Ennek a következménye, hogy eltűntek a helyi zenekarok. Mikor ezt kezdtük, stabilan volt négy-öt garázs zenekar, amit be tudtál tenni a programba. Ezidő alatt történt a techno műfaj visszaesése is. Nekem természetes volt egy hónapban egy-két ilyen stílusú buli, most negyedévente.
Megemelkedtek az adóterhek, megemelték az üdítőitalok adóját, az épületadókat, a működési engedély adóját. Az 5 százalékos ÁFÁ-t felvitték 19 százalékra. A sörnek az ára jelentősen megnőtt. Sokan kérdezik, miért emeled az árát, de ha neked van egy árrésed, ami kell ahhoz, hogy kihozd a költségeidet, és a beszállító eleve árakat emel, akkor muszáj emelned. Hiány is volt, érdekesség, hogy idén nem lehetett tequilát kapni.
Sok kirakósdarab tette össze azt, hogy egy ilyen helyet működtetni 2017-18-ban körülbelül feleannyiba került, mint amennyibe kerül 2023-ban.
Ezekhez, a felsoroltakhoz kell adaptálódni, hogy fent maradj. Volt, aki egyszerűen nem akart, meg volt, aki nem tudott.
Nálatok mi a helyzet?
Én eleve ezt két módon közelíteném meg. Egyrészt a 2019-es év volt számunkra – de tapogatózva úgy tűnik, másoknak is – a legjobb év látogatószámban is, de mindenféle szempontból. Ezután nyilván nehezebb évek jöttek, 2023 viszont látogatószámban már megközelítette a ’19-et. Ellenben sokkal több volt a költség mindenféle téren. Kétségkívül én is éreztem, hogy hiába közelítem meg a látogatói számot, ennél is sokkal több személyre van szükség ahhoz, hogy eredményeket tudjak hozni.
Ennek következtében tavasszal elkezdtem a felső és az alsó G arculatváltását megtervezni. A felsőt egy teljesen más arculatú romkocsmának képzeltem el, az alsót pedig egy underground vonalú szórakozóhelynek. Ezek a tervek készek voltak, ennek lett volna az első lépése az, hogy októberben, a gólyabálok idején csak a felsőt hagyom nyitva, az alsót bezárom és átalakítom. Novemberben fordítva. Viszont azt is tudom már tapasztalatból, hogy mit jelent egy ilyen átalakítás. Ez megint nekem egy-két hónap teljes odaállást, rendkívüli idő, energia és anyagi befektetést igényel. Aztán pont decemberben nyitottunk volna ki, ami a csúcsok csúcsa egy évben, kezdve a Mikulás bulitól a klasszikus karácsonyi bulimaratonig, ami önmagában két hét, de huszonvalahány rendezvény, tehát oda is jócskán kellett volna energia.
Úgy döntöttem, hogy ezt az energiát inkább most máshova koncentrálnám, mert egyedül már nem tudom csinálni, nem tudnám megbírni úgy, hogy ne járjon olyan kompromisszumokkal, amiket nem szerettem volna bevállalni, ezért hoztam meg ezt a döntést.
Egy klub pénteki, szombati bulikkal teljesen más hozzáállást igényel, mintha egy romkocsmát üzemeltetnél havi 1-2 koncerttel, több időt vesz el tőled. Én rá voltam kényszerülve, hogy mindkettőt csináljam, ha így, ha úgy. Szerettem. Szerettem a helyet minden hibájával együtt, és úgy gondolom, hogy az én hiányosságaimmal együtt próbáltam maximálisan melléállni, kitartani mellette. Ebben az ágazatban sokan tényleg mindenünket beleraktuk, hogy túléljük. Ha csak a gazdasági oldalát néztem volna, már akkor bedobtam volna a kulcsot. Nekem volt egy őszinte szeretetem a hely iránt, ezért mondtam, hogy ezen az időszakon átmegyünk. Átmentünk és utána is próbálkoztunk megbirkózni az új kihívásokkal, de a következő lépéseket már ebben nem én fogom megtenni.
Szóval van lehetőség arra, hogy valaki tovább vigye?
