Merre tovább, Covid?

Megjelent néhány globális kutatási anyag a Covid kapcsán, aztán mire megemésztettem volna, megjelent még egy és még egy. Az adatok között szemezgetve, jó eséllyel több kérdést teszek fel, mint amennyit megválaszolok, de a sok-sok vélemény, reflex és buborékból összeállt egyoldalú nézőpont helyett, talán kutatásra, érdeklődésre, adatok bújására – vagy valami másra – tudlak biztatni.

Egészségesnek lenni

Az elmúlt időszak kálváriájában, minden ellenére egészségesek akartunk maradni és a lehető legtávolabb akartunk tartani magunktól mindent, ami árthat az egészségünknek. Nagyjából ezzel foglalkozott az emberiség: tartsuk távol, lassítsuk, semlegesítsük, győzzük le stb. – mindenki válassza ki a neki megfelelőt –, a COVID-ot.

A WHO szerint: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”, a. teljes testi, b. lelki, c. szociális jólét.

  1. Teljes testi – mindenki megtalálja a saját testét és azt is látja, ha valami nincs rendben a testtel.
  2. Lelki – ez jelentse azt, amit az olvasó gondol erről, de ha szorongsz, félsz, nincs életkedved, munkakedved, a kreativitásod a béka feneke alatt, akkor az valahol a lelki betegségek területe.
  3. Szociális jóllét – elnagyolva: az oktatáshoz, az egészséghez, az élelmezéshez, a lakhatáshoz stb. való hozzáférést jelenti, de ide tartozik minden, ami városfejlesztés, biztonság stb. Nem kevés köze van ennek a területnek ahhoz, hogy anyagilag hogy állunk.

Minden, ami felborítja ezt a hármast, betegség. A COVID ugye megboríthatja például a testit, mert éppen (a.) tüdőgyulladással kezelnek, ez nem feltétlenül tesz jót a (b.) lelkiállapotodnak és az is lehet, hogy a pár hét/hónap kiesés a (c.) munkádra vagy éppen a munkaadód lehetőségeire is hatással van: beteg vagy.

Ez a három összesen jelenti az egészséget ez akár egy matek példa is lehetne:

a + b + c pont = egészség.

Ha ki akarjuk értékelni az emberiség elmúlt 2 éves tevékenységének eredményességét, akkor összesen három kérdésre kell valamiféle választ találnunk:

1. Az elmúlt két év munkálkodásai a testi épségünket építették, rombolták, vagy valójában nem változott semmi?
2. Az elmúlt két év a lelki jólléthez hozzátett vagy inkább elvett? Esetleg semmi sem változott ezen a területen?
3. Ugyanez az időszak a szociális jóllétünkre pozitívan vagy negatívan hatott? Vagy stagnálást eredményezett volna?

Hogy tökéletesen objektíven meg tudjuk-e válaszolni ezeket a kérdéseket, nem tudom, de a kutatási adatokat segítségül hívva nézzünk rá, hogy ha az emberi testeket egészségesen tartjuk, s ezzel párhuzamosan megnyomorítjuk lelkileg, kisemmizzük szociális jóllét tekintetében, akkor a legjobb szándékú törekvésünk ellenére sem egészség az, amit végeredményként kapunk. (Vírus és egyéb) problémák nélküli testekben, beteg világot kapunk.

Nem taknyos, nem tüsszögő és nem köhögő, hanem lelkileg instabil, szociális jóllét tekintetében elveszett, reménytelen és életképtelen társadalmat. Beteg(ebb) társadalmat.

Filozófia óra helyett

Pár hónapja fogadtam meg magamnak, hogy amíg a COVID kapcsán nem kerülnek elő értelmezhető adatok, – amelyek nem valamelyik hatóság pillanatnyi érdekének megfelelően vannak torzítva –, addig igyekszem a fenti hármasnak megfelelően egészségesen tartani magam és a környezetem, de parttalan vitákba nem megyek bele. Ma már vannak értelmezhető kutatási anyagok.

Szemezgetek globális adatokból, majd hazai, székelyföldi és miért ne, székelyudvarhelyi adatokról is szó lesz.

Világbank, Davos, Oxfam – mennyit szegényedtünk?

Azt azért mindannyian sejtettük, hogy a mostani időket elsősorban nem a 2.000 vagy éppen 12.000 eurós fizetéssel rendelkezők szenvedik meg. A pár ezer eurós fizetéssel rendelkezők észre sem veszik, hogy az infláció elviszi a bevételük pár százalékát, de a pár ezer lejből élőknek 3-500 lej hiánya is komoly fejfájást tud okozni.

