A szerző felvételei.
Jókedvű beszélgetés, széles mosolyok, kellemes atmoszféra fogad a Szépkorúak Házába lépve. Csütörtök, január 18-án délelőtt fél 11-kor épp egy előadás folyik Mikszáth Kálmán különös házasságai címmel.
A tágas teremben az asztalok és a székek a sarokba tolva, csak középen van elhelyezve néhány ülőalkalmatosság, az előadó Lőrincz Ilona nyugdíjazott magyartanárnő felé fordítva, nyolcan hallgatják gondolatait. Sokáig nem hagyják, hogy az ajtóban álldogáljak, hamar kapok egy széket és egy bögre teát én is.
Kérem őket, hogy meséljenek, mi hozta őket ide, hol hallottak az intézményről, mit csinálnak és mit csinálnának itt. Lőrincz József nyugdíjas magyartanár hamar átveszi a szószóló szerepét, nem meglepő módon, hiszen Facebook-oldalán egyébként is derekasan kiveszi a részét a népszerűsítésben. Elmondja, a közelben lakik és figyelemmel kísérte, hogyan készült el az épület, felesége Lőrincz Ilona szerint, egyenesen türelmetlen volt a férje, morgolódott, hogy mikor lesz már készen. Lelkes hozzáállásukból azt szűröm le, megérte várni.
Most született meg, még csecsemő, még gőgicsél
Az Orbán Balázs utca 100. szám alatt található Szépkorúak Háza hétfőtől péntekig vár bárkit, aki nyugdíjas és udvarhelyi, 8 és 16 óra között. Telefonon hétköznaponként 8 és 9, illetve 14 és 15 óra között lehet érdeklődni a 0743.854.366-os telefonszámon.
„Én is már a szépkorúak körébe tartozom és tudom hogy hiányzik egy hely az embernek, ahol másokkal együtt lehet. Szükségünk van arra, hogy kapcsolatban legyünk mással, az emberek egyre inkább elszigetelődnek egymástól a mai világban, ami nem jó senkinek sem. Itt lehetőség van, hogy együtt legyünk és a hasonló emberekkel legyünk. Sokáig féltem hogyha az ember hasonlóan idős emberekkel kerül együvé és, ha az emberek esetleg depressziósak, szomorúak, akkor az átragad az emberre. De nagy örömmel tapasztalom, hogy ez nem így van, itt derűs emberekkel találkoztam és mindenki érzi azt, hogy erősíteni kell magunkat, hogy még sokáig, de sokáig éljünk és örüljünk az életnek” – magyarázza Lőrincz József.
Hozzáteszi, ami egyelőre hiányzik, az a még nagyobb érdeklődés, szükség van a népszerűsítésre, „hírverés kell még, mert most született meg, még csecsemő, még göngicsél ez a hely, de szépen göngicsél.” Illetve szerinte a buszjáratokban jönne jól még valami változás, mivel az intézmény elég félreeső helyen van, sokan az idősek közül csak busszal tudnak odamenni, ha találja őket a járat – gondol a 6-os járatra, ugyanarra, ami a Szejkére is elvisz.
A hölgyek azt állítják, hogy a lelkészektől, papoktól hallottak a Szépkorúak Házáról. Egyikük már a tervezés fázisában értesült róla, hogy lesz egy ilyen, de akkor egy napközi-szerű helynek írták le neki, ahova reggel elhozza a családja az idős embert, akit nem lehet már egyedül hagyni és délután érte jönnek. Meglepődve tapasztalta, hogy nem erről van szó.
Később az egyik alkalmazottól megtudom, volt próbálkozás erre is, behoztak egyszer egy 92 éves hölgyet reggel, hogy munka után érte mennek, de nem találta a helyét, nem érezte jól magát. A 70 év körüli személyek tartoznak a célcsoportba, idősebbeket is szívesen fogadnak, akiknek nem megerőltető, hogy hosszabb ideig üljenek, vagy éppen mozogjanak.
Kötnének, táncolnának, csupasz csigát irtanának
Szabó-Balázs Attila szociális munkás elmondja, még a kísérleti időszakban járnak, most térképezik fel, milyen programokra lenne az igény. Ottlétemkor is elhangzik pár ötlet. Sándor Judit szerint például mindenki be kellene, hogy hozza otthonról a régebbről megmaradt fonalait és köthetnének sálat, sapkát, zoknit a rászoruló gyerekeknek, illetve lánya több hangszeren is játszik, szívesen zenélne alkalmanként az időseknek, ajánlkozik. Egy másik hölgy örülne neki ha lenne személyre szabott gyógytorna, alkalmanként szavalatokat is szívesen hallgatna. Van, aki arra kíváncsi, hogy tudná kiirtani a kertjéből a csupasz csigákat. Lőrincz József szerint pedig ki, amihez ért és a többieket érdekli, tarthat róla előadást, a hölgyek szerint inkább beszélgetés legyen, mert az izgalmasabb.
