Fotó: GÁL ELŐD
Nem akar csetlő-botló, és otthonülő látássérülteket látni maga körül, hanem olyan embereket, mint egy nagyobb világversenyen – ahol vak emberek szaladnak, bicikliznek, teljesíteni akarnak – fejtette ki Butu Arnold Csaba, egykori paralimpikon, az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület elnöke, ezért határozták el még 2018-ban, hogy speciális iskolát létesítenek Székelyudvarhelyen. Sőt, bejelentették, egy felnőtteknek szóló rehabilitációs központot is szeretnének létrehozni a városban.
Az iskola létrehozási tervének megszületéséhez több gyerek jelentette a motivációt számukra. Így Kovács Tamás, akivel interjút is olvashattatok portálunkon, vagy Hunor, aki 2020 szeptemberében kezdte az iskolát majd tízévesen. Tamás még 2006-ban kezdte meg tanulmányait, ő akkor szeretett volna a saját anyanyelvén tanulni egy látássérülteknek specializálódott iskolában, ehhez Magyarországra kellett volna költöznie, ami Butu szerint nincs rendjén. Végül Tamás Székelyudvarhelyen tanult, most a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet elsőéves hallgatója, ahová a legmagasabb jeggyel tudott bekerülni. Amellett, hogy most az egyesület kuratóriumi tagja, legfőbb célja, hogy az erdélyi vakok iskolájában legyen iskolalelkész és vallástanár.
Máté Zsolt, az egyesület alelnöke picit számszerűsített. Speciális iskolából hét van jelenleg az országban, mindegyik román nyelvű, és csak a három székelyföldi megyében közel 200 látássérült iskolaköteles gyerek van. Közülük heten járnak Kolozsvárra, az ottani román nyelvű speciális iskolába, de a gyerekek zöme a normális oktatásban próbál részt venni látássérülésük fokától függően vagy sikerrel, vagy nem. Nagy arányban hagyják el az iskolát ezeket a fiatalok – mondta.
A mi gyerekeink nem fognak bezárkózni, építeni fognak
– jelentette ki Butu Arnold Csaba bevallva azt, hogy amikor az ötlet megszületett, közel sem számítottak arra, hogy ekkora fába vágják a fejszéjüket, és ennyi mindenben úttörőknek kell lenniük. Az egyik fő feladat, hogy az iskola létrehozásához a pedagógusok képzéséről is nekik kell gondoskodni: egyetlen gyógypedagógiai szakon sem folyik olyan képzés az országban, amely a látássérültekre fókuszál.
De úttörőnek számítanak az Utazó Tanár elnevezésű projektjükkel is, egészítette ki Máté Zsuzsa alelnök, és bemutatta a Gyimesekben élő Ferencz Gizellát, aki átjár Udvarhelyre, hogy segítse Hunor tanulmányait, és a város, illetve Csíkszereda térségében más látássérültek is igénybe vehetik a segítségét. Az egyesület fedezi az ő bérezését, a továbbképzéseit, és már felvették a kapcsolatot a tanfelügyelőséggel, hogy bekerülhessen a román tanügyi rendszerbe, mint államilag alkalmazott gyógypedagógus.
A fent említett Hunor az egyesületet Braille írógépek vásárlására is ösztökélte, megígérték neki és az igazgatónőnek, hogy beszereznek neki egyet, ami megkönnyíti majd a tanulmányait, ezért vettek részt a tavalyi Fuss Neki! adománygyűjtő kampányban. „Lényegében az egyesületünk úgy működik, hogy én kitalálom a hülyeséget, és a többiek megcsinálják. Megírtam a pályázatot, a többiek nézték, hogy mi van, hogy akarunk mi 30 ezer lejt összeszedni?” – emlékezett vissza Butu Arnold Csaba.
Kiderült, ebben is elöljárók voltak, két hétbe telt a gépek vámolása, mert akiknek ezt el kellett végezni, ilyennel még nem találkoztak. Különleges Braille írógépekről van szó, amik beszélnek, elmentik a dokumentumokat, megjelenítik őket az ábécé betűivel, így a pedagógusnak nem kell vennie a fáradtságot, hogy megtanulja a Braille írást. „Nem tud magyarul, de már van ígéretük arra, hogy szétkapják a gépeket és magyarul, románul is megtanítják őket” – mutatta be a masinákat Máté Zsolt.
Az egyesület körülbelül 70-80 gyerekkel van kapcsolatban, táborokat szerveznek, amelyekbe első ízben nehezen engedték el a szülők a gyermekeket, de utána már nem volt ezzel probléma. Meggyőző munka is kell, véli Butu Arnold Csaba, „nyers megfogalmazás, de gyomrozni kell a szülőket, utána majd lehet simogatni a gyerekeket és a szülőket is”. Az ötlet megszületésekor már egy előzetes, a megyei gyerekvédelemmel közösen végzett kérdőíves felmérés alapján kiderült, még akkor is beadnák sokan a gyereket az iskolába, ha ehhez bentlakásba kellene költöznie.
Az iskolát a városközpontban hoznák létre, de ezt megelőzné egy mintaprojekt 10-20 gyerekkel egy másik helyszínen, ahol egy
rehabilitációs központot létesítenének.
Az iskola magyar kormánytámogatásból jönne létre, a rehabközponthoz viszont más forrásokat kell keresniük, így született meg az adománygyűjtő- és médiakampányuk ötlete. „Nyakon szeretnénk önteni a kárpát-medencei magyarságot saját magunkkal, nem sikerorientáltak, hanem célorientáltak vagyunk” – fogalmazott Butu, aki időhiány miatt nem vette igénybe a magyarországi terápiás központot, autodidakta módon kezdett el tanulni, ami végül jóval időigényesebbnek bizonyult, ezért is vették elő a központ ötletét. A látássérült felnőttek számára nincsen rehabilitációs központ az országban semmilyen nyelven, miközben 6000 felnőtt látássérült van Romániában, ők többnyire mind magukra vannak utalva.
Sok esetben, amikor valaki elveszíti a látását, akkor az fel akar állni, de emellett olyan anyagi juttatásokban részesül, amitől észreveszi, hogy „milyen kényelmes ott a földön, mindent odavisznek nekik tálcán”, ez nem egy jó állapot, fejtegette az elnök.
A segítő, elemi rehabilitáció során Braille írást tanítanának, amire azt hinnénk az okoseszközök világában – amikor a telefon visszabeszél – nincs szükség, de egy gyógyszervásárlásnál nem mindegy, hogy tudja az illető, hogy mit vesz, mit ad a gyereknek. Az önsegítő, sorstársi közösség kialakítása is nagyon fontos lenne számukra, és az, hogy a mindennapi élethez tanulhassanak alapdolgokat a látássérültek, mint a cipőfűzés, vagy éppen a kávéfőzés. Nem beszélve arról, hogy a látássérültek környezetét is segítené, mert nagyon sokszor az az attitűd, ha valaki körülöttünk elveszíti a látását, hogy „én megcsinálom, hagyjad, te nem tudod, nekimész, felvered, összetöröd”.
Aragonit ékszereket is hozott adománygyűjtő, kampányindító sajtótájékoztatójára az EMLE. Elmesélték, megkereste őket a korondi Pál Zoltán, és megkérdezte tőlük, hogy „mi lenne, ha a székely gyémánt fényét a látássérültek adnák?”, majd elmagyarázta, hogy hét fázisban, kézimunkával készülnek az ékszerek, és az utolsó négy fázist csak nagyon finom tapintással rendelkező csiszolók tudják megcsinálni.
Ezután három látássérült felnőtt került oda hozzá csiszolni a köveket. Ők azóta nem azzal hívják fel Csabát, hogy ezáltal mennyi pénzhez jutottak, hanem azzal, hogy „jaj, de jó, hogy csinálhatnak valamit, ami nemes, ami szép, amit mások is láthatnak”. Ezekre az ékszerekre majd licitoldalt is létrehoznának. A rehabilitációs központot a Templom utcai Palace Panzióban képzelik el. Az adománygyűjtő akcióval
1 millió euró összegyűjtése a cél,
ebből vásárolnák meg, modernizálnák, és akadélymentesítenék az épületet, továbbá segédeszközöket vásárolnának. A célösszeg az egyéves működési kiadásokat is tartalmazza: más helységből Székelyudvarhelyre költöző gyógypedagógusok, vendég- és utazótanárok lakhatását.
A https://erdelyivakiskola.org/ro/ oldalon lehet adományozni névvel, névtelenül cégeknek, magánszemélyeknek egyaránt.
A sajtótájékoztatón jelen volt Pálfi Kinga alpolgármester, aki gratulált a célhoz. Számára egyértelmű volt, hogy partnerei lesznek a kezdeményezésnek, és örömmel adnak otthont mind az iskolának, mind a rehabilitációs központnak. Szeretné, hogy ezek a látássérültek velünk együtt értékekkel teli életet élhetnének itt Udvarhelyen.
„Ha figyelembe vesszük, hogy ők látássérültek, másképpen tervezünk egy várost, egy utcát, ha egy picit ezáltal mi is látni kezdünk. El sem tudom képzelni, hogy mennyire kiszámíthatatlan az a világ, ami a világtalansággal együtt jár, és mégis mennek előre, kiváló teljesítményeket mutatnak fel. A látás hiánya tulajdonképpen egy belátást eredményez” – mondta az alpolgármester.