A helyzet az, hogy bár az épületet önmagában már több mint húsz éve a Gé helyszíneként ismerik, más céloknak is megfelel, tehát adott esetben lehet az is egy változat, hogy ebben a formájában a hely nem fog tovább működni, hanem helyette akár egy más típusú üzlet, akár egy edzőterem, akár szépségszalon, akár bármi más lesz. Ez nem az én döntésem.
Ami a brandet illeti, már a döntés meghozatala előtt voltak tárgyalások, és vannak jelen pillanatban is. Ezeknek a kimenetele sok mindentől függ. Volt, akitől én zárkóztam el, mert egyszerűen nem tudok azonosulni az elképzéseivel, és hogy olyan típusú rendezvényekkel töltse meg a helyet, ami nem volt rá jellemző. Van olyan is, akivel meg tudnánk egyezni, de az épület átadása a tulajdonoson is múlik. Én október elsejétől a bérleti jogomról lemondok, de sokfajta kompromisszumot képes vagyok kötni, mert szeretném látni a helyet tovább működni.
Tehát az egyik opció ez, igen, hogy a céget valaki átveszi és működteti tovább, fizeti a bért, maradnak az engedélyek és marad a brand. Fennáll annak is lehetősége, hogy ez csak részlegesen fog megvalósulni, tehát csak az egyik, vagy másik szintet viszik tovább. Konkrétumot még nem tudok mondani, vannak tárgyalások erről, ez már nem csak rajtam múlik.
Ha ez ebben a formában nem sikerül, a másik opció az, hogy a céget teljesen elviszem mindenestől, és egy teljesen más dolog fog odaköltözni, ez már az épület tulajdonosának döntése lesz. Ebben az esetben nem zárom ki az esélyét annak, hogy valamikor valamilyen formában visszatérjünk, de most máshová, másra kell koncentrálnom, ez a hét év most elég volt.
Felidéznéd ennek a hét évnek a legnagyobb sikerét és kudarcát?
Az elmúlt 7 év egyik legszebb pillanata az volt, amikor 2020 novemberében, maszkban kellett ülnünk a teraszon, a havas esőben. Bent nem lehettünk, kint is csak tízen. A zenekar 5-6 fokban játszott, el voltak gémberedve az ujjaik, mi ott álltunk – ott volt az egész csapat –, néztük őket és fogalmunk sem volt, hogy mi lesz velünk. Esküszöm, fogalmunk nem volt, hogy mi lesz. De együtt, és az tartotta bennünk a lelket. Ez volt az egyik legszebb pillanat. Szakmailag még voltak sikerek – hiszen voltak lokáljaink, bulikat szerveztünk más városokban is –, de emberileg ez a pont volt az.
Nyilván kudarcok is vannak és voltak, és ezekkel teljesen tisztában vagyok. Kudarcomnak élem meg azt, hogy az, hogy a régi G átvételét nem tudtam úgy menedzselni, hogy az emberek a kezdetekben ne ellenségként tekintsenek ránk, hanem megértsék a helyzetet, ami önmagában nekem akkor sem volt egy kényelmes helyzet, de nem tudtam azt a korszakot úgy átvinni, hogy az emberekben ne váltsak ki kételyt, bizalmatlanságot. Ezt kudarcként élem meg.
Nyilván azt is figyelembe kellett vennem, hogy az a generáció, aki annak idején rám neheztelt, és ellenséget látott bennünk, néhány év után teljesen elkopott az éjszakai életből. Ez egyszerűen az idő múlásával magyarázható. Én nem tudtam, és egy idő után nem is akartam rájuk összpontosítani, hiszen egy új réteg jelent meg minden előnyével és hátrányával, itt vannak, döngetik az ajtót. Oké, hogy másak az elvárásaik, igényeik, a prioritásaik, de velük kell foglalkozni.
Én hozzáteszem, hogy nagyon szerettem a vendégeimet, és bízom benne, hogy ez kölcsönös volt. Egyáltalán nem szégyelltem, hogy egy fiatal közeg kezdett járni a helyre, nagyon klassz, nagyon vagány embereket ismertem meg. Nagyon klasszak voltak az előző G vendégei is, de be kell látni, az idő felettük is eltelt, ahogy felettem is.