Fotók: SZÁSZ ZSUZSI
Borús és esős volt az érettségi első napja, ezért a román próbatétel után fellélegzett diákokat nagyon nehéz volt elcsípni az utcán, legtöbbjük az iskola ajtajából rögtön az autóhoz futott, volt, aki „ne haragudjatok, sietek” címszóval sétált el mellettünk, de azért csak sikerült beszélgetni néhányukkal.
A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumnál például a boltív alatt megállva Jakab Éva Erika, az iskola B osztályos tanulója, mondja el nekünk, milyen tételsort kaptak:
„Az első tétel szerintem nem volt olyan nehéz, könnyen meg lehetett érteni a szöveget, nem volt probléma, volt benne egy-két szó, ami nehezebb volt, de a szövegkörnyezetből jól rá lehetett jönni, hogy mi az. Az érvelő szövegnél, ha nem jöttél rá, hogy mit jelent a mass-media, akkor szerintem elvesztél, de lehetett ott is következtetni. Itt arról kellett írni, hogy az milyen hatással van az egyénről kialakított közvéleményre. Szerintem nem volt nehéz, mind ebben a világban élünk, látjuk és tudjuk ezt. A harmadik tétel nekem nagyon nehéz volt, abszolút nem erre számítottam. Nekünk, a reálosoknak a cselekményről kellett írnunk támpontok alapján, de tudom, hogy a humánosoknak szereplőjellemzés volt”.
“Arról biztos, hogy nem tudtam volna írni” – mondja osztálytársa, Kolumbán Anita, akinek szintén nem a komédia volt a legjobb lehetséges tétel, mivel ő három lírát és három epikus művet tanult meg, gondolva, hogy ezzel lefed minden lehetőséget. Nehezebbnek találta otthon a felkészülést, teszi hozzá, “jobban jártam volna azzal, hogyha bejártunk volna suliba, mert a tanárok látták volna, hogy én hogyan állok”, magyarázza. Annak ellenére, hogy a romántól félt leginkább, úgy érzi, az ötös meglesz, megkönnyebbült.
“Mindenki a saját iskolájában
érettségizett, persze nem a saját tanáraival. Maszkot kellett viselnünk, meg is szólítottak embereket, hogy húzzák fel az orrukra. Mindenki két méter távolságba ült, cikk-cakkba, mi tizennégyen voltunk egy teremben” osztja meg velünk Anita, hogyan lehet elképzelni az idén az érettségit.
Nekik szeptember ötödikére van kitűzve a kicsengetésük, aztán a járványhelyzeten fog múlni, hogy meglesz-e tartva, vagy sem, de azt elárulja, lehet már érettségi után is ünnepelnek egyet.
Évfolyamtársaik, az A osztályos Balog Sárika és Fazakas Örs-Richárd egy esernyővel sietnek kifelé, de azért szánnak ránk néhány percet. Ők is a reálos tételsort kapták, és viszonylag könnyűnek tartották. „A komédiát kaptuk ugyanúgy, mint tavaly a szimuláláson, én személy szerint nem számítottam erre, gondoltam, csak nem adják még egyszer” – mondja Örs. A többi tétel sem okozott nekik gondot, Sárika szerint a másodikról lehetett írni, az első, a szövegértés könnyen érthető volt, ha nem is a maximális, de jó pontszámra számít.
Ő az otthoni felkészüléssel nem volt túl elégedett: „nehezebb volt, más, hogy minden reggel felkelek, bejövök, és délután megtanulom a leckéket, így össze-vissza volt minden”. „Nekem is hiányzott az, hogy valaki elmagyarázza a leckéket, ha valamit nem értettem annyira, jó lett volna, ha a tanár kisegít” – véli Örs, aki nem csinált magának beosztást a készülés idejére. Sárika például igen, csak nem tartotta be. Ő a romántól félt a leginkább, de most megkönnyebbült. Nyugtázza ezt Örs is, aki azért a matek érettségitől még inkább tart. Mindketten hetes körülire tippelik a román jegyüket, és, ha minden jól megy, akkor már hétvégén ünnepelnek a barátokkal valahol, árulja el Sárika.
