A magyar szülők és pedagógusok tanítója 84 éves korában hunyt el.
Vekerdy Tamás pszichológus, író 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Kamaszkorában hobónak, azaz írónak és világcsavargónak készült, de apja kívánságára 1958-ban jogászdiplomát szerzett az ELTE jogi karán. majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte. Járt Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira.
Volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára.
2014-ben Székelyudvarhelyen tartott, Jól szeretni c. előadásáról az uh.ro-n is beszámoltunk.
Lerágja a gyerek a húst a csontunkról?
címmel.
1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén is.
Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer „gyilkolja a gyerekeket”. A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés is.
Vekerdy Tamás élete során számos díjat nyert, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.
Három dologra lesz szükség a jövőben
Vekerdy Tamás sosem rejtette véka alá a véleményét az oktatási rendszerrel kapcsolatban: jelenleg nem a világra nyitott embereket képez, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozókedvre. Ehelyett beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képeznek.
Többször is kifejezésre juttatta, hogy ellenzi, mi több „baromságnak” tartja az osztályozást, mondván: soha nem a tananyag a lényeg.
Vekerdy Tamás szerint az iskola tehet arról, ha az átlag műveltségi szint csökken, mert a tantárgyakból nem lehet művelődni. Abból lehet művelődni, tette hozzá, „ha a tanárnak a pórusaiból is Horatius párolog.”
Vekerdy mindig azt hangoztatta, hogy a gyereket legjobban a szabad játék fejleszti, a mesét mondani vagy olvasni kell neki és nem nézetni, az iskola a gyerek dolga, amibe nem tanácsos szülőként beleavatkozni, a kamaszt pedig nincs más lehetőség, ki kell bírni.
A hvg.hu és a Wikipédia alapján
