Marc Rebillet ugyan nem headliner, az EC idei kiadásának egyik legizgalmasabb fellépője, fotó: Shane McCormick

Akkor most minek tartja magát az Electric Castle, ki az elsődleges célcsoportja? – kérdezte az egyik barátom a minap, miután a fesztivál közzétette teljes 2024-es fellépőlistáját.

Szerintem pont mi – mondtam neki. Akiknek fiatalon egy tökös gitár-, dobszólótól, vagy egy jól megírt, tartalmas és lázadó dalszövegtől lett zene a zene, aztán az évek során megtanultuk, hogy a DJ nem az, aki sorbarendezi mások zenéit a bulin, hanem sokkal több annál, és elkezdtük megtalálni az elektronika helyét a zenében. Az idei fellépőket böngészve úgy érzem elég sokaknak szól. Lényegében mindenkinek, aki ezen a skálán valahol helyet talált magának.  

A július 17. és 21. között megrendezésre kerülő fesztiválra nem csak az jellemző, hogy nagy zenei skálán mozog. Akárcsak a korábbi években, a felkapott előadók mellett bőven van olyan is, akiről nem biztos, hogy hallottál, de talán érdemes rá felhívni a figyelmet. 

Akikért mindenki odavan,

kezdjük azokkal. Ilyen Sean Paul, a dancehall rocksztárja, akinek szinte minden kiadott albuma Grammy-jelölést ért. Igaz, csupán egyet zsebelt be a díjak közül a többszáz milliós YouTube-megtekintésű videoklipekkel rendelkező előadó. Talán túlzás lenne azt mondani, hogy fénykorát éli a mai napig aktív Sean Paul, akinek egyik leghíresebb felvétele, a Get Busy tavaly töltötte a húszat.

Valószínűleg nem kell bemutatni Paolo Nutinit sem. A kivételes hangi adottságokkal rendelkező skót énekes zenei ízlésének kialakulását döntően befolyásolta az ’50-es- ’60-as évek fekete soul és R&B zenéje, és milyen jó, hogy így történt. Meg az is, hogy kedvenc előadói és zenei példaképei közé tartozik elsősorban a The Drifters és Ben E. King, Ray Charles, John Martyn és Van Morrison, Marvin Gaye és Johnny Cash. Különleges hangját talán leginkább az Abbey Road Live Session során előadott, ma már több mint 80 milliós megtekintésnél járó Iron Sky mutatja meg leginkább.

Maradjunk a briteknél, de egy picit repüljünk vissza az időben, hiszen Nutini születését követő évben alakult meg a Massive Attack, az idei fesztivál egyik következő headlinere. A kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb elektronikus zenekarát a trip-hop stílus megteremtőjének is nevezik. 

Nem helyezték jól behatárolt korlátok közé magukat, volt erős, basszusgitárra és torzításokra alapuló rockzenei beütésű lemezük, míg utolsó albumuk inkább a populáris könnyűzene irányába fordulásként értelmezhető. A kritikusok ennek megjelenése után a stagnálásukról beszélnek, mindenesetre olyan zenéket hagytak már maguk után mint a 100 milliós megtekintésű Teardrop.

Hogy stagnálnának, nem mondható el a Chase and Status-ról, amely karrierje kezdete óta a drum & bass számos irányzatában mutatta meg, hogyan kell instant klasszikus zenéket írni, legyen az a keményebb vonal, liquid funk, jungle vagy éppen stadionhangzás. 

Annak ellenére, hogy 2003 óta aktívak, 20 évvel később jelentették meg a Baddadan című dalt, amelyet az év legnagyobb zenéjének neveznek drum & bass fronton. Hamisítatlan banger, amire egy emberként ugrál mindenki a teremben együtt kiabálva az MC-kkel – írja róla a bladerunnaz.hu.

Ami biztos, hogy a Baddadannal visszaköltözött a drum & bass kedvelő barátaim autóinak hangfalaiban a Chase & Status húsz évvel megalakulásuk után. 

És ha már barátok, a rockzenét kedvelő barátaim motivációja a jegyvásárlásra a Queens of the Stone Age és a Bring Me The Horizon volt. Előbbi egy amerikai stoner rock, hard rock együttes, amely még 1996-ban alakult Kaliforniában. Utóbbi hiába, hogy ahogy telnek az évek a fülem egyre kevésbé bírja a torzítós gitárszólókat, és az üvöltést, 2019-ben nagyon kellemes meglepetésben részesített, akkor fordultak meg először Bonchidán. 

Ők voltak tehát a nagybetűs előadók. És most a jön a – még százszor ilyen izgalmas –

futottak még.

Az Electric Castle mindig híres volt arról, hogy olyan előadókat sorakoztat fel színpadjain, amelyeket felüdülés megismerni is.

