Megvannak a végleges államelnök jelöltek, már ameddig egyik nem lép vissza valaki más javára. Hangos volt a március 15-énk. Emlékeztünk a Fekete Márciusra is. Kis hazánk új sztárja erdélyi turnén. Nem haladunk a menstruációs szegénység terén semerre, az erdélyi NER pedig Gyergyóban csúcsosodik.
Sziasztok, ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok.
Még múlt héten említettem, hogy George Simion és Anamaria Gavrilă azt követően, hogy Călin Georgescut véglegesen kivágták a versenyből, bejelentették, mindketten leadják a jelentkezésüket, hiszen a szuverenisták nem maradhatnak képviselet nélkül. Azt is mondottam, hogy érdekes lesz három nap alatt fejenként 200 ezer aláírást gyűjteni.
Mondanám, hogy nagy meglepetésre, de valójában valószínűleg senki nem lepődött meg azon, hogy Simion több mint 600 ezer aláírást iktatott a Központi Választási Irodánál, és a három nap Gavrilanak is elég volt ahhoz, hogy érvényesíthető dokumentációt nyújtson be.
Így, hogy mindkettőjüket átengedték a rostán, szerdán este a megegyezettek értelmében Gavrilă visszalépett Simion javára, aki így ismét a nyeregben tudhatja magát. Persze, ha ezt az elejétől végigpörgetjük, elég szépen levezethető a taktika, amivel George Simion élt, hiszen tudta, hogy mikor kell beállni az erősebbik jelölt mellé és megvárni, ne engedjék indulni, hogy végül ő léphessen a hős megmentő szerepébe.
Így történt tehát, hogy csütörtökön a Központi Választási Iroda közzétette az indulók végleges listáját, amin 11 név szerepel. Öten olyan szerencsések, hogy újra megmérettethetik magukat ebben a bábszínházban: George Simion, Elena Lasconi, Christian Terheș, Silviu Predoiu és Sebastian Constantin Popescu. És hát kerültek húzós új nevek is, ugyebár: Nicușor Dan, Crin Antonescu és Victor Ponta, de kevésbé húzósak is, mint Lavinia Șandru, Daniel Funeriu, és John-Ion Banu-Muscel.
Az elkövetkezendő hetekben minden bizonnyal sokat fogunk róluk hallani, de amit talán meg kell tanulnunk a tavalyi cirkuszból az az, hogy figyeljünk jobban azokra a jelöltekre is, akik nem ott hangosak, ahol mi megszoktuk.
A jó magyarokról és a poloska magyarokról
Március 15-ét ünnepeltünk múlt hétvégén. Igazán kedvesre sikeredett az ünnep, de persze a legnagyobb kedélyeket a határ túloldalán borzolták fel, hiszen a jó magyarok miniszterelnöke, Orbán Viktor poloskának nevezte a nem jó magyarokat, tehát azokat, akik nem értenek vele egyet.
Ennek ellenére itthon dúlt az ünnep, Kelemen Hunor pedig Székelyudvarhelyen arról beszélt, a jó magyar-magyar kapcsolat mindig meglesz, az RMDSZ és a magyar kormány mindig kölcsönösen fogják egymást segíteni. Várjuk tehát, hogy mikor hirdet poloskairtást az RMDSZ, ha már ekkora az egyetértés. De a párt szóvivője és Kolozs megyei szenátora sem voltak túl bőbeszédűek amikor az Átlátszó Erdély kereste meg őket a kolozsvári ünnepségen: Csoma Botond épp szabadnapos volt, Tasnádi Szilárdnál pedig nem változott semmi.
Fekete március: mikor lesz kifehérítve?
Március 19-én viszont már a Fekete Márciusra emlékeztek a politikusaink, ismét elő lehetett venni a múltbéli párhuzamokat és sínre lehetett állítani őket a jelen történéseivel, és kicsit összeszorítani az emberek gyomrát. De Novák Csaba Zoltán, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a Maszolnak adott interjújában azért árnyalta a helyzetet.
Még ma sem, 35 évvel később sincs minden aspektusa feltárva a márciusi eseményeknek. Ennek ellenére nem szabad azt relativizálni, vagyis azt mondani, hogy mindkét fél pont annyira hibás volt.
Ehelyett fontosabb megérteni, hogy mi vezetett oda, hogy ez az esemény bekövetkezzen, még akkor is, ha tudjuk, számos egyéb tényező is állt a háttérben. Egy etnikai konfliktus kirobbanásában több tényező lehet. Fontos szerepet játszik a kommunikáció: a hiteles információ hiánya, az információs vákuum kialakulása két etnikai csoport között oda vezethet, hogy nagyon keveset és lehetőleg azt is tévesen tudjuk a másik félről.
A kölcsönös bizalmatlanság kialakulása erősen az információhiányra épül, és arra, hogy azt feltételezzük, hogy a másik egy ellenség. Mindezek tetejére érkezik a biztonsági kérdés, amikor a felek azt érezhetik, hogy csak a másik eltiprásával biztosíthatják saját létüket.
A női vér szava
Létezik olyan, hogy menstruációs szegénység, még akkor is ha egyesek szerint a női egészség még 2025-ben is tabu kellene, hogy legyen.
A menstruációs szegénységben az a lány, nő él, akinek nincsen anyagi kerete arra, hogy havi rendszerességgel beszerezze magának a menstruáció alatt szükséges higiéniai termékeket, tehát a tisztasági betéteket, tamponokat. A Plushcare azt is kiszámolta, hogy Romániában egy minimálbért kereső nő átlagosan 42 lejt költ havonta menstruációs termékekre, amiért három órát kell dolgoznia, míg ugyanezekért a termékekért egy brit nőnek csak 18 percet kell dolgoznia.
Az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint 2023-ban a lakosság 23%-át fenyegette a szegénység, ez 3,97 millió embert jelent, az Eurostat pedig azt mutatta ki, hogy a lakosság 19,8 százaléka él súlyos anyagi és szociális nélkülözésben.
A politikumot természetesen ez hidegen hagyja, hiszen a túlnyomó többségében férfi politikusokat jellemzően semmi nem érdekli azt leszámítva, hogy ők maradhassanak a tápláléklánc csúcsán, és ennek egyik eszköze az, hogy mindent maguk alá szorítanak, és nyomnak, aki jelezné, hogy egyébre van szüksége.
Tehát törvényjavaslat volt benyújtva, amely a menstruációs szegénységet orvosolná valamilyen formában, mondta el Csép Éva Andrea RMDSZ-es képviselő, aki a vállára vette a nők sorsát, csak nem volt meg a politikai akarat hozzá. A jogszabály szerint havi 15 lejes utalványt kapnának a nélkülöző családok és hajléktalanok, hogy higiéniai termékeket vásároljanak.
Ez 2021-ben volt, természetesen azóta az inflációnak köszönhetően ez a 15 lej semmire sem elég, plusz az is sok mindenről árulkodik, hogy a törvényjavaslat nem menstruációs termékekre akar forrást biztosítani, hanem a hátrányos helyzetben élőknek higiéniai termékekre.
Tehát valójában nem az történik, hogy a parlamentben vajmi kevesen vannak azok, akiket érdekel a női egészség és a vele járó költségek, hanem a szociálisan kitett, a társadalom szélére sodródott emberek helyzete nem érdekel senkit.
Persze, ettől még lehetnének civil vagy párton belüli megmozdulások, elővehetnénk ismét az RMDSZ nőszervezetét, akiknek valamikor még volt egy Nemluxustáska kampányuk, ami sokkal explicitebben foglalkozott a menstruációs szegénységgel. Csép Éva Andrea elmondása szerint ezt a programot azért állították le, mert féltek attól, hogy a fogyasztóvédelem megbünteti őket, ha lejárt szavatosságú terméket találnak náluk. Na, kérem szépen, ez itt a felelős politikusi hozzáállás!
A gyergyói NER fenegyerekéről,
a budapesti NER táskahordozójáról, Balázs Attila jobbkezéről, a semmiből gazdagodó pénzcsinálóról, az újságírókat megfélemlítő Barti Tihamérról cikkezett a Transtelex, mert elmentek megnézni, hogy milyen az élet Gyergyóban, amióta a közösség eminens intézője hatósági felügyelet alatt van, és az RMDSZ megfosztotta minden tisztségétől.
Röviden: csendes az élet, hiszen Bajkó László helyi tanácsos szerint a területi RMDSZ olyan állapotban van, hogy ha kiveszik belőle az elnököt, akkor máshonnan kell hozatni egyet, lévén, senki nem tud vagy akar Barti Tihamér helyére beülni. És ilyen helyzetek jellemzően akkor lépnek fel, amikor a vezető addig forog, ameddig a kritikus és tenni képes hangok eltűnnek mellőle, így ha baj van, akkor nincs kinevelt kompetencia a környéken.
A Transtelex cikke alapján Barti láthatólag azért halmozta a funkciókat, hogy a környéken megkerülhetetlen legyen, amelyet a Balázs Attilával való szoros kapcsolata még inkább erősíthetett.
Attól is huzigálhatnánk a szemöldökünk, hogy hogyan lett Barti Tihamérnek két házravaló pénze, ha nem volt annyi bevétele, legalábbis ez látszik ki a vagyonnyilatkozatából.
Ami felsejlik, hogy Barti szépen beágyazódott a mézesbödön mellé, megtanulta, hogy kikkel kell jóban lenni, melyik disznóvágáson kell ott lenni, és milyen szálakat kell a saját hasznára huzigálni. Marad a kérdés a továbbiakban, hogy az öncélú feladatkörök mellett, mennyi ideje maradt a papíralapú feladatait ellátni, a közösségét szolgálni. Valószínűleg túl sok nem, de ez most egy ideig tárgytalanná is vált.
Erdély és a Hunyadi
Végre foglalkozhatunk bulvárral is, hiszen Erdély új sztárja, a Hunyadi sorozat főszereplője Kádár L. Gellért az RMDSZ és a közönségtalálkozók karmaiba vetette magát, miután a kimagasló költségvetésből készült sorozatot bemutatták a TV2-n. Tamás Sándor nem győzött nem vele foglalkozni a napokban, kedvenc képem, amint kezet fognak Sepsiszentgyörgy főterén, ahol a megye elnök egyik kezében Gellértet szorongatja, másikban pedig egy Mandinert, aminek Gellért van a címlapján, természetesen.
Suhanunk a székely sztrádán
Végül pedig ejtsünk szót valami olyanról is ami nem csak a történelmi fennköltségünket emeli, hanem az életszínvonalunk is. A román állam aláírta a szerződést az Erdélyt Moldovával összekötő autópálya tervezésére és építésére egy román-bosnyák cég társulással. Ez a szerződés az A8-as autópálya 37,9 kilométeres szakaszára szól, ami Gyergyóditró és Grințieș között húzódik majd. 14 hónapba telik a tervezés és 40 hónapba a 19 alagutat és 63 híd és völgyhíd építését is magába foglaló kivitelezés.
Ez volt a Tilos a Bé mára, legyen egy szép tavaszi hétvégétek, én Kiss Anna voltam, sziasztok!