Nekem ez a harmadik alkalom,
hogy jövök, mondja köntörfalazás nélkül Barta Levente, az Eötvös József Szakközépiskola autóvillamossági szakon tanult volt diákja. Itt van – mutatja a tételsort, miután kérdezzük, hogy mit kaptak, „azt mondták, ki lehet hozni”, teszi hozzá, miután kérdezzük, „hogy hogy nála maradhattak a tételek?”.
Neki nem okozott gondot az első két tétel megoldása, a harmadik viszont már nem volt olyan könnyű. A furcsa akcentusa miatt nem tudjuk nem észrevenni, hogy Levente nem környékbeli, rá is kérdezünk, és kiderül, Fehér megyéből, Gyulafehérvár mellől származik, a szak miatt érkezett Székelyudvarhelye.
Ezzel Levente megmagyarázza azt is, hogy a korábbi években miért a magyartól félt a leginkább, és miért nem igényelt neki komolyabb készülést a román érettségi. „Mivel magyar suliba járok, nekem is kötelező a magyar, amit nyolc évig mi otthon nem nagyon tanultunk. Az előző években nagyjából mindig az volt, amivel probléma volt. 5.90 lett tavaly a médiám, az átlag miatt nem sikerült, magyarból nem kellett készülnöm, mert voltam pótérettségin, és ott kijött a hatos, abból s matekból is, most a románt fel kell húzni” – magyarázza.
Ugyanazt kaptuk, amit tavaly
próbaérettségin, sajátosságokat kellett írni, mondja el Elekes Dániel, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum angol és természettudományok szak végzős diákja.
„A lényeg az, hogy komédiát kértek, Ion Luca Caragialétól az O scrisoare pierdută-t, nem volt nehéz. Könnyű tételeket adtak, az első szövegben a szöveg érthető volt, nem volt nehéz magyarajkú gyereknek sem. Hajam jól áll-e egyébként?” – magyaráz és kérdez Jakab Zsolt, Dani osztálytársa.
A fiúkon látszik, hogy elégettek, „fasza volt”, fogalmaznak. Dani ettől félt a leginkább, Zsolt azért tart még a matektól is: „ugyanilyen legyen, s akkor nem lesz baj”.
„Matekkal az a helyzet, ott hetesig nem nehéz, egy nehézkes feladat van az első tételben, a hatos, szóval ott szerintem a hetest meg lehet kapni, én most erre is úgy érzem, meglesz, szóval megkönnyebbültem” – mondja Dani, rögtön utána Zsolt kozmetikáz a matekkal kapcsolatban: „az ötöshöz is kell tudni azért pár képletet”. Szerinte neki is meglesz a 6.50-7-es román jegye, annak ellenére is, hogy csak az utolsó hetekben készült komolyabban, addig csak annyit, hogy a lelkiismerete ne furdalja.
„A felkészüléssel kapcsolatban az a helyzet, hogy két hónapot lazsáltam, letöltöttem a legújabb számítógépes játékokat, megnéztem Netflixen minden sorozatot, egy hét volt a konkrét felkészülési idő. Minden napra két lecke volt betervezve, egy esszét három óra alatt meg lehetett tanulni, tehát 6 óra kellett a két leckének naponta, azután inkább matekoztam. Infóból, én abból érettségizek csütörtökön, nem igazán tanultam, de abból egy hetest a hülye is megír” – magyarázza Dani, aki szerint nem sokat ért a kéthetes érettségi felkészítő: „románból például nem az irodalmi elemzésekkel foglalkoztunk, hanem inkább nyelvtannal, ez volt a probléma”.
Hivatalos ballagása is lesz az iskolának, mondják, amikor kérdezem, megünneplik-e a középiskola végét. „Most a perszonálisabb dolgokra gondolsz, vagy a hivatalosra?” – kérdez vissza Zsolt, és amikor mondom, hogy mindkettőre, elárulja, jól be fognak rúgni az érettségi után.
