Amikor szombat koraeste átsétálsz a Táborból a Bethlen negyedbe két rafianecc újraszeméttel, mert a Táborban már nincs hely, és akkora zöld vagy, hogy sétáltatod a szemetet ahelyett, hogy beleborítanád a mindent elnyelő fekete lyukba, vagy a hagyományoknak megfelelően kivinnéd a 4×4-essel az erdő, erdő, erdő, madár lakik tizenkettő, észreveszed, hogy egy nálad, nem is tudod, zöldebb-e, mint nagyobb, már hamarabb odaért.
Life in plasztik, it’s fantasztik
