fotó: Kolcsár Zsolt
Indítsunk egy nehéz kérdéssel. Mi az értékesebb? A múlt? Vagy fontosabb a jelen? Vagy a jövő? A válasz nem egyértelmű, és főleg Székelyföldön nem az, abban a közösségben, amelyben a jelen legfőbb kihívása a múlt megőrzése, miközben a jövő kiszámíthatatlansága miatt szorongunk együtt az egész régióval.

Az április 20-ig megtekinthető csíkszeredai Transylvanian Design Week kiállításra közel hatvan mű lett beválogattva divattervezés, terméktervezés, grafikai tervezés és motion design kategóriában. A pénteken megnyitott kiállítás bekapszulázza azokat a verziókonfliktusokat, amelyekkel el kell számolnunk, ha romániai magyarként hagyományról beszélünk.
Mint romantikus zseninek a tuberkulózis
Nekünk, romániai magyaroknak a „hagyományfeszültség” úgy vált identitásunk részévé, mint a romantikus zseniknek a tuberkulózis. A székelyföldi politikai hagyomány narratíva szerint a múlt teljes jogú kötelezettség-érvényesítő a jelen felett. Mi akár modernek is lehetünk, de csak a hagyomány modernjei. A régit és az újat jó egymás mellé tenni, kell is, de a tekintet tengelye a régitől indul.
Így parafrazálhatnám Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere és nem mellékesen a design week adeptusa megnyitón elhangzott beszédét. Megfigyeltem, még polgármesterjelölt korából, hogy Korodi Attila kiváló képessége, hogy agilisan navigál a „régi és új” hullámain, és ember legyen a talpán, aki leleplezi.