Kezdjük azzal, hogy mondjuk ki: Udvarhelyen évtizedek óta nincs rendes mozi, csak néha úgy csinálunk, mintha volna. Már rég lejártak a rendszeres filmvetítések a Rákóczin, de mi még mindig Stúdió mozinak nevezzük az épületet, amelynek eredeti rendeltetése lassan megtűrt állapottá vált.
Persze, annak is örültünk, ha nagy ritkán bemutattak egy-egy filmet, ami épp erdélyi vagy székelyföldi turnén volt, és évente egy-egy hétvégére a Filmtettfeszt is megtöltötte élettel a Rákóczi utcai épületet. De rendszerint lemaradtunk nemcsak a nagy hollywoodi és európai filmekről, hanem az újhullámos román és magyar filmekről is. Ezekért már legalább Vásárhelyre vagy Brassóba kellett utazni, ahol – láss csodát – a plázák vonzereje és csúcstechnológiája fenn tudta tartani az érdeklődést a mozi iránt. Még a torrentezés ellenszelében is.
Amíg a nagyvárosokban gombamód épültek a bevásárlóközpontok, és egyikből sem maradt ki a kényelmes, hangulatos és minőségi mozi, addig Udvarhelyen sorra elmaradtak a fejlesztések. Nem csoda, hogy egyre vonzóbb lett a házimozi kényelme a régimódi székekhez, a hűvös teremhez képest. A torrentkorszak után a streaming (Netflix, Amazon, HBO stb.) terjeszkedésére is lehetett volna fogni még a hanyatlást, de a halottnak nem kegyelemdöfés kell. Sokkal inkább feltámadás, ami Szabó Karcsinak köszönhetően még évente néhányszor összejött. Miközben a cinikusok már rég eltemették volna.
Egy picit felcsillant a remény,
amikor néhány éve a Vándormozi is kezdte hozni a populárisabb filmeket, és kezdte megtömni a Stúdió mozi termét. A Kincsemre, a Valami Amerika 3-ra, A Viszkisre egymás után többször is teltház volt, amilyet utoljára gyermekkoromban a Harry Potteren láttam. Örvendtem, hogy a mozikultúra nem halt meg a városban, csak elszunnyadt, de az öröm nem tartott soká, mert a kovid kettétörte ezt a hirtelen felívelést.
S amíg Udvarhelyen a szemünk láttára halt meg (másodjára) a mozi, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön újraindult. És lassan mi, “kiéhezett” udvarhelyiek is kezdtünk átjárni a hegyen, örülve, hogy nem kell messzebb menni egy falat kultúráért – filmért, jazzért, régizenéért. A szolgálatos cinikus erre az mondaná: lám, Udvarhelynek nem kell semmi, mert van hová járni, és az – autózni amúgy is szerető – udvarhelyiek megoldják.
Ami betette az ajtót,
csak akkor még nem koppant, az volt, hogy 2022 elején a Stúdió gazdát cserélt. Átmeneti kompromisszumként könyveltem el, hogy egy-két film elkerült minket, amikor a költözéssel odalett a hangfelszerelés. Azzal hitegettem magam, hogy biztosan csak be kell szerezni egy újat – a vászon, a projektor és Karcsi marad. Azért kicsit morgolódtam, mikor más városokban vetítették a Külön falkát meg a R.M.N.-t, és én a laptop hangszórójával is beértem volna, csak láthassam. Türelem, moziterem – nyugtattam magam.
Csakhogy sunyiban telt az idő, és nem mozdult semmi, ahogy az Udvarhelyen mostanában lenni szokott, amíg tátott szájjal várjuk a mannát. Már az év utolsó negyedében tartottunk, amikor megérkezett a Filmtett közleménye, és megörvendtem, hogy Udvarhely is benne volt a programban. Gondoltam, rendeződött a dolog,
foglalhatjuk vissza a Stúdió mozit.
Egy frászt! Kiderült, hogy a vetítések hol a Szent István teremben, hol a művelődési házban lesznek. Ami csak egyet jelenthetett: hogy még mindig nem oldották meg a problémát a Rákóczin. Nem baj, na, csak jó magyar film legyen, de azt azért nem gondoltam volna, hogy tényleg csak az lesz és más semmi.
Karcsi arcán se volt annyira őszinte a mosoly, amikor harmadik este is a moziszeretet kellett hogy fűtsön minket, fejmagasságban a projektor, alatta kartondoboz, a hangfal egy széken, a lábunkon meg – pokróc gyanánt – kabát. Bármennyire is jó egy film, azért végig érzed, hogy nincs ez rendben, lőttek a mozis élménynek, ha folyton az órád lesed, mert fázol.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a szokásosnál is kevesebben voltunk, amire a szolgálatos cinikus megint csak azt mondaná, hogy: na ugye, nem is éri meg a mozit életben tartani? Hogy ez csak Karcsi és egy szűk kör bolondériája? S ha már annyira moziba akartunk menni, hálásak is lehetnénk, hogy egyáltalán befogadott minket a városháza a meg a művház. Szóval örüljünk neki,
mert különben ennyi se volna?
Nagyon úgy néz ki, mert – mint utólag megtudtam – nemcsak a vásznon ment a Kilakoltatás, hanem szép csendben a Stúdió moziból is kitették a “főbérlőt”. Nem a hiányzó hangtechnika volt az egyetlen ok, amiért nem térhettünk vissza a Rákóczira: a régi vetítővászon sincs már a helyén, pedig az új még sehol sincs. Ekkor koppant az orromra az a bizonyos ajtó, amit év elején még nem voltam hajlandó észrevenni.
Most lehetne latolgatni, hogy csendes kivéreztetés történt vagy “csak” a nemtörődömség ölte meg a városi mozit, de az egyértelműen látszik, hogy régóta nem prioritás a városvezetés számára. A mozi alig-alig kapott némi alamizsnát az elmúlt évtizedekben a hivataltól, pedig a kultúrintézmények fenntartása hozzá tartozik. Persze, el lehetne egy annyival intézni, hogy a mozi már rég nem létezik intézményként,
de miért ne csinálhatnánk egy újat?
Legalább elkezdhetnénk. Mert ahová jutottunk, tarthatatlan, nem csak Karcsival, nem csak a mozikedvelőkkel, hanem az egész várossal szemben: hogy vadászni kell a termet, a vásznat, a technikát, és még a meleget is. Vagy más városba járni, s közben verni a mellünket, hogy ittesjobb.
Én szeretném újra átélni azt, amit gyermekként: várni hétről hétre, hogy milyen plakátot tesznek ki a hirdetőre, és izgulni, amikor elsötétül a terem. Mert akármekkora tévénk lehet otthon és akármilyen hangrendszerünk, azt az érzést nem lehet visszaadni, amikor a teltház egyszerre hördül fel, vagy pukkan a nevetéstől. Szeretném, ha ezt a gyermekeink, unokáink is átélhetnék, itthon.
Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, de csak remélni tudom, hogy nem vagyunk ezzel kevesen. S ha nem akadna senki, aki önként felvállalná az ügyet a városvezetésben, akkor talán meg kellene mutatni, hogy van rá igény, van kritikus tömeg, ami elé érdemes beállni.
Éppen ezért indítottam egy petíciót. Ha te is szeretnél igazi mozit Udvarhelyen, itt írd alá. Ne feledd, az aláírásodat meg kell erősítened ímélben is, ha az erről szóló üzenetet nem találod a bejövő üzeneteid között, akkor a Spam mappában keresd.
