Volt Borbolyéknak egy nagy tervük. Hogy egy hatalmas turisztikai komplexumot építsenek a Hargitára, sípályákkal, szállodákkal, mindennel. A számok lenyűgözőek: 60 kilométernyi sípályarendszer, még egy annyi helyi sípálya, 73 kilométernyi út, 264 km erdei út, 262 km bicikliút, több száz szálláshely és sportlétesítmény, egy új honfoglalás a medvék birodalmában.
Hatalmas üzlet lett volna ez, rengeteg fontos ember, politikus és politikaközeli üzletember szeretett volna ott szállodát építeni, és lobbizott annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. De voltak olyanok is, akik úgy látták, hogy egy olyan világban, ahol a telek elfogyóban vannak, és a vizek eltűnőben, nem kellene szétbarmolni a hegyet működésképtelen sípályákkal, és természetromboló turizmussal. Ezek keresztbe álltak, és úgy tűnik, bírták a nyomást, mert Borbolyék letettek a tervről, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy letettek.
Több ok is volt, ami miatt nem valósult meg ez a terv, most felsorolok kettőt, ami a mai témánk szempontjából fontos:
1. A környezetvédelmi ügynökség úgy érvelt, hogy ekkora beruházást, több ezer turista befogadására alkalmas szálláshelyet nem lehet megvalósítani fent a hegyen, anélkül, hogy kanalizálás lenne.
2. A területtulajdonosok közül néhány úgy érezte, hogy rájuk akarják erőltetni ezt a projektet, és hogy ők másképp képzelik el a jövőt a Hargitán. Például a kápolnásiak és a szentegyháziak. A szentegyházi városvezetés határozottan úgy gondolta, és mai napig úgy gondolja: a Hargitát úgy kell fejleszteni, hogy lent legyen az elszállásolás, a vendéglátás és a szennyezés java, és fent legyen a vad természet, amiért a turista idejön. Lehet egy felvonót építeni, amivel aztán fel lehet vinni a turistát sízni vagy túrázni, de ne menjen fel több ezer turista az autójával, szemetével, és bulizajával a hegyre, mert akkor mindennek vége lesz, amiért a hegyet az emberek szeretik.
A területtulajdonosok keresztbe álltak. A rendezési tervet készítő céggel felbontotta a szerződést a megyei tanács, de a terveiről ejsze nem tett le teljesen, mert tovább terveztetik és engedélyeztetik a kanalizálást a Madarasi Hargitára. Erről a kanalizálásról és az ezt övező közmeghallgatásokról és botrányról szól a mai anyagunk.
Furcsaságok a liciten
A kanalizálás tervezésének a licitjét egy moldvai, jászvásári cég nyerte meg. Már a licit meghirdetését böngészve feltűnik pár érdekesség, ami kérdőjeleket vet fel.
Egy rendezési tervre hivatkoznak, amiről azóta hivatalosan lemondtak, és sosem szereztek környezetvédelmi engedélyt hozzá.
És azt írják, hogy a Környezetvédelmi Ügynökség engedélye alapján csak a szentegyházi rendszerre való rácsatlakozás megoldható. Az ügynökség egyik alkalmazottja cáfolja ezt, ők leellenőrizték az összes általuk kiadott iratot, és egyikben sem szerepel ilyen, hogy a szennyvizet le kellene hozni a szentegyháziba.
A tervező cég azt is csinálta, ami a közbeszerzési kiírásban szerepelt, gondolkodás nélkül berajzolta a Vargyas völgyébe a Szentegyházára vezető csövet. Ez fáj most a szentegyháziaknak, akik a Vargyasból kapják az ivóvizüket. A rendszer bármilyen meghibásodása oda vezetne, hogy az elszabaduló szennyvíz tönkretenné a jelenleg kiváló minőségű ivóvizüket. Fentebbi képünkön a Vargyas völgye, és a vízkivételi pont ülepítőtava, alább a tó közelről.
A szentegyháziak nem értik, miért pont az ivóvizüket szolgáltató patak völgyében kell lehozni a kanalizálást, miért nem egy gerincen, vagy egy másik falu irányába.
A zetelakiak szeretnék, ha feléjük menne, de mi nem
Mivelhogy környezetvédelmi területeket érint a jelenlegi betervezett útvonal, a tervet két közmeghallgatás keretében bocsátotta vitára a Környezetvédelmi Ügynökség. Az első közvita Zetelakán volt, ahol nagyon nyugodt és békés hangulatban zajlott le. Valószínűleg azért, mert a hivatalosságokon kívül én voltam az egyetlen résztvevő. A zetelakiakat egyáltalán nem érdekelte ez a kérdés, ami érthető is, hisz nem feléjük jönne a szennyvíz.
Kozma Lajos alpolgármester azt mondja, ők örülnének, ha Ivón keresztül feléjük jönne a kanalizálás. Mert ez egyrészt megoldaná nekik Ivó kanalizálását is, amit rá lehetne csatolni erre a rendszerre.
A fenti képen a Madarasi Hargitáról Ivó és Zetelaka felé vezető út. Ezzel a variánssal is van gond egyébként, és ha errefelé hoznák a kanalizálást, a patakmederben, akkor itt is lennének tiltakozók. Például én. Mert mi Ivóból kapjuk az ivóvizünket, ahogy Udvarhelytől felfele minden falu, Máréfalvától Fenyéