A javítókulcsot böngésző nyolcadikos
A magyar nyelv lehet édes és csábító, tüzes és fűszeres, bódító vagy meglepő. A vizsga is lehet hasonlóan édes, ha sikerül, tüzes, ha körmünkre ég a gyertya és bódító, ha olyan tételt kaptunk, mint egy fejbekólintás. És ugyanilyen meglepő az, ha egy egyszerű kérdésre, hogy mi a véleménye a kisérettségi tételekről, négy megkérdezett magyar tanár közül magánbeszélgetésben szinte mindenki, nyilvánosan senki sem válaszol, végül egy vállalja a véleményét.
Lássuk, mit szólnak hozzá a gyerekek?
Gagiu Krisztián szerint összeségében a teszt nem volt nehéz, könnyebb, mint a próbavizsga. Az irodalom szöveg is barátságosabb volt, a nyelvtan egyszerűbb. Nem volt egy rossz téma, a bonbonokról volt szó. A nehézséget az jelenthette, hogyha kicsit túlgondoltad a dolgot, egyes kérdéseknél könnyen rossz választ adhattál meg. Például igaz-hamis kérdésnél volt egy olyan válaszlehetőség, hogy a szöveg következtetni enged rá, és egy olyan, hogy a szöveg nem tartalmaz erre vonatkozó információt. Ennél az volt a helyes, hogy mivel a szöveg alapján a bonbon csomagolása nagyon környezetszennyező, arra lehetetett következtetni, hogy a környezettudatos vásárlók nem fogják választani, de maga a szöveg nem tartalmazta ezt az információt. Több ehhez hasonló cseles kérdés is volt, de a matekhez képest könnyebbség, hogy részpontokat is lehetett szerezni. Ha egy részfeladatot nem oldottál meg jól, a többire megkaptad a pontszámokat – mondja a nyolcadikos éltanuló.
Gagiu Krisztián
Krisztiánnak a nyelvtan rész jól ment, ha jól emlékszik, mindent eltalált belőle – ujjong, miután a telefonján végigböngészi a javítókulcsot csütörtök délután. A nyelvtani kérdésekhez inkább logika kellett, szövegértés, hogy az ok-okozati következtetéseket tudd és a szókincs, hogy a megadott kifejezéseket megmagyarázhasd.
A második tétel, az irodalom kapcsán nem ennyire magabiztos, ugyanis itt a nyelvi igényesség, nyelvhelyesség betartása mellett a kreativitást is pontozzák és a javítótanáron múlik, hogy mit tekint kreatívnak. Szabó Magda Az ezüstgolyó című elbeszéléséből kaptak részleteket. Jellemezni kellett a történet főszereplőjét és elemezni a szereplők közti viszonyt.
Egy másik feladatban a történetet kellett folytatni. Krisztián szerint, ha figyelsz az olyan részletekre, mint az elbeszélő személyének és számának, az igeidőknek az egyeztetése, a témához való kapcsolódás, akkor ez is megy. A helyesírást értékelik még, de itt is kedves a javítókulcs, minden vesszőhibát nem büntetnek, típushibánként vonnak le pontokat. Tehát öt vesszőhiba egy pont levonás, és nem öt.
A nyolcadikos fiú szerint idén semmiből nem adtak nehéz feladatokat, ő csak a román miatt izgult kicsit. „Az a legnehezebb, mert mégiscsak egy idegen nyelv”. Ennek ellenére ez az első vizsga, egyből a mélyvízbe dobják a nyolcadikosokat. De utána már könnyebb, ha megszokta az ember a helyzetet, ad tippeket.
Ő úgy érzi, meglesz az az eredmény, amivel a vágyott osztályba bejuthat. Izgultam amiatt, hogy ennek a vizsgának súlya van a továbbtanulás szempontjából, de amikor már előttem voltak a tételek, akkor arra figyeltem, hogy teljesíteni kell. Megkönnyebbülés, hogy lejárt, és jöhet a nyolcadikosoknak is a nyár!
De miért hallgat a magyar, ha tanár?
A Krisztiánnal való beszélgetés után elkezdett izzani a telefonom. Mert bár rengeteg a magyartanár ismerősöm, péntek délutánig körülbelül két órát telefonáltam, sokan elmondták a véleményüket privátban, de senki nem akarta nyilvánosságra hozni.
Voltak gyerekek, akik boldogan jöttek ki a vizsgáról, és amikor a többiekkel egyeztettek, akkor görbült le a szájuk. Mert kiderült, hogy – ahogy Krisztián fogalmazott: túlgondolták. Vagy volt olyan, aki eleve sírva távozott, mert az első, nehezebb feladatnál bepánikolt, eltöltötte az időt, és a többire, ami egyértelműbb volt, nem maradt ideje. Egy tanár kifogásolta azt, hogy a tétel összeállítói nem tartották be a fokozatosság elvét. Volt olyan gyerek, aki közepes tanulóként is jól tudott teljesíteni – a tanároknak adott beszámolója szerint és volt olyan, aki jó tanulóként pórul járt.
A tételszöveggel a tanárok többség elégedett volt, a kérdések összeállításával nem feltétlenül. Például akadt, aki azt kifogásolta, hogy nem tartották be a fokozatosság elvét a tételsor összeállításánál, ezért zavarodott össze a gyerekek egy része. A nehéz első tételekkel eltelt az idő, az utolsókra nem maradt.