Ha például nem ismered Marc Rebilletet, talán ő lenne az első, akit a figyelmedbe ajánlanák. Egy két-lábon járó és néha fürdőköntösben koncertező zenegép. Stílusilag nehéz lenne behatárolni, szerintem ez nem is fontos számára, csak zenélhesse azt, ami épp a fülére és a szájára jön.

Marc Rebillet főleg improvizál, nem csak egy jó zenész, de egy igazi őrült, aki félmeztelenül tombol a keverőjén a parti hevében, ha úgy adódik. Érdemes megnézni az utcazenélős videóit is, amelyek során a semmiből „pattint ki” óriási bulikat New York valamelyik utcasarkán. Van, hogy a rendőrökkel is meggyűl a baja. 

Azt mondom, tartsd rajta a szemed, hova kerül majd a fesztivál programjában.

A techno, house repertoár

is elég bőséges. Innen külön üdvözlöm a szervezőket, hogy Peggy Gou nincs a fellépők között, akármennyire is szeretem. Kicsit sok volt az elnemjövetel az utóbbi két évben. De ott lesz Nina Kraviz, akit se a Tomorrowlanden, se a Time Warpon nem kell bemutatni. És az Eiffel-toronynak sem, a különleges helyszíneken bulikat szervező és forgató Cercle csapata itt vette fel egy majd kétórás mixét. Nem hiába, sem ez, sem, hogy a szibériai lemezlovas saját szemüvegét kiadta a Ray-Ban, igen nagy márkaértéke van az előadónak.

Hernan Cataneo ugyancsak megfordult már a Cercle sorozatában, ugyancsak Franciaországban zenélt, ő éppen egy reptéren. Hernan jövőre a hatvanat tölti, és most is tízezreken olvad a textil a bulijain. Argentína legmeghatározóbb DJ-jét sem kell bemutatni a hatalmas elektronikus fesztiváloknak, ahogy Sashát sem, aki ugyancsak nem a tinik sorát erősíti, főként a régi vonalas progresszív house zászlóvivője. Ő és Sasha nem először állnak ketten egyszerre a keverőpulthoz, idén dobta egy közös szettjüket a Denver Reelworks.

Na, engem ők és Ahmed Spins, beszélgetve másokkal volt, akit Todd Terje, vagy Jayda G, van, akit még mindig a visszavisszajáró Eats Everyhing hozott lázba, és „visz el idén” az EC-re. Ja és mindegyikünket a teljes román technós szcéna jelenléte. Idén, először Ricardo Villalobos is ott lesz velük a Dance Gardenben.

Lázba, de lazába

És akkor még nem beszéltünk a Kungsról, akit ugyan már ismersz – esetleg nem tudod, hogy őket ismered – This girl című zenéjükről, amelyet már több mint 500 millióan pörgették meg a YouTube-on. 

Itt lesz az egyik kedvenc meditatív zeném előadója, a Khrunagbin, amit munka mellett is szívesen hallgatok, mert nem a szövegekről híres, így nem zökkent ki a fókuszból, instrumentatív és egyszóval szép.

Bonobo változatos hangzásával már évek óta az egyik legkedveltebb downtempo gyáros, akinek elekronikus zenészként volt lehetősége a Royal Albert Hallt is megtölteni egy szimfonikus zenekarral és néhány közreműködővel karöltve. Minthogy Bonobonak több buliján is voltam ott, ő az az előadó, aki még a hétköznapokban nem is szól olyan sokat a fülemben, élőben hallva mindig hozza a felismerést, „jaj, tényleg, ő ilyen jó”.

És vannak itt még olyan előadók, akiket kevésbé ismerek, de várom az áttörtést. A hidegrázós Human című zenéje miatt kíváncsian várom Sevdalizát, a Strangers miatt Kenyan Grace-t. Az a L’Entourloop, aki az EC szerdai bejelentése után ismertem meg böngészve a fellépőket, és máris ott a radaromon.

Bár felröppentek olyan hírek, hogy a japán DJ Krush abbahagyja a turnézást, nagy örömünkre ott lesz Kolozsváron. Fellépései mindig élményszámba mennek az absztrakt hip-hop kedvelői körében. Shaquille O’Neal is az volt a 90-es években, ugyanis a NBA kosárpályáiról ismert óriás rapzenével is kacérkodott, most mégis DJ Diesel néven, mint dubstep lemezlovas szerepel a fellépők között.

Itt lesz a Palaye Royal, a soha nem hiányzó Subcarpati, DJ Shadow, a Brass Orchestrával közösen fellépő Apashe, és persze az évről évre visszatérő hazaink, Ugly Astronaut is. És még sokan mások.

Böngészd te is a fesztivál fellépőit itt, és ne feledd, tényleg megéri a számodra ismeretlen előadókat is felkutatni.