Többen szavaztak rájuk, mint ahányan élnek Udvarhelyen.

A szerző felvétele

Indítottunk múlt héten egy szavazógépet, hogy kire szavaznának az udvarhelyiek, leginkább játékból, mivel nem lehet reprezentatív az eredmény.

Fel is kapták az olvasók, pörögtek a számok, a százas léptéknél reálisnak is tűntek az eredmények. Aztán robbanásszerűen kezdtek nőni mindhárom jelöltnél, az oldalfrissítések számából ítélve pedig nyilvánvaló volt, hogy nem organikus növekedésről van szó. Rájöttek, valakik, hogyan lehet kijátszani a rendszert, többször is szavazni, ezzel a klickversennyel pedig megpróbálni befolyásolni, megtéveszteni a közvéleményt.

Mire leállítottuk a szavazógépet, 40.321 szavazat érkezett, ebből 38.076 Gálfira, 1.085 Derzsire, 1.160 Mikére. Udvarhely lakossága a 2011-es népszámlálási adatok szerint 34.257 fő. 

Elsőre csak nevettünk a dolgon, de rögtön utána el is gondolkodtatott.

Vajon félnek attól, hogy mekkora a valós támogatottságuk, nem merik az emberekre hagyni a választást? Még akkor sem, ha egy ártalmatlan, nem mérvadó szavazógépről van szó egy független portálon?

Tudnak egyáltalán játszani? Vagy csak kijátszani? Minden eszközt bevetni, a csalástól sem meghátrálni, mindegy, csak nyerni tudjanak. Még akkor is, ha ez egy online játékban történik. Képesek órákon át kattintgatni a „győzelemért”, mint az óvodában. Úgy alacsonyodnak le, hogy észre sem veszik a nagy hajrában. 

Miközben nem ezen múlik, hogy ki nyer a választáson, hanem azon, hogy mennyire néznek hülyének. Nem csak minket, hanem az olvasóinkat, a saját szavazóikat is. Ki hiszi el, hogy tényleg ennyien szavaztak bármelyik jelöltre? Akkor meg minek, mi értelme az egésznek?

A legnyomasztóbb gondolat pedig az, hogy vajon élesben is ezt csinálnák? Ha tehetnék, elcsalnák a választásokat? Ha egy szavazógépes játék ezt hozza ki belőlük. Még szerencse, hogy ott ülnek egymás mellett a választási bizottságokban, és rá tudnak csapni egymás kezére. A demokrácia bajnokai.