A Képtár emeleti kiállítótermeiben már gyülekeznek az ünneplőbe öltözött nők és férfiak, gyerekek szaladgálnak át a kiállítótermeken, a nagyszüleik kezében egy-egy, az est ünnepeltje számára hozott csokor virág.

Bizonyára nincs olyan városlakó, aki ne látta volna már Nagy György szobrász- és grafikusművész munkáját. Talán kevesen tudják – hisz az alkotó sosem akart a siker, az érdeklődés középpontjába kerülni –, de a főtéri szökőkút Aratónője az idén februárban 94 évet töltött Gyuri bácsi keze munkája. Ám nem csak szobrai kifejezőek, rajzmunkáiból, egészen az 1950-es évekig visszamenően most kiállítás nyílt május 26-án a Kossuth utca 42. szám alatti Képtárban, melynek megnyitóján az alkotó is jelen volt.

„Aj, Istenem, adj erőt a lovamnak

– csendült fel a népdal Fábián Katalin népdalénekes előadásában a kiállítás megnyitóján, s talán nem is lehetett volna ennél találóbb a népdalválasztás, látva azt a sok, egy egész kiállítótermet betöltő lóábrázolást, mely Gyuri bácsi keze munkáját dicséri.

A képen balról jobbra Kelemen Albert művészettörténész, Fábián Katalin népdalénekes, Miklós Zoltán múzeumigazgató, Nagy György szobrász- és grafikusművész.

Egy egész emberélet jelenik meg előttünk a lóábrázolásain végignézve: fiatal, száguldó csikó rajza, közvetlen mellette egy, szilajul birkózó lovakat ábrázoló munka, csikós tereli a lovakat, ám részben még mindig szabadok. Mintha a gyermekkor és a fiatalság gondtalan éveit látnánk. Aztán a kemény munkával eltöltött évek következnek: nehéz szekeret húzó, favontatásba befeszülő lovakat ábrázoló rajzok előtt állunk, s végül elérkezünk az élet utolsó korszakához, egy meggyötört, megfáradt ló képéhez. 

Gyuri bácsi lószeretete már gyermekkorában kezdődött: családjában szinte mindig volt ló, így lovas olvasmányélményei mellett személyes élményei is meghatározóak voltak a későbbi lóábrázolásokban. Diplomamunkájának témája is egy lovat féken tartó ember volt. Később rajztanárként dolgozott Zetelakán, ahol ismét közvetlenül figyelhette meg a lovakat az utcán, majd, miután nyugdíjba került, leginkább emlékezetből rajzolt – ismertette a kiállításmegnyitón a szobrász és grafikusművész munkásságát Gyuri bácsi jelenlétében Kelemen Albert művészettörténész.

Szénrajzok színes világa

Néhány kezdeti alkotástól eltekintve, Nagy György nem készített monumentális alkotásokat, hiszen a tanítás, a mindennapos ingázás mellett kénytelen volt a könnyed, gyors technikákat választani és a kis méretben való alkotást előnyben részesíteni. Így történhetett, hogy munkáinak nagy része inkább rajz, ceruzával vagy tussal, esetleg szénnel elkészítve, ám a táncoló falusi embereket, vidám kocsmajeleneteket, verekedéseket megjelenítő alkotásai egy színes világot jelenítenek meg a látogató előtt. 

Talán éppen azok az igazán jól sikerült alkotások, melyeket a helyszínen készíthetett el: Gyuri bácsi iskolai szünetekben, gyűléseken is rajzolt, és sokszor nem is szánta végleges alkotásoknak, csak mintegy időtöltésként rajzolgatott, ismertette Kelemen Albert.

Kedvenc témáit újra és újra megrajzolta

A belső kiállítóteremben ezekből láthatunk kiállítva néhányat, így a lófürösztést, a csodaszarvas mondát, a székely táncoló párt, de néhány vonalban megrajzolt vagy igényesen kidolgozott női aktok is helyet kaptak a falon, magyarázta a művészettörténész, majd Gyuri bácsinak adta át a szót, aki felállva, a közönség felé fordulva köszönetet szeretett volna mondani:

– Elsősorban nagyon köszönöm a kiállítás megrendezését, nem tudom, kinek köszönhetem. Sajnos, a volt kollégáim, a volt művésztársaim már nem élnek, nem lehet itt egyik sem. De nagyon köszönöm a rendezését a kiállításnak, hogy együtt láthatom azokat a festményeket, rajzokat, amelyeket már el is felejtettem. És köszönöm a közönségnek a jelenlétét, hogy a sok kedves régi ismerőst újra láthattam, és mindenkinek minden jót kívánok, jó egészséget – fogalmazott a 94 éves Gyuri bácsi, akinek szavai bizony könnyeket csaltak a látogatók szemébe.

Gyuri bácsi jelenleg a Szombatfalvi Református Öregotthonban él, de mai napig szívesen rajzol: „minden vasárnap lerajzol engem. Viszek virágot az öregotthonba neki, és lerajzol, sőt, még azt is írja, hogy szeretettel, Nagy György” – mesélte egy idős hölgy a kiállításmegnyitón.

A június 21-éig látogatható kiállítás anyagát a Szombatfalvi Református Öregotthon, a Homoródszentmártoni Román Viktor Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor, a zetelaki kultúrotthon, a székelyudvarhelyi városi könyvtár, valamint Nagy Pál, Nagy Péter, Tamás György, Kelemen Albert, Kerekes Károly, György Lóránt adta kölcsön a múzeumnak. A közeljövőben Nagy György lehető legtöbb munkáját digitalizálni szeretné az intézmény, ezért arra kérik azokat, akik munkáit birtokolják, legyen az akvarell, grafika vagy bármilyen technikával készült alkotás, kisplasztika, vegyék fel velük a kapcsolatot.

A múzeumot a 0266-218375-ös telefonszámon lehet elérni hétfőtől péntekig 8 és 16 órák között, az előzetes egyeztetés szerint a múzeum munkatársai gondoskodnak a képek csomagolásáról, el- és visszaszállításáról.

Nagy György 1928-ban született Sajószentandráson (Beszterce-Naszód megye). Apja református lelkész volt, aki szolgált Bikafalván is. Kolozsváron, Fogarasban, Désen tanult, majd László Gyula régész-festőművész biztatására 1948-ban iratkozott be az akkor induló kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára. A szobrászat szakon évfolyamtársai voltak Székely József és Orbán Áron, illetve a grafikus Krafft László, a festő Maszelka János és Sepsi Lajos, kedvükért később Székelyudvarhelyen telepedett le. Részese volt az első székelyudvarhelyi művésztelepi kísérletnek, majd Zetelakán és Székelyudvarhelyen tanított, nyugdíjazása után a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolába hívták meg rajz és szobrászat tanárnak. Mindig szívesen rajzolt, és rajzol mind a mai napig.

Székelyudvarhelyen lovas rajzai a legismertebbek, ő az, aki pár vonallal megjeleníti a ló temperamentumát, magatartását, gyorsaságát vagy lassúságát, vidámságát vagy szomorúságát, makacsságát vagy fáradtságát. A vidéki témák közül az állatábrázolások vannak többségben, de munkái között vannak falusi életformát bemutató képek és fiatalokat különféle helyzetekben megjelenítő képek is. Korábban részt vett csoportos kiállításokon is, 2003-ban egyéni kiállítása volt a Tourinfo Galériájában, 2005-ben a Művelődési Házban, 2010-ben a városi könyvtár látvány- és hangzóanyag termében, 2018-ban rendhagyó módon, jelenlegi lakóhelyén, a Szombatfalvi Református Öregotthonban nyílt kiállítása.