Jelenetek a filmből, Bálint Előd a jobb oldalon

Bálint Elődöt látásból még a régi G. Caféból ismertem, egy érdekes, de visszahúzódó srácnak tűnt, nem olyannak, aki rivaldafényben éli mindennapjait. A napokban azonban egy magyar nagyjátékfilm, a Zanox – kockázatok és mellékhatások előzetesében tűnt fel, ráadásul főszereplőként, és mivel éppen Udvarhelyen tartózkodott, kávézni hívtam, hogy együtt bogozzuk ki ezt az összeférhetetlenséget.

Előd a gimis évei során a Vitéz Lelkekben próbálta ki és szerette meg a színjátszást, és mivel Szász-Mihálykó Mária, a „vitézek lelke”, a színjátszócsoport vezetője is látott benne fantáziát, a bioszos jövőkép színisre alakult. A sikertelen vásárhelyi felvételi után bölcsészkarra ment, de az ott töltött egy év csak megerősítette abban, hogy muszáj újra felvételiznie a színire. „Érzékenyen érintett nagyon, hogy nem vettek fel, és el akartam menekülni” – magyarázza Előd, aki végül a kolozsvári színésztanoncok között kötött ki, olyan csoporttársakkal, mint az udvarhelyi Tomcsa Sándor társulatában játszó Wágner Áron és Sepsi Melinda.

A magyar filmes karrierlehetőséget

végül a szerencse hozta össze Elődnek. Harmadéves volt, amikor írt neki Baranyi Gábor Benő rendező és forgatókönyvíró, hogy lesz ez a film. „Ők castingoltak a filmhez, nézegették a színisulikat Magyarországon és Erdélyben is, rám írt, hogy az egyik osztálytársammal készítsünk egy videót az egyik jelenetre” – kezdi mesélni a történetét annak, hogyan kapott főszerepet a május 26-tól a magyarországi mozikban látható filmben. 

Jelenetek a filmből, Erdős Lili a jobb oldalon

Az online castingról tovább is jutott, majd a pesti élő válogatás során őt és Erdős Lilit választották ki a két főszerepre, miután több kombinációban megnézték a lehetséges fiatal színészeket. A film szereplői között, rajta és Lilin kívül Máhr Ágnest, Sólyom Katalint, Hozák Kevint láthatjuk, és például azt a Hatházi Andrást, aki tanította is korábban az udvarhelyi fiút az egyetemen.

Előd, aki korábban csupán vizsgafilmekben szerepelt, úgy véli, azért keresték fel, és esett rá a választás, mert valamennyire passzolt rá a szerep, 

egy szomorú, zárkózott, pánikbeteg fiút kellett eljátszania.

 „Nagyon sokáig, az első forgatási napig nem hittem, hogy ez tényleg megtörténik. Dunaújvárosban kezdődött a forgatás, nem is tudtam aludni hajnali kettőig. Egy bentlakásban voltunk elszállásolva, négykor keltem, megborotválkoztam, és lementem az előtérbe, ahol nagyon sok ember várt. Még sötét volt, beültünk a buszokba, és elvittek az első forgatási helyszínre, egy kórház külterületére, ahol felállítottak mindenféle sátrakat, volt kávé, péksütemények, és egy csomó ember. Még akkor sem tudtam elhinni, hogy ez egy forgatási helyszín” – emlékszik vissza. Nagyon próbált koncentrálni arra, hogy meglepettségében is a maximumot nyújtsa, úgy gondolja, sikerült.

Mivel az első nagyjátékfimes szerepe ez, egy önismereti lehetőség is volt. Elmondása szerint követte a rendező utasításait, persze, a rendező is alkalmazkodott hozzá, volt olyan jelenet, amit végül a rendező átírt az alapján, ahogy próbálták. „A rendező mond egy instrukciót, megbeszélünk valamit, én azt megcsinálom valahogy” – magyarázta, kiemelve, hogy valamennyire magára szabja az instrukciót, a rendező is válogathat, és úgy érzi, hogy ez ilyen formában jól is működött. „Azt hiszem, nem lett semmi gépies, de ez majd a premieren kiderül”. Több jelenetet elég sokszor újra kellett venniük a technika miatt is, mert valami nem volt jó. „Ennek én nagyon sokszor örültem, mert így sokkal több lehetőségem volt kipróbálni dolgokat”.  

A munka 2021 augusztusában kezdődött,

egy hónapig tartott, amely alatt 19 forgatási nap volt több dunaújvárosi helyszínen, többek között az iskolában, ahol a film egyik meghatározó eseménye, az érettségi zajlik, majd a Pécs melletti Komlón, aztán Dömörkapun, és Pesten is forgattak néhány napot. Mivel a rendező első nagyjátékfilmjéről van szó, a Nemzeti FilmIntézet Inkubátor Programjából valósult meg, nem nagy költségvetésű, sok felszerelést Romwalter Judit koproducertől kaptak.

A filmben Előd a nagymamájával élő, nagyon zárkózott, pánikbeteg fiút játszik, aki betegségére egy olcsó, kísérleti gyógyszert szed. A fiút az érettségi napján ismerjük meg, és hamar megtudjuk, hogy szerelmes évek óta egy lányba, Jankába, de nem mer kezdeményezni, pedig a lány is szerelmes belé, így csak az első lépésre volna szükség. A fiú fél tőle, több alkalommal visszautasítja, majd egy tragédia után felfedezi, hogy vissza tud menni az időben, és ki tudja javítani az addig elkövetett hibáit, például az érettségijét és Jankával szembeni lépéseit. „Egy gyilkosság is érdekessé teszi a történetet” – árul el Előd mindent, amit elárulhat. Ahogy azt a fő karakterek is jelzik, a film főként az idősebb sulis generációnak szól, de Előd szerint másnak is érdekes, vicces lesz.

Ugyan nagyjából kész vannak az utómunkával is, ő még nem látta a filmet, ezért azt sem tudja megmondani, hogy sikerült. Egyáltalán meg tudná-e ítélni így, hogy ő játssza a főszerepet, el tud-e vonatkoztatni ettől? – érdeklődöm. Úgy gondolja, de főként reméli, hogy igen, tudja majd objektíven vizsgálni a filmet magát, de a saját játékát nem tudja, sohasem tudta, mondta a vizsgafilmes tapasztalatai alapján.

Egyelőre nem került rá rivaldafény

a film miatt, talán a premier után fog, a jövőjével kapcsolatos víziói azonban talán máris változtak. Nagyon szerette a forgatást, és szívesen játszana még filmekben, de bizonytalannak tűnik neki a filmes színészi szakma, az, „hogy éppen van-e szerep”.

Szerinte most kapóra is jött a karakterhez az, hogy nem egy tapasztalt színész játssza. „Benő jobban szeret amatőrökkel dolgozni, csak egy ilyen fiút nagyon nehéz megtalálni a civilek között, aki el is tudja játszani, és el is vállalja” – magyarázza. „Szerencsém volt, és szeretném nagyon, ha még lenne szerencsém, és kapnék filmszerepeket. Az az egy hónap, amíg tart a forgatás, nagyon jó, de többen egyetértettünk abban a stábtagokkal, hogy ha lejár a forgatás, nincsen munkám, nincsenek barátaim, nincsen életem” – mondja. Persze, ez nem igaz azokra, akik már színészként dolgoznak. A kollégák visszajelzései is sarkallják további szerepekre, állítása szerint Benő meg volt vele elégedve, Hatházi jó partnernek nevezte.

A beszélgetésünk megerősített abban, hogy Előd tényleg egy nagyon visszahúzódó srác, nehezen tudom ezt összeegyeztetni azzal, hogy több százezrek előtt jelenjen meg a mozivásznon. „Alapvetően visszahúzódó vagyok, de nagyon gyorsan kinyitok”, plusz nem érzi a több százezer ráfeszülő szempárt a forgatás során, amit nem is bán, mert szerinte ez egy olyan plusz stresszt alakított volna ki benne, az, hogy jónak kell lennie, hogy elvett volna a játékosságból, magyarázza.

Előd most éppen a diplomamunkáját írja, a játékfilmen kívül még „nem mártózott meg a mélyvízben”, Udvarhelyen egy színházi nevelési előadásban szerepel, a Ki vagyok? címűben. Az államvizsga után kiderül, hogy mit is kezd magával, még csak most kezdődik a színjátszó pályafutása, elsősorban továbbra is a színház vonzza. Egyrészt a stabilitás miatt, másrészt többet is foglalkozott vele az egyetemen, harmadrészt nagyon szereti, hogy a próbafolyamat alatt együtt gondolkodnak, találják ki az egészet, végig a kezükben van, míg a filmszereplésnél ijesztő neki az, hogy csinálnak valamit augusztusban, és a végeredménye egy év múlva fog meglátszani. Ezt is izgalmasnak nevezi, de elkötelezettnek tűnik a színház mellett, és akár Udvarhelyre is hazatérne, ha lesz rá lehetőség, mondja.