Tizedik születésnapját ünnepli a Kaszaj Egyesület, és micsoda tíz év volt, emlékeznek vissza az alapítók közül ketten: Orendi István és Kinda Botond.

Fotó: GÁL ELŐD

11 évvel ezelőtt kezdték szervezni a táncházat Székelyudvarhelyen, ekkor szembesültek azzal, hogy Udvarhelyen népzenész terén nagy hiány van, megfogalmazódott bennük, hogy tenni kellene valamit, hogy természetes lehessen az, hogy itt sokan zenélnek.

A Kaszajt, mint egy gyimesi moldvai zenét játszó együttest alapították, aztán több lett ennél. „Onnan a megnevezés, hogy Gyimesben a farakásra a kaszaj szót használják, és azt mondtuk, hogy a hangszereket próbáljuk meg egy rakásba összerakni, és zenélni. Hálistennek nem csak fa hangszereket tudtunk rakásba hozni, rengeteg embert is” – kezd bele történetükbe Orendi István, aki nem mellesleg az Udvarhely Néptáncműhely vezetője.

Oktatókat hívtak, és 2013 októberének első napjaiban a művelődési házban elindították a népzene oktatást. Most már a számok is bizonyítják, hogy milyen hosszú út van mögöttük: 230 tanítvány fordult meg náluk és megannyi zenekar – a Huzavona, a Lelkes, a Héba – alakult. A kezdeti négy oktató helyett most heten tanítanak több mint száz diákot.

5 éves gyerkőcöt is oktattak már, de hetvenéves népzenész tanoncuk is volt, erre vonatkozóan nincsenek kikötéseik. „Kitétel csak kettő van, hogy szeresse a népzenét, és csak autentikus népzenét akarjon tanulni, úgymond száraz hangszeren, azaz hegedűn, brácsán, bőgőn, furulyán” – magyarázzák. Egészen nagy családok is jönnek, a hétgyerekes, nevében is Nagy családot említik, amelyből mindenki jár az oktatásra, leszámítva a nyáron született legkisebbet. „Csak idő kérdése” – mondja nevetve Boti.

Az elején reklámot kellett csinálniuk a népzeneoktatásnak, összegyűlt negyven ember, azóta inkább az a kihívás, hogy mindenkit tudnak-e fogadni, aki jelentkezik. Ahogy egy korábban készített interjúban Orendi István már elmondta, amíg nem újul meg a mozi épülete az egyik legnagyobb kihívás, hogy a művelődési ház éppen melyik sarkában „hangoskodjanak”, van-e oktatói kapacitás, és elég pénz kifizetni az oktatókat.

Több tánccsoport létezik Udvarhelyen, tíz év alatt sikerült elérniük, hogy mindenki kap már maga mellé zenekart, ráadásul a saját korosztályából. A jövőre nézve az a vágyuk, hogy jelenjenek meg tőlük független zenészek is. Persze konkrétabb terveik is vannak, hiszen még mindig vannak hiányzó hangszereik. Furulyán, nagybőgőn, brácsán és hegedűn indult el a kezdetekben az oktatás, azóta tangóharmónikával és cimbalommal is voltak próbálkozások, de azok kevésbé oktathatóak széles körben. Nem így a népdaloktatás, ami „csőre van töltve”, és október 12-én két csoporttal kezdődik meg: egy haladóval és egy kezdővel, akiket Kászoniné Fejős Gabriella, és Kinda Emese fognak tanítani. A távlati tervek között a citeraoktatás is szerepel, ígéretes tehát a jövő, de elsősorban most

a szép múltra emlékeznek,

csütörtökön, október 5-én, tíz évvel azután, hogy elkezdődött minden. A szülinapos gálaműsorra ingyenes a belépés, de meghívóhoz kötött, amit bárki igényelhet, akár telefonon, akár a művelődési ház jegypénztáránál, aki szeretne másfél óra nagyszerű népzenét hallgatni.

Mint a szervezők elárulják, fellépnek majd a legkisebb gyerekektől kezdve, a haladókon át egészen azokig a formációkig, amelyek itt váltak népzenésszé, alakultak formációkká. „A tanárok is fognak egyet közösen koncertezni, illetve nagyon jó barátaink, rendkívüli népzenészek, a budapesti Tükrös zenekar, mint tiszteletbeli meghívottak” – árulja el Orendi.

A koncert előtt egy filmet is levetítenek a tíz éves történetről, „izgalmas volt látni a felvételeken az apró gyerekeket, akik közül többen ma kiforrott prímások”. Felszólal majd Kászoniné Fejős Gabriella is, aki náluk kezdte tanítványként, menetközben oktatni kezdett – a kezdőket ő tanítja hegedülni és népdalcsoportot is kap, „és még a gyerekeit is hozza”.

Mivel a népzene a néptánc elengedhetetlen kelléke, a gála után megnyitják a szezont, és megrendezik a 2024 májusáig tartó „idei” évad első táncházát is, „ahol zenészekből biztosan nem lesz hiány”, mondják nevetve.