Nagyon meleg van, végre megszavazta a parlament azt a medvekilövési kvótát, amit az RMDSZ ajánl már 2016 óta. Ugyan szakértők szerint nem ez a megoldás, de hát kit érdekelnek a szakértők? Továbbá áll a bál Méhes György körül, akiről a szélesebb nyilvánosság most tudta meg, hogy a Securitate besúgója volt, de nem is akármilyen. Ha röviden összegezni kéne ezt a hetet, akkor ezek voltak a főbb történések, na meg a hosszan tartó meleg. És a meleg.
Sziasztok! Ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok és visszatértem a mikrofon mögé, hogy nektek csak egy kattintásotokba teljen a hét legfontosabb híreit és történéseit megismerni.
Mondanám, hogy csapjunk bele, de ebben a hőségben talán biztonságosabb visszafogottnak lenni.
Hosszan tartó hőhullám elszenvedői voltunk,
vagyunk, aszály is van és ez bizony meglátszik az energiafogyasztásunkon is.
Sebastian Burduja energiaügyi miniszter szerint országos szinten több, mint ezer megawattal nőtt az energiafogyasztás egy átlagos nyári naphoz képest. Nem csoda, úgy dolgoznak a légkondik minden lakásban (már aki szerencsés és van neki), ahogy csak bírják. Oravicabányán pedig új rekord született, mivel kedden a hajnali hőmérséklet nem ment 29,8 fok alá, ami így a legmelegebb éjszakává vált Románia meteorológia történetében.
Július elején történt az a halálos kimenetelű medvetámadás,
amely apropóján úgy szavazott meg a parlament egy 426 medve kilövéséről szóló törvényt, hogy pontosan senki sem tudja, hogy mennyi medve is él ebben az országban. De hát ez kit is érdekel? Ismerjük, hogy milyen amikor gyorsan kell bűnbak, akit lehúzhatunk a süllyesztőn.
Félelmetes látni, hogy hozzáértő szakértők szava mennyire nem számít ebben az országban, és ezt már a New York Times is felkapta. Amerikai szakértők is azt mondják, hogy a megemelt kilövési kvóta nem fogja megóvni az embereket a jövőbeni medvetámadásoktól, hiszen a probléma gyökere nem a populáció méretében van – amiről mondom akkor még egyszer, nincs pontos adatunk -, hanem főként abban, hogy az ember nem tanult meg pár alapvető szabályt. Például azt, hogy ne etesse kézből a macit a szelfiért cserébe. Annak a percepciónak, hogy valóban túlszaporodás fenyegetné a régiót, Barbara Promberger-Fuerpass, a Kárpátok Természetvédelmi Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint részben pont a szelfizés, videózás az egyik oka. Hogy az emberek szenzációt csinálnak abból, hogy medvét látnak az út szélén, az erdőben és ezzel próbálnak figyelmet vonni magukra a közösségi médiában.
Érdemes lenne megtanulni azt is, hogy hogyan viselkedjünk,
amikor medvével találkozunk. Mik a szabályok, mit csinálj és mit ne csinálj semmiképp. Például ne pánikolj be és próbálj meg elszaladni a medve elől. Mert érdemes lenne tudni, hogy ez a cselekedet a medvében mindössze az üldözési ösztönt kapcsolja be, és mivel gyorsabban szalad, mint az ember, utolérhet. Inkább hátrálj lassan, de ne fordíts hátat neki, és semmiképp se nézz a szemébe. Attól bepipulhat. De jó lenne azt is megérteni, hogy ne menj túrázni egyedül vagy kettesben. Inkább csapatostul. Nagyobb zajt csaptok és a maci biztos nem fog megkörnyékezni. Mindezek felett pedig nem érdemes lespórólni a pénzt arról a paprika vagy medvespry-ről sem, mert ha a fentiek nem jöttek be és a maci mégis inkább megkóstolna, ez még lehet egy utolsó esélyed a túlélésre.
A viccet és a szarkazmust félretéve, nem akarom annak a látszatát kelteni, hogy figyelmen kívül hagynám egy 19 éves lány halálát. Tragédia történt, ami mentén most mindenki látszatra szeretne mindent jól csinálni. És ez az ország egy olyan hely, ahol emberek kell általában meg és belehaljanak ebbe-abba, hogy dolgok változzanak. Csak itt most nem annyiról van szó, mint a Colectiv-tragédia esetén, hogy végre bevezették a benti dohányzás tiltását, és egyéb biztonsági intézkedések ellátását és komolyan vételét, hanem olyan élőlényeknek az elpusztításáról szavaztak nagy vehemenciával – és azért megjegyezném azt a mérhetetlen büszkeséget, amivel Tánczos Barna ezt bejelentette –, akik egyre inkább szorulnak ki az élőhelyükről, reagálnak a klímaváltozás miatt bekövetkezett mezőgazdasági tevékenységek változására, és egyszerűen annyira adaptívak, hogy könnyen hozzászoknak az emberi jelenléthez, ami miatt elveszítik a félelemérzetüket. És mi, emberek is elveszítettük azt, mert az hisszük, mi mindent is uralhatunk.
Holott vannak jó példák.
Érdemes lenne odafigyelni a tusnádfürdői önkormányzat tevékenységére,
aminek keretén belül most már évek óta arra fektetik a hangsúlyt, hogy megteremtsék a medve-ember békés együttélésének feltételeit és lehetőségeit. Hétfőn tartotta konferenciáját a WWF-Románia, a Project Bag és Tusnádfürdő polgármesteri hivatalának csapata, ahol a szakértők egyhangúlag megállapították: a megemelt kilövési kvótára nem lett volna szükség. De kit érdekel egy olyan város, amit az ország egyik legmedvésebb helyének hívnak, és az elmúlt években annyira komolyan vették a kérdést, hogy minimalizálták a medvékkel kapcsolatos segélyhívásokat. Mert itt valahogy sikerült a hulladékgazdálkodással, a zöldövezetket kialakításával és a turisztikai kérdésekkel is egyszerre foglalkozni, nem utolsó sorban a település intervenciós csapata is operatív, sokszor prevenciós jellegel is működésbe lendül. Ebből adódóan vonták le azt a következtetést, hogy, ahol a medve folyton visszatér, ott az intervenciós csapat nem végzi a munkáját. A szakértők azt is feltételezik a 19 éves nő halálesete kapcsán, hogy a bușten-i intervenciós csapat nagyon kevés alkalommal avatkozott közbe, így a megelőzésre nem fordíthattak elég figyelmet. A megelőző lépésekkel pedig a medve által okozható sérüléseket és anyagi károkat lehetne megelőzni. Csak amint azt a társadalom reakcióján is látjuk, itt lőni szeretnek és kész. Holott a medvéket hozzá lehetne szoktatni ahhoz is, hogy ne járjanak be területekre és kerüljék az ember közelségét. Csak az munka, idő, energia és hát pénz is végső soron. És ha egyszer megoldható, hogy az állam bevételt szerezzen a vadászengedélyek kibocsátásából – ami során aztán olyan medvéket fognak kilőni, akik az erdők mélyén élnek, mert melyik vadász szeretne majd az utcán futkosó kétbocsos anyamedvére lőni? — akkor minek költenének rendesen megelőzésre?
Lassan megérkezünk a párizsi Olimpiához is,
és a legújabb hiszti a román olimpiai formaruhák miatt van. Vagyis azért, mert ezek nem tetszenek Novák Eduárd volt sportminiszternek. A tusnádi születésű Oláh Gyárfás által tervezett ruhák, amelyekben majd a Romániát képviselő sportolók felvonulnak a megnyitó ünnepségen valóban minimalista irányvonalat követnek, de Novák Eduárd szerint „Románia többet és jobbat tehetett volna a sportolóink képéért, akik büszkén fogják képviselni hazánkat Párizsban.”
„Csoda kellett ahhoz, hogy Donald Trump életben maradjon.” Kezdi a publicisztikáját Pataky István a maszol.ro portálon, és folytatja nagyon forradalmian propagandisztikus hangnemben tovább, hogy megérkezzünk a legfontosabb kérdéshez, vajon Orbán Viktor lesz a következő? A Robert Fico elleni merényletet követően a Megafon indította el ezt a narratívát, de úgy látszik nálunk is van némi keletje ennek az összeesküvés elméletnek, amely szerint ez egy rémisztő sorozat, és vannak még soronkövetkezők.
Megremegni látszott a mi kis erdmagyar társadalmunk kollektív nemzet és identitástudata, amikor az Átlátszó Erdélyen megjelent egy részletes bemutatása annak, hogy márpedig
Méhes György író lelkes informátora volt a Securitaténak.
És hát nagyon sokan úgy döntöttek, hogy ezt akkor most nem hiszik el. Nemes egyszerűséggel kezeljük ezt az állítást hamisként és kész. Nem egyedülálló jelenség, hogy erdélyi értelmiségiről kiderül, hogy együttműködött a titkosszolgálatokkal, adott esetben a jelentései negatívan befolyásolták mások életét. Csakhogy Méhes György életműve egy tudatos kanonizáción ment keresztül, amit a fia, Nagy Elek koordinált. A NER-közeli üzletember hozta továbbá létre a Méhes György-díjat is, amely keretén belül, írókat jutalmaznak évente. Így tehát felmerül a kérdés, mennyire van rendben olyan díjat osztogatni, amelyet egy a szekunak boldogan jelentő besúgóról neveznek el. Rendben van, hogy példaképet csinálunk egy ilyen emberből? Novák Csaba Zoltán, a Kisebbségkutató Intézet elnöke volt az elsők között, aki megszólalt és elmondta: lehet szeretni Méhes György irodalmi, publicisztikai munkásságát, de díjat elnevezni róla, a társadalom példaképévé tenni, a közélet Panteonjába emelni viszont nem szabad. Majd sorra érkeztek a reakciók: Nagy Elek bejelentette, történészt fog felkérni arra, hogy elemezze a nyilvánosságra került aktákat. Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke elmondta, meg fogják vizsgálni mélységében az ügyet, illetve, hogy szükséges-e a debüt díj átnevezése, amely most a Méhes György nevét viseli. De megszólalt Demény Péter, Vida Gábor, Plainer Zsuzsa, Székely Ervin és Borbély András is a Transtelex hasábjain.
Mindannyian azt kerülgetik írásaikban, hogy a múlt rendszerből áthozott, de kibeszéletlen közös traumáink a mai napig nincsenek feldolgozva, megemésztve. Emiatt sokkal könyebb és magától érthetődő, hogy inkább az elhallgatás, a ködösítés mellett döntünk. Noha gyakori volt, hogy a múlt rendszer beszervezett embereket és azok jelentettek, ettől ez még nem normális, nem elfogadható, és a jelenben sem érdemes normává tenni ezt. Továbbá ott az az aspektusa is az ügynek, hogy a Magyarországról érkező anyagi és ideológiai befolyás milyen szinten és formában alakította át a romániai magyar kulturális értékrendet.
Ez volt a Tilos a Bé mára, én Kiss Anna voltam, igyatok sok vizet, vigyázzatok a medvével és ne mentsetek fel mindenkit, aki úgy döntött, emberek életét teszi tönkre, éveken keresztül, jókedvéből. Sziasztok.