Az első tanulmány, amire hivatkoznék, az elsősorban a Világbank adataiból dolgozik és a Davosi Világgazdasági fórumra késszülő jelentés. Módszertan, részletes adatok, további infók itt.

Ez a tanulmány nem kevesebbet állít, mint: a COVID-ra választott stratégia eredményeként ma 160 millióval több ember kell napi szinten 5,5 dollárnál kisebb összegből megéljen, és napi szinten 21.000 ember hal meg közülük. Ezek a halálokok az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiányából, éhezésből/alultápláltságból, erőszakból és ezek következményéből származnak.

Ez kevesebb mint 270 nap alatt annyi elhunytat jelent, mint amennyi halálozást összefüggésbe lehet hozni a Coviddal. (ez ma kb. 5,6 millió világszerte).

A teljes tanulmány letölthető innen (angol).

Az egészség lelki szempontjai

Egy másik tanulmány, nem a gazdasági szempontokat és ezek következményeit, hanem a lelki szempontokat vizsgálja.

Innen is egyetlen adatot emelnék ki: 120 millióval több depressziós, szorongási zavarral rendelkező van, mint COVID előtt. Nem 120 millió depressziós, hanem ennyivel több beteg embert eredményezett az a stratégia, amit a koronavírusra választottunk. Az adatok alapján ott növekedett a legnagyobb mértékben ezeknek a betegeknek a száma, ahol a legnagyobb mértékben korlátozták az emberek mozgását, és itt is javaslom további böngészésre az adatokat. A tanulmány angol nyelvű linkje.

Ez a két globális adat szerint a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapotának megőrzése helyett, a COVID-ra választott kármentesítő döntéseink eredményeként, kreáltunk 160 millió szegényebb embert, 120 millióval több lelkileg beteg embert.

A mérleg egyik oldalán 160 millió új szegény(ebb), 120 millió lelki beteg és 5,7 millió elhunyt (az oktatásban megjelenő veszteség már masszívan érzékelhető, de még számszerűsíthetetlen) – a másik oldalán azok, akiket megmentettünk, és nem hunytak el a koronavírussal összefüggésbe hozhatóan.

Ha előre tudjuk, hogy ez lesz az „ára” a védekezésünknek, akkor bevállaltuk volna az elmúlt két év őrültek házát? Ezt egyáltalán mérlegre lehet tenni? És ha igen, akkor merre billen? És billen, vagy leesik az asztalról a mérleg?

Hozzánk közelebbi adatot nézve – 76 millió lejt, Székelyudvarhely éves költségvetésének kétharmadát – költötte el az állam a Hargita megyei munkahelyek védelmére. Ezek nem egészségügyi fejlesztésekre, nem gyógyszerekre, nem betegellátásra mentek. Ennyi pénzt adott az állambácsi cégeknek, hogy megtartsák a munkahelyeket. Ezek a vállalkozások, nem rosszul voltak menedzselve, hanem a koronavírusra választott stratégiával lehetetlen helyzetbe hoztuk őket, így segítségre szorultak.

(Természetesen istenkáromlás lenne azt mérlegre tenni, hogy ha ezt a 76 millió lejt valami teljesen másra szánjuk, akkor mennyi életet lehetne megmenteni az elkövetkezendő években, évtizedekben, de azzal sem szállhatunk vitába, hogy a székelyudvarhelyi anyakönyvi hivatal az éves átlagokhoz képest 2020-ban 100-zal, 2021-ben 150-nel több elhalálozást iktatott és az elhalálozások időpontja egybecseng a vírus hullámaival, vagy ha a megyei lebontást nézzük, akkor 2020-ban 400-zal többen haltak meg, mint 2019-ben, 226-an koronavírusban).

Természetesen jó oka volt annak, hogy ilyen helyzetbe hoztuk a vállalkozókat, és ezért mentőövet kellett dobni nekik, hiszen emberéleteket akartunk megmenteni. 

Mennyit mentettünk meg? És mennyit menthettünk volna meg? Nézzünk néhány ismerős ország statisztikáit. Elsősorban olyan országokét veszem, akik bezzegországok lehetnek számunkra és jó eséllyel kevésbé manipuláltak az adatok, mint pl. a Kínai Népköztársaság által lejelentettek. (Az összes ország statisztikái megtalálhatóak itt)

Németország, Svájc, Belgium, USA, Magyarország

Ha a németországi és svájci 1 millió lakosra eső elhalálozást vesszük figyelembe, akkor ezen országok valamivel több mint kétszer jobban teljesítenek, azaz kevesebb mint fele annyian hunytak el a koronavírussal összefüggésbe hozhatóan, mint Romániában. Egymillió lakosra számolva, Németország 1.400, Svájc 1.458, Románia 3.141 elhalálozást hozhat összefüggésbe a koronavírussal.

