Mint a legtöbb udvarhelyinek, nekem is valaha a világ legnagyobb hegye a Hargita volt, és egy igazi hőstettnek számított megmászni azt. Persze, ma is szívesen járok vissza úgy a madarasi kopjafákhoz, mint a hargitafürdői relékhez, de azért vannak még bőven hegyek Udvarhely száz kilométeres körzetében, amelyeket nem csak a kilátás, hanem az oda vezető út miatt is szívesen ajánlok. Főleg ilyenkor, nyár elején, amikor dús növényzet fogad mindenhol, és a nap még nem égette ki a virágos mezőket.

Kőmező, Máltető (Vargyas-szoros)

Erdővidék felé, Udvarhelytől egy órára sincs a Persány-hegység ékessége, a Vargyas-szoros, amely sokáig méltatlanul kerülte el a figyelmemet. Talán azért is, mert gyermekkoromban, a kilencvenes években sem családi, sem osztálykirándulás nem vezetett engem oda, így felnőttként fedeztem fel magamnak a kincsesládát, amire méltán büszkék lehetünk országos szinten is.

A panorámakilátós piknikezőhely, a 700 méteren fekvő Kőmező mindkét irányból megközelíthető: Homoródalmás felől a meredekebb sárga vonalon 30-40 perc alatt, Vargyas felől a lankásabb piros körön 50-60 perc alatt küzdhetjük le a 200 méteres szintkülönbséget, a bátrabbak – megfelelő felszereléssel – pedig a viaferratát is választhatják. A völgyben ne hagyjuk ki a mészkőbarlangokat, s ha marad időnk meg energiánk, a 930 méteres Máltetőre is felmászhatunk – itt húzódik a Szent László korabeli gyepüvonal egy kis szakasza, a Tatársánc, illetve a Tatárkápolnának nevezett Árpád-kori templom romja és az erődített Kőlik. Az egész napos élménybeszámolómat itt találod.

Pogány-havas, Széphavas (Gyimesek)

Csík felé fordulva a legközelebbi nagy kedvenc, ahová néhány éve minden pünkösdhétfőn igyekszünk eljutni, az a csíkszépvízi búcsú helyszíne – ott, ahol a Csíksomlyóra tartó csángókat fogadják a székely zarándokok.