Aki azt hinné, hogy a múzeum egy unalmas, csendes hely, ahol csupa régi, leporolt tárgyat láthatunk, az most igazán meglepődhet, ahogy belép az ajtaján. Akárcsak egy frissen megnyílt sörfőzde elé toppannánk, melynek hirdetőtáblájára éppen előttünk vésik fel a nevét: Udvarhely-megyei Első Ászok sörfőzde 1895.
A fotók a szerző felvételei.
A sörösüvegek, ládák mutatják: ez nem egy szokványos tárlat, itt még az ízeket és illatokat is érezni lehet, hiszen Ez sör! – a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum és a Dreher Söripari emléktár közös vándorkiállítása.
Sör a múzeumban? Szentségtörés!
– mondhatná elsőre bárki, akihez eljut a múzeum legújabb kiállításának híre. Ezzel a kiállítással viszont nem követtek el szentségtörést, mutatott rá Miklós Zoltán múzeumigazgató, hiszen a hétköznapi történések múzeumát hozta el ez a tárlat, mely témája miatt – a sör – műfaji különlegességnek számít.
Udvarhelyen is kifőzték!
Noha a kiállítás főként a magyarországi sörfőzés és -fogyasztás történetét mutatja be, természetesen az erdélyi sörfőzés is része a tárlatnak. A legrégebbi, folyamatosan működő ipari sörgyár Temesváron van, 1718 óta, magyarázta dr. Török Róbert a kiállítás megnyitóján. A 19. század végén összesen 12 serfőzde volt Hargita, Brassó, Kovászna és Szeben megye területén, de a helyi sörfőzés is megjelent Székelyföldön a 19. század végétől, és a századfordulótól kezdve Székelyudvarhelyen is működött egy serfőzde, melyet Haurik Alfréd alapított 1895-ben az állomás közelében, Székelybethlenfalván.
Na de sör- vagy borivó-e a magyar? – tette fel a kérdést dr. Török Róbert, a Magyar Kereskedelem és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója a szombati, április 9-ei megnyitón, azt ígérve, hogy a látogató választ kaphat rá a kiállításból, de azt sem feledhetjük el, – tette hozzá – hogy pálinkaivó is. Többek között erre a kérdésre keresve a választ indultunk el körülnézni a kiállítótermekben.
Sörös vagy inkább boros vagy?
Hófehér abrosszal megterített asztal fogad bennünket a múzeum főbejáratával szemközti kiállítóteremben, és ahogy az előre kikészített sörös korsókat megpillantjuk, rögtön világossá válik, hogy a kérdésre, miszerint „sörös vagy boros vagy?”, csakis a sörös lehet a jó válasz a mai napon, amikor még sör is jár a reggeli forró virsli mellé. Vagy virsli a sör mellé? Leülni ugyan nem tudunk az asztal előtti kordonkötél miatt, de nem is szeretnénk, amikor annyi látnivaló van még a teremben.
Ilyen szemet gyönyörködtető látvány például az a szecessziós sörcsap, melyet 1910 körül használhattak, s melyet talán még szebbnek láthattak akkoriban egy-két korsó sör után. A koccintást viszont mellőzni kell, írja a sörcsap felett, utalva arra, hogy talán kevés dolog vált ki nagyobb vitát nemzetünkben, mint hogy lehet-e sörrel koccintani. A szomszédos kiállítóterem asztalára helyezett Sörös Oldalakat olvasva – természetesen egy korsó sör társaságában – az is kiderül számunkra a kiállításon, lehet-e söröskorsóval köszönteni úgy, hogy az ember koccint azzal.
Csak el ne feledjük a helyes választ,
különben megleckéztet Sebestyén, Kunszentmárton híres serfőzője, akinek életnagyságú kartonfigurája éppen a sarokból figyel minket, és arra hív, hogy segítsünk neki a serfőző birodalom igazgatásában, válaszoljunk három kérdésére az interaktív panók segítségével.
A kiállítás egyik leglátványosabb elemét is éppen ő őrzi, a kunszentmártoni sörfőzőház rekonstruált makettjét, ahol 1733-tól az 1870-es évekig főzték a sört a Körös folyó partján.
Elidőznénk itt, a legapróbb részleteket, így még a hordókat gurító munkást is megjelenítő makett előtt, ám egy kevéssel több mint százéves palackozó gépre figyelünk fel, na meg a sörárpával, komlóval, malátával teletöltött tartályok sem kerülik el figyelmünket a sarokban, melyek fölött részletes leírást találunk arról, mire is használják azokat.
A magyar plakátművészet különleges darabjainak kiállításáról sem feledkeztek meg a kurátorok, hiszen régen tehetséges képzőművészeket bíztak meg a sör reklámozásával. A kiállítóterem falát többek között egy 1929-as, a pécsi Pannónia Sörgyár árlapjának másolata is díszíti, a Dreher sör 1945-ös plakátjának társaságában.
Emellett rácsodálkozhatunk még a díszes söröskorsókra, a sörösüvegek gondosan megtervezett címkéjére és a hívogató márkanevekre is, hiszen találunk itt Nyúlon túl-t, Napkincsét, Séfet, de még Sötét Bunkót is, és a kiállításból persze az is kiderül, milyen út vezet addig, míg végre kezünkben foghatunk egy korsó sört, mellyel még kóstolás előtt – régi szokáshoz híven – hármat koppantunk az asztalon: egyet a hazáért, egyet a városért, egy harmadikat pedig a tekintetes serfőző céhért.
Az Ez sör! című kiállítás egészen július 3-áig látogatható a Haáz Rezső Múzeum székhelyén, a Haberstumpf-villában (Bethlenfalvi út 2–6 szám) hétköznapokon 9-18 óra, hétvégeken 10-18 óra között, hétfőn zárva tartanak.
A kiállítás mellett a sört mint fogyasztási cikket is közelebb hozná a látogatók számára a múzeum vezetősége, ezért kóstolórendezvényekkel, a tárlat tematikájához kapcsolódó programmal készülnek. Június 24-25-re például egy jazz-es, zenés kétnapos rendezvénysorozatot terveznek a múzeum udvarára, ahol nemcsak sört kóstolhatnak, de a sörfőzésbe is betekinthetnek majd a látogatók.