Nem kell orvosnak lenni, hogy rájöjjünk: ezek a számok összefüggésbe vannak azzal, hogy a hatóságok ajánlását mennyire veszik/vették figyelembe az emberek, milyen állapotban van az egészségügyi rendszer és egyáltalán az adott országban élők általános egészségügyi állapota.

Amennyiben az USA-hoz hasonlítanánk magunkat akkor ők 15%-kal jobbak, Belgium 20%-kal jobb, mint mi, míg Magyarország 30%-kal rosszabbul áll, mint Románia (1 millió lakosra 4.373 elhunytat regisztrálnak, Romániában 3.201-et). Metodológia, sokkal több adat itt.

Itthon

Nem találtam rá nemzetközi statisztikát, de Romániában az elhunytak 93,2%-nak volt valamilyen társbetegsége, több mint 85% 60 év fölötti. A férfiak átlag életkora itthon 70,6 év nők esetében 78 év. Szintén hazai adat, hogy az elhunytak 83,1%-a nem volt beoltva, így nem igazán lehet vitába szállni vele, hogy az idősek és a betegek különös figyelmet érdemelnek és számukra az oltás életmentő lehet.

Székelyföld és az oltások

Megjelent egy tanulmány, (innen letölthető magyar nyelven) amely a romániai, erdélyi és külön a székelyföldi oltászkepcitizmust vizsgálja. Az érdeklődőknek (értsd. buborékjukból kinézni akaróknak) jó szívvel javaslom a böngészését. Magyarul van, és igen alapos munka.

Mit mondanak az adatok Székelyföld kapcsán? 

– a válaszadók 10%-nak van koronavírussal összefüggésbe hozható haláleset a családjában

– 27%-nak volt kórházi kezelésre szoruló családtagja, közeli ismerőse

Az elmúlt kétéves kampányt, miszerint „baj van”, „maradjotthon”, „oltasdmagad”, „mégegyszer” stb. az emberek 100%-a hallotta de a 73%-nak még az ismeretségi körben sincs tényleges tapasztalat a betegségről. Emellett a koronavírussal összefüggésbe hozható halálestek 93,2%-ban tudják a hozzátartozók, hogy milyen társbetegségekkel rendelkezett és milyen korosztályba tartozott az elhunyt.

Ugyaninnen származó adat, hogy a székelyföldi válaszadók 24 százaléka kapott biztatást az oltás felvételére a családorvosától, míg a háziorvosok 18 százaléka kifejezetten az oltás ellen érvelt. Erre egy orvos azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem meglepő, hiszen az orvostudomány, nem olyan precíz, mint a fizika, így komoly eltérés tud lenni a háziorvosok ajánlása kapcsán.

Egyébként orvostudomány: lásd meghatározása a Wikipédián.

A bizalom és az oltások

Miért alacsony az átoltottság? Az derült ki, hogy akik bizalmatlanok az állammal, sajtóval, közösségi médiával stb. szemben, azok körében nő az oltási szkepticizmus és a felsorolt entitások különféle formában kommunikálták a COVID-al kapcsolatos teendőket, javaslatokat.

Az emberek kevesebb mint 20%-a mondja azt, hogy a felsoroltakban meglehetősen, vagy nagyon meg lehet bízni. Ezt azért ismételjük el: 20% gondolja azt, hogy megbízhatok az államban, sajtóban, közösségi médiában stb.!

Meglepő lenne a koronavírushoz, oltásokhoz való viszonyulásunk?

Létezik a természetgyógyászatba és a természetes immunitásba vetett hit, több mint 70%-uknak nincs személyes tapasztalatunk a koronavírusról, a háziorvosok közel 20%-a az oltás ellen érvel, azokat a csatornákat, ahonnan az intézkedések és javaslatok érkeznek, az emberek 80%-a megbízhatatlannak tartja.

Aki ezek után nem érti a székelyföldiek viszonyulását, az nem érti ezen adatok közti összefüggéseket.

(Természetesen nem találtam közvetlenül Székelyföldre vonatkozó adatokat, de egy 29 országot átfogó kutatás szerint, a kormányzatot a megkérdezettek 50%-a, gyógyszercégeket 28%-a, a sajtóorgánumokat 43%-a tartja megbízhatatlanak.

Talán elgondolkodhatunk rajta, hogy ezek az entitások mivel érték el ezt a bizalmi indexet globálisan és itthon egyaránt? Ha az elkövetkezendő időszakban NEM betegíteni szeretnénk a társadalmat, hanem valamilyen helyesnek gondolt mederben tartani, akkor minek a visszaszerzése kellene elsődleges prioritást élvezzen? (Gyengébbek kedvéért: az elveszített bizalom visszaszerzése.)

A megoldás?

Egyáltalán mi a gond? Ha az útszéli korlát mögött 3 méter vastag szivacs lenne akkor rengeteg embert meg lehetne menteni, csak aránytévesztés lenne. Ha minden autót busz méretűre készítenének, amelynek kétharmada ütközés elnyelő zóna és gyalogos védő külső légzsák, akkor rengeteg embert meg lehetne menteni, csak aránytévesztés lenne.

Ha az állam finanszírozna mindenki mellé egy fitnesz oktatót, egy táplálkozási szakértőt és egy kardiológust, akkor nem a kardiológiai problémák lennének a vezető halálokok, csak éppen aránytévesztés lenne.

Hogy a koronavírus kapcsán arányt tévesztettünk-e a választott stratégia következményeivel?

Némi adatturkálás után többnyire el lehet dönteni, hogy több kárt kreáltunk-e, mint amit kezeltünk, de az összes oldal – mert ebből is annyi van már, mint nemekből – egyetért, hogy legközelebb valamit jobban kellene csinálnunk.

Azt, amit jobban kellene csináljunk, majd a megfelelő érdekből finanszírozott kutatások szépen alá fogják támasztani, de mindentől függetlenül, ha egyetlen problémát jelölünk meg kezelendő területként akkor – közhely következik –: a bizalom helyreállításával nem fogunk mellényúlni.

Az igazi gond az, hogy a társadalmunk jelenlegi állapotában, ha kiállnának a „vezetőink” és (1.) mutatnák az utat a boldogság, az önbeteljesülés, a gördülékeny társadalmi együttműködés és minden jó stb. irányába és amely útnak a valóságtartalmát, minden kétséget kizáró, (2.) tudományos bizonyítékokkal támasztanák alá, ezt meg árnyalás nélkül, jó szándékkal és őszinteséggel továbbítaná a (3.) sajtó, akkor elsőre 100 emberből 20 indulna el.

Ez a gond.

És ami még ennél is szomorúbb, hogy a társadalom formálásáért, mederben tartásáért felelős entitások berendezkedtek erre a bizalmi indexre és még így is túlélnek.

Ez a gond.

És ami ennél sokkal szomorúbb, hogy a társadalom formálásáért felelős entitások ilyen-olyan módon egymás túlélését támogatják, és nem magától a társadalomtól kapják/várják a túlélést.

Ez a gond.

És akkor mi a megoldás?

Nem tudom a tutit, de abban biztos vagyok, hogy két köpködés és prüszkölés között/után érdemben kellene hatnunk egymásra, hogy méltóvá váljunk a bizalomra.

Az emberiség felelős az emberiségért, és nem az állatvilág fogja korrigálni.

A gyógyszergyár a gyógyszergyárért, a politikus a politikusért, de a vállalkozó, a sajtós, a civil szervezeti aktivista és a titkosszolga egyaránt felel a sajátjáért.

A saját „kasztunkért” kell több felelősséget vállalni, mert a politikus nem teszi jobbá a sajtót, sem a sajtó a politikust, a tövény őrei nem teszik jobbá a vállalkozót, de a törvény őreinek korrigálására a törvény őrei a legalkalmasabbak. Elsősorban nem a sajtó tud hatni az az asszony/férjverő szomszédra és nem a szomszéd látja, ha egy politikusnak enyves a… hogy enyves a politikus.

Mindannyian benne vagyunk egy sor „kaszt”-ban, egy sor buborékban. A történelemben voltak olyan időszakok, amikor az emberek halálba mentek az országukért, egy ügyért, a vezetőjükért. Ma a „Nincs közöm hozzá!” okán a szomszédot verik, a „Voltam szavazni, mit vársz még tőlem?” okán a politikus 20%-os támogatottsággal tömegeken élősködik, a „Mismásolás nélkül nem lehet megélni!” okán az adócsalás nemzeti sport és sírunk, ha gödrös az út.

Gyávák, tunyák, kényelmesek vagyunk, akik gyávábbak, tunyábbak, kényelmesebbek lettünk az elmúlt 2 évben. Teljesen mindegy lenne, hogy a tudomány, a hit, a nemzetként való érvényesülés vagy milyen egyéb motiváció által emeljük fel a hátsónkat, de ha nem emeljük fel akkor nagyon szánalmasnak fogunk kinézni a pár száz év múlva kiadásra kerülő történelemkönyvekben.

Nem mondom, hogy: Ne nézz fel! vagy, hogy Ne nézz le!

Arra kérlek, hogy: Nézz.