Előkerül a mindenes füzet, Szabó-Balázs Attila jegyzetel, sőt, azt is elárulja, milyen igények születtek meg már korábban. Szó volt reggeli tornáról, szakorvosok meghívásáról, hogy beszéljenek például demenciáról, Alzheimer-kórrol, cukorbetegségről, prosztata problémákról, magas vérnyomásról, pszichológiai kérdésekről.
Igény lenne egynapos kirándulásokra is, farsangi mulatságra, kulturális eseményekre különböző neves napokhoz, évfordulókhoz kapcsolódóan. Örülnének, ha lenne digitális oktatás, „okostelefon babrálás”, tematikus napok havonta, kéthavonta (március 8., március 15., anyák napja, új kenyér ünnepe, advent stb). Szívesen megtudnának többet a fitoterápiáról, részt vennének áhítatokon, dicsőítéseken. Jöhet a társasjáték is, „főleg a römi, meg még a römi és a römi és még háromszor is römi”. Megnéznének kiállítást varrottasokról, szőttesekről, kézimunkákról, hímzésekről. Az idegen kultúrákkal való ismerkedést is feldobta a Lőrincz házaspár. Sőt, receptcserére is összegyűlnének a szépkorúak.
Ezek közül már fix program a reggeli torna, minden hétköznap 9 órától. Keddenként a Caritas szervez programot, az egyik héten szenior örömtáncot szoktak tartani, ami mint megtudom, nagyon népszerű program, a másik héten pedig a mentalhigiéné a téma.
Jöhetnének többen is
A látogatottság iránt érdeklődöm, hallva, hogy Lőrincz József szerint lehetnének többen is. Szabó-Balázs Attilától megtudom, hogy körülbelül egy hónapja vannak programok, azóta nagyjából 50 ember fordult meg ott, van, aki csak egyszer, van, aki visszajáró, de a hely befogadóképessége 150 fő lenne egy hét alatt, naponta két 15 fős csoporttal tudnának foglalkozni. Elárulta, zajlik még a célcsoport elérése, viszik a hírét minden olyan helyen, ami a nyugdíjasokkal kapcsolatos, például a nyugdíjasok önsegélyező pénztáránál, illetve partnerek a népszerűsítésben az egyházak és a Caritas is.
Benedek Mária szerint a városban, főleg az egyházaknál, még szoktak lenni időseknek szánt programok, ami megosztja egy kicsit a célcsoportot, meg aztán az idősek oda mennek, ami közelebb van, magyarázza. A szociális munkás szerint, általában kétszer annyian jelzik, hogy jönnének, mint ahányan oda is érnek, az időjárás erősen befolyásoló tényező, ahogy az is, hogy épp betegek-e az unokák, vakáció van-e, meg úgy általában az, hogy ébrednek fel. A hölgyek azt panaszolják, hogy idős korukra egy hétbe telik az, amit régen egy nap alatt megcsináltak, meg aztán ott vannak a gyógyszerek, bevették-e, elég van-e, kell-e íratni. Lőrincz Ilona szerint, „a hasunk elviszi a sok időt, egyebet nem csinálunk főzünk, s mosogatunk”, mindenki bólogat, aztán az a téma, hogy mindjárt itt a tavasz és a kerti munka, ők nem tudnak majd ilyen gyakran jönni.
Megállapítják még, hogy fognak hozni otthonról be könyveket, régi magazinokat, folyóiratokat, hogy más is el tudja őket olvasni. Aztán szedelőzködni kezd mindenki, a szociális munkás dicséri Lőrincz Ilonát, hogy milyen izgalmas volt az előadás, férje kontrázik: „hát maga szerint engem mivel húzott be?”. Hangosan és jókedvűen távoznak, magamban meg is jegyzem, hogy rég szórakoztam ilyen jól, kár, hogy ez a világ nem a húszéveseké.
Engem azért körbevezetnek az épületben.
A lenti nagy közösségi térben vannak a könyvespolcok, egyre gyarapodó olvasnivalókínálattal, társasjátékok, az egyik asztalon egy már elkezdett puzzle. Balra teakonyha és mosdók. A másik ajtó az emeletre visz, a lépcső mellett lift is van, hiszen az emeleten van a kezelő, valamint az irodák és egy konferenciaterem.
Az intézmény jelenleg három alkalmazottal működik, Kereső Brigitta asszisztenssel, Geréb Ibolya adminisztrátorral, és Szabó-Balázs Attila szociális munkással. Mint Zörgő Noémi városházi sajtószóvivő megkeresésemre elmondja, a jövőben tervben van pszichológus és moderátor alkalmazása is, viszont még nagyon a kezdeteknél járnak. Bár finanszírozási szerződést még 2019 márciusában kötöttek, csak 2023 júliusában zárták le az egyébként Európai Uniós finanszírozású, 2.200.000 lej összértékű projektet, novemberben volt az átvétel, a hivatalos megnyitó február 9-én lesz, amire az idősek előadással is készülnek.