Olyan magyartanárral is beszéltem, aki az első tételt egyszerűen látástesztnek nevezte, annyira könnyűnek találta. Egy javítótanár szerint teljesen rendben volt, megoldható volt a tételsor, egy másik tanár pedig nem találta fairnek, hogy a több vizsga miatt eleve hátrányból induló magyar diákoknak nem adatik meg könnyen a 10-es jegy lehetősége, szívatás íze van a dolognak, hisz még a tanárokat is megzavarhatják a többféleképp értelmezhető kérdések és lehetséges válaszok. Egy másik magyartanár pedig nem nyilatkozott. Innen is érződött, hogy itt valami baj van. Miért van az, hogy a román és a matektanár lazán elmondja a véleményét, és a magyar nem meri?
Állítólag azért, mert tavaly többen kiírták a Facebookra környékünkről és más megyékből is, hogy elégedetlenek a tételekkel, és ez a pedagógus szakmán belül és a szülők között is ellentéteket, ítélkezéseket szült. Volt olyan, negatív véleményt megfogalmazó tanár, akit utólag megfélemlítettek és volt, akit a közösségi oldalon „kicsináltak” a bejegyzését olvasók, szülők és szakma egyaránt, fogalmazott az egyik belsős ismerős.
Akadt egy bátor!
Varga Rozália évfolyamtársam volt a tanítóképzőben, aztán az egyetemen is együtt tanultunk egy ideig a magyar szakon. A Korondi Szakközépiskolában tanít jelenleg. Az egyik nyolcadiknak nem csak magyartanára, de osztályfőnöke is volt. Távol áll tőle, hogy megmondóember legyen, állítja, igyekszik kihozni az adott körülményekből a legjobbat, mégis van, ami bosszantja. Például az, hogy a lelkiismeretes munka ellenére is aggódni, izgulni kell azért, hogy milyen lesz a tételsor, és erőltetett a mosolya a falfehér arcán, amikor azt mondja a végzőseinek, hogy minden rendben lesz. Mindezt azért, mert mindig vannak meglepetések, főleg a pontozás körül.
Szerinte nincs olyan tétel, ami mindenkinek megfelelne. Neki az a kifogása, hogy a hetes-nyolcas körüli jegyig minden begyakorolható még az utolsó évben is a gyakorlótételekkel. „Tehát a magyar kisérettségi valódi tudást alig mér, csak azt, hogy az utolsó métereken odatette-e magát a tanuló és tanár, olykor a nyolcadikos tananyag rovására kellő időt, energiát fordított-e azok begyakorlására. A feladatok – objektív, félobjektív, szubjektív itemek – arányaikban megfelelők voltak: egyszerűbb szövegértési feladatok 30 pontért, nyelvi-nyelvtani kérdések 30 pontért, és bővebb választ, irodalmi kreativitást igénylő válaszok szintén 30 pontért”.
Kötéltánc
„És hiába mantrázom a gyermekeknek mosolyt erőltetve, falfehéren, hogy nem kell izgulni, hiszen mindent tudnak, ami erre a vizsgára kell, érzik, tudják, látják, nem vagyok hiteles. Hogy miért? Sokösszetevős. De valahogy úgy érzem ilyenkor magam, mint amikor az egyetemen év elején megkaptuk a szemeszter bibliográfiáját, amit majd vizsgára el kell olvasni, át kell rágni, s már akkor tudtam, hogy kötéltáncossá fogok válni néhány órára majd a szesszióban.
Hát van nekünk is jópár kötéltáncosunk.”— Varga Rozália
Ezek pontozásával, értékelésével mégis gond van, ugyanis kevesen tudják elérni a 9-es feletti jegyet. Még azok számára is nehéz, akik végig a négy év során tanultak, készültek, gyakoroltak. Így túl szűk a rés az átlagos és azon felüli tanulók eredményei közt. Nem javított idén, de javítókulcsra rápillantva azt látja, hogy részletes, de idén is pontatlan, félreérthető. Például az I. A. tétel 2. feladatánál nem egyértelmű, hogy ha valaki a két helyes válasz közül az egyiket megjelöli, az az összesen adható 4 pontból 3-at vagy 1-et érdemel. A nyelvi, nyelvtani kérdések egyszerűen megoldhatók, begyakorolhatók, de a magyartanár szerint a 2017 óta bevezetett trend azt feltételezi a tételt összeállítók részéről, hogy a gyermekek nem tudnak rendszerben gondolkodni. Egy másik feladatnál a javítókulcsban megadott példaszövegben több mondat szerepel, mint 3-4, amennyit a feladat a vizsgalapon előír, ez megzavarhatja a javítótanárt a pontozásnál, sorolta fel az első két tételben tapasztalható hiányosságokat.
„A szövegekkel meg voltam elégedve, az első egy ismeretközlő szövegtípus, azt gondolom, hogy nem volt vele nehéz dolguk, a második pedig irodalmi, Szabó Magdától egy emlékidéző novellarészlet, szerintem ez is hozzáférhető. Ahogyan én látom. A tanulók erről (is) másként vélekednek. A vizsga lejártával, amikor én még nem is találkozhattam a tétellel, de ahogy lejárt a vizsga, rögtön a terembe siettem tudakozódni, hogy hogy ment, milyennek ítélik a vizsgát, az volt az első kérdésük:
– Oszi, akkor most meghalt-e Ida vagy nem? Akkor nem értettem a kérdést, és most sem, ugyanis semmi köze a szöveggel kapcsolatos feladatokhoz. Ennek eldöntése nem feltételez jó vagy rossz választ, de egy fontos dologra mindenesetre rávilágított: valószínűleg nem létezik az a tételsor, ami minden szaktanár elvárásait képes lenne beteljesíteni, mint ahogyan olyan tételsor sem létezik, ami minden tanuló számára megfelelő lenne”.