Talán még nem is tudod, de nektek egy DJ-s lagzi kell, akkor ha: azt szeretnétek, hogy a zene személyre szabott legyen; a hangzásvilág minőségi és terepre igazított. És ha azt akarjátok, hogy mindezt egy zenében és hangtechnikában jártas zenész biztosítsa, aki a bulin is odafigyel rátok, akkor Attilát kell keresnetek.
Kelemen Attila, a srác, akit az utcán fejhallgatóval, a DJ pult mögött pörögve, buliban feloldódva látsz. Hozott most valamit, amiből elég kevés volt eddig. Minőségi hangzást – azt vallja, ez elengedhetetlen egy minőségi rendezvényhez.
Az internet és a technika fejlődésével a zenevilágban is volt egy paradigmaváltás: azzal, hogy tömegek számára váltak elérhetővé a zeneművek, az ízlés is szabadabb lett.
“Régen egy DJ idejének nagy részét a zenék felkutatásával, beszerzésével töltötte – ma már más kutatásra van szükség. Arra, hogy minden egyes közönségre, bulira felkészüljünk, minél inkább megismerve a közönséget. Az én stílusomat és a közönség stílusát kell összeegyeztetni, és egy speciális repertoárt összeállítani, így lesz minden buli egyedi.”
Ha Attilát választod, akkor először elmész vele kávézni. Ő úgy dolgozik, mint a kedvenc sütised, dekorosod, vagy a ruhaszalon, ahol megvarrják neked az álomruhát.
Leültök beszélgetni, és elmondjátok a legjobb buliélményeiteket, hogy mi az, amitől viszket a talpatok, és mitől borsódzik a hátatok, hogy kiket hívtatok, és ő összeállít nektek egy kóstolót. Aztán megbeszélitek, hogy mennyi ideig húzza nektek a talpalávalót, hogy szeretnétek-e, hogy felkonferálja-e a programpontokat, és ha időben foglalsz, lehet a tiéd lesz a szezon legnagyobb bulija.
Vajon mitől igazán jó egy lagzi
és ők hogyan szerveznének egyet?- diskurált Attila kedvesével egy lagziszezon kellős közepén.
– Legyen jó a buli! – és itt szinte meg is akadtak, hogy vajon meddig kellene menniük, hogy az ő stílusukban minőségi zenészt, djt találjanak. Szóval, volt egy hiány, amivel a közvetlen környezetükben élők is küzdöttek: városi fiatalok, akiknek a szüreti bálok hangulatához kapcsolódni eléggé életidegen lett volna.
Még az is lehet, hogy felállnak sasszézni egyet, de nem úgy emlékeznek vissza az ilyen rendezvényekre, hogy „na ez egy hatalmas buli volt”. Pedig az lenne az igazi.
Attila gyakorlatilag a színpadon nőtt fel. Zenesulit, majd zeneakadémiát végzett, utána bármivel is dolgozott, egyik szerelme, a trombita mindig jelen volt az életében. Közben folyamatosan képezte magát, dj online tanfolyam, hangtechnikai ismeretek elsajátítása és hasonlók.
Volt már előkönyvelő, menedzserasszisztens, vagy eladási ügynök, amiben nem volt jó, hiszen bevallása szerint nem tud eladni olyasmit, amiről nem gondolja azt, hogy szüksége van rá a vevőnek. De volt már mosogató és eladó is skóciai lomiboltban, ahol a hangszerek eladását mindig rátestálták kollégái, hiszen ehhez értett.
„Nekem nem volt elég, hogy pénzt keressek, valami olyasmit akartam, amivel valamilyen szinten egyedi vagyok, hogy olyasmit csináljak, amit itt nem sokan, hogy hasznosnak érezzem magam. Szeretek tanulni, mindig keresek valamit.”
Zene, zene, de hogy szóljon?
Attila zeneőrültnek vallja magát, aki hihetetlenül érzékeny a hangokra.
Egyébként is érdekelte a technika, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok: mi hajtja, hogy áll össze, mi mivel lép reakcióba. Ez az érdeklődés természetes módon fonódott össze a zenei világgal: tudni akarta mi kell ahhoz, hogy egy általa szeretett zenedarab úgy szóljon, ahogy annak szólnia kell.
„Mindig is szép összegeket költöttem hangkártyára, meg fejhallgatóra, meg minden ilyesmire.” Hitvallása szerint egy hangrendszer annyira szól jól, mint amennyire a leggyengébb eleme – hiába van szuper hangfalad, ha nem jó a kábel, amivel összekötöd, akkor az nem fog annyira jól szólni. Ezért olyan pultot rakott össze, amivel az AC/DC-től egy Glenn Gould által tolmácsolt Bachig bárki a legjobb minőségében szólalhat meg.
Attila elmegy és beméri a helyszínt, így tudja kalibrálni a hangokat az adott helyszínre, van fénye, ami a zenével együtt irányítható, nem önmagában villódzik ide-oda, és van rövidtávú kivetítője, amivel a karaoke partitól saját kisfilmig bármi vetíthető és nem kell kábelekben botladozni a tánctéren.
A buli a lányokkal kezdődik
Mikor már minden motyó a helyén van, otthonról elhoztuk napjaink és minden idők legjobb zeneszámait, akkor rajzolódik ki leginkább, hogy mi a különbség egy DJ és egy iPod között. Egy rendezvény-DJ stílusa legtöbbször azonos a szórakozóhelyeken megszokott lemezgazda stílusával. Sőt, zenét sem szerez, azt a producer DJ-k szokták. Van felszerelése, amit össze tud rakni, és Attila rugalmas.
Talán éppen ez, a rugalmas a stílusa. Mivel egy olyan rendezvényen, mint amilyen egy esküvő, azt kell elérni, hogy egy, korban, nemben, kultúrában, de még zenei ízlésben is heterogén társaság együtt tudjon bulizni. És ehhez szükség van arra, hogy figyeljen. Ismerje a zenét, érezze azt, tudja, hogy mikor hág egy buli a tetőfokára, mennyire lehet kimaxolni ezeket a magas energiákat, mikor van az, hogy meg kell pihenni.
Figyelni kell, hogy mi történik és nem csak a tánctéren. Gyakran a legárulkodóbb a széken ülők testbeszéde: figyelnek-e, dobogtatnak-e a lábukkal.
A zenei stílusok világa elég tág. A zenében vannak stíluselemek, dallamok, motívumok, mondatok, harmónia, hangszín – ezek mind olyan elemek, amikkel össze lehet kötni a zenét.
„Az, hogy hol állítom meg a zenét, és honnan indítom a következő számot, vagy hol mosom össze őket ez az, amihez kell a kreativitás, a tudás, de ezeket hallani kell”. Az apró technikákat meg kell tanulni, például tudnod kell, hogy a buli mindig a lányokkal kezdődik. Ha van egy lányos baráti társaság és nekik tetsző zenét teszünk, akkor felállnak táncolni, és ha a lányok felálltak, akkor a fiúk is fel fognak.
