Kedd reggel nagymama elküldött a piacra. Össze is írt egy listát, a kezembe nyomott 200 lejt és a kajabonos kártyáját. Sokan voltak, de én ügyes unoka létemre nem riadtam vissza.
A piac hátsó sarkában kaptam jonatán alma és körte csemetét 10 lejért, szilva csemetét pedig 15-ért, ki is pipáltam hármat a lista elemeiből.
Mamának virágpalánták kellettek, hogy a kút mellé tudjon ültetni. Vettem neki 5 darab árvácska palántát, ami 10 lej volt összesen. Az árus bácsi lelkesen beszélt a többi növényről is, mint például a muskátli, melynek 8 lej volt darabja.
Áttértem az üvegezett dolgokra. Nem azért, mert mama alkoholista, hanem mert kellett neki a 38 lejes, nagyobbik akácmézből, 2 darab a 15 lejes zakuszkából és egy 15 lejes ecetes tárkony.
Ki akartam húzni a zöldségeket a listáról, ezért vásároltam egy kötés zöldhagymát 2 lej 50 baniért, egy kötés retket ugyanennyiért, továbbá egy fej salátát 5 lejért és uborkát, melynek 15 lej volt kilója. Megkérdeztem, lehet-e kártyával fizetni, nehogy ne legyen elég a pénzem a továbbiakban, mama nehogy adósságba kerüljön. De nem lehetett.
Böngésztem a listámat egy ideig, majd vásároltam paradicsom, paprika, csípős paprika és padlizsán palántát, melynek darabja 2 lej 50 bani volt.
Amióta mamának visszeres a lába, azóta eléggé nagy a por a házban.
Sepregethetne egy kicsit többet, a kicsi seprű ára úgyis csak 18 lej volt. És olyan cuki.
A rántottába elengedhetetlen 10 házi tojás ára 12 lej volt.
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára… – mintha vonatoztak volna a vásárlók, akkora volt a sor. Mire Kanizsára ért volna a gőzös, addigra lement volna a nap, úgyhogy nem vettem fél kiló ordát 15 lejért.