Tusványosi outlook 2024-ben, esős időben fotó: Pál Edit Éva

Pont nem voltam gép előtt Orbán Viktor tusványosi „koncertje” alatt, így szinte egy teljes nappal lemaradtam róla. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem telt így jobban, nyugodtabban a szombatom a Bözödi-tónál, hisz nem volt, ami kiverje a biztosítékot, de azért ott motoszkált a fejemben, mint valami kísértés, hogy vajon idén mivel háborgatta a kedélyeket a rajongótáborán belül és kívül a Kárpátok Megmentője.

Bármennyire is próbálok néhány éve közömbös lenni iránta, megkerülni, kikerülni, valahogy sosem sikerül. Nem is könnyű vállalkozás, hisz ilyenkor a teljes hírfolyam vele van tele, és szembejön a kocsmaasztalnál meg a családi ebédnél is. S ha már úgyis elkerülhetetlen, akkor inkább szembenézek a szorongásom tárgyával: amint hazaértem a nyugis fürdőzésből, úgy kattantam rá a hírfolyamatra, mint valami bűnös élvezetre – mert van abban valami perverz, ha képesek vagyunk önként háborgatni magunkat.

Viktorunk nem okozott csalódást,

de nem is robbantott akkorát, mint szokott.