Megható percekkel, Tassaly Ildikóra emlékezve indult a TUDÁSZ

Megható percekkel kezdődött a három év után visszatérő, középiskolásoknak rendezett műveltségi vetélkedő, a TUDÁSZ: valaki nem lehetett ott a zsűriben, aki eddig szinte mindig, mégpedig Tassaly Ildikó, a vetélkedő „nagymamája”, ahogyan Kápolnási Zsolt főszervező fogalmazott. Az egy évvel ezelőtt elhunyt magyar szakos tanárnőről a Kávészünet Ülj ide mellém című dalával emlékezett meg az ifjúsági házba összegyűlt mintegy 50 fős tömeg, „ennek a számnak a refrénjében benne van minden, amit akarunk mondani”, fogalmazott Kápolnási.

Fotók: GÁL ELŐD

A főszervező történelemtanár mellett Antal István, volt országgyűlési képviselő és Bíró Levente, a Csipkebogyó Gyógyszertár tulajdonosa alkotta a zsűrit, de idén a megszokott műsorvezető páros egyik tagja is kicserélődött, Varga Andrea helyett Kedei Csenge rádiós műsorvezető és UIET vezetőségi tag egészítette ki Máthé László Ferencet. Utóbbi külön kifejtette örömét az Ifjúsági Házzal kapcsolatban, noha mi kevésbé örültünk az új helyszínnek, hiszen a kisebb színpadon – amelyen ráadásul a vetélkedő után és alatt is zenélő Kávészünet hangszerei is zsúfolták a teret – elvesztek a versenyző diákok, csak a két legkijjebb ülő csapat tagjait lehetett látni. Ennek ellenére nem veszített varázsából, sem feladatai kreativitásából és sokszínűségéből

a vetélkedő,

amely idén az 1848-as forradalom és költészetének témájára épült. Az első, még a versenyt megelőző feladatként a múzeum udvarán felállított körkép bizonyos részeiről kellett fényképeket készíteniük a csapatoknak, majd ezekből létrehozniuk egy montázst a szervezők által előre meghatározott címhez. Itt még mindenki maximális pontszámot kapott, a következő feladat már kicsit megrostálta a mezőnyt: a diákoknak a kort ábrázoló és a témával kapcsolatos filmjelenetek bejátszása után kellett megválaszolniuk kérdéseket.

„Szulejmán nagyon jó sorozat különben. Ilyen, amikor internetezik közben a technikus. A Dallasból nincs valami? – poénkodott, hozva szokásos formáját Kápolnási, amikor rossz bejátszás indult el az egyik kérdésnél. 

A humorosra vett vetélkedőről viszont műveltebben is érkezhetett haza, aki odafigyelt. Megtudhatta például, hogy Kiss Sándort nevezzük a székely Leonidásznak, vagy éppen, hogy Kossuth Lajos amnesztiát állított ki Rózsa Sándornak a haza védelméért, és hogy a románok által lakott Ezeres nevű településen, miután ott az ortodox pópa biztatására a lakók megölték a magyar jegyzőt, a büntetni érkező betyársereg felgyújtotta a falut, majd háttal ültette a pópát a szamárra, és fel-alá kergette azt a faluban.

A színjátszás

előtt – amely során a csapatoknak bizonyos témákban egy maximum háromperces jelenetet kellett megtervezniük és előadniuk – a Refi csapata vezette a versenyt, míg a Gimi hármasa az utolsó helyen állt. A darabok során bepillanthattunk a debreceni országgyűlésbe, megnézhettük Batthyhány Lajos utolsó találkozását a feleségével, míg a gimisek „a teljesség igény nélkül” három verziót vázoltak fel arra, hogy mi történhetett nemzetünk nagy költőjével, Petőfi Sándorral, aki csatában veszthette életét, de akár Szibériában is kilyukadhatott, ahol vodkázások közepette évekkel később hunyt el. Utolsó elméletük alapján Petőfi a „szoknyák harcosává vált”, és a nyilvánosság elől elzárt életében nagy csajozógéppé vált. Ennek hiteles eljátszása érdekében a Petőfi karakterét eljátszó gimis diák a vadiúj műsorvezetőre is szemet vetett.

Idén olyan iskola is volt, amely egy nagyon formabontó előadással rukkolt elő. A Palló csapata egy kifeszített vászon mögött állva kartonbábuk segítségével vetítette le a Tömösi-szoros csatáját, és miközben a közönség a sziluetteket figyelte, a diákok még narrálták is az eseményeket.

 „Mindenesetre árnyjátékunk még nem volt, volt már bábszínházunk korábban, de ez valóban egy újdonság” – emelte ki Kápolnási. A Palló és Gimi csapata kiemelkedőt nyújtott, maximális pontokat kaptak a feladatra.

A villámkérdésekből álló döntő előtt 

volt még egy utolsó kérdéskör, amely során végül hiába hajrázott a Gimi, nem értek fel a döntő körbe kerülő három csapat közé a pontlistán, így a Refi és a Peda mellett a Kápolnási által felkészített Mező csapata jutott be, a tanár úr külön dícsérte őket, hogy a betegágyból sikerült összeszedniük magukat a versenyre.

Lesz ez még rosszabb is – mondja Dunkler Krisztián, a Peda csapatának tagja – aki idén részt vett az uh.ro Lógj velünk! programjában – utalva a villámkérdésekből álló döntő körre, amelyet a Refi két pont előnnyel, a Mező két pont hátránnyal kezd a Pedához képest.

Lesz ez még jobb is, mondom neki, mielőtt felvonulnak a színpadra, hogy aztán a következő 48 villámkérdés alatt ők nyomják elsőként a gombot, és ezzel felvillantva lámpájukat, ők válaszolhassanak elsőként a kérdésre. A gombot nyomó helyes válasz esetén plusz egyet, helytelen esetén mínusz egy pontot kapnak.

Ugyan rég volt Tudász, nem emlékszem olyanra, amely így kiegyenlítődött volna a végén: hat kérdéssel a vége előtt fej-fej mellett, 12 ponttal állt mindhárom csapat, a vége mégis a Novák Károly történelemtanár által felkészített Pedának jött ki jobban, éppen Dunkler Krisztián két sikeres válaszával segítette csapattársait, Kabai Pétert és Egyed Gergelyt a győzelemhez. Persze, a közös szelfi sem maradhatott el, majd az előre beígért Kávészünet koncert, ami ugyan a tervezett időpontnál egy óra kávészünettel később kezdődött a verseny lebonyolításának csúszása miatt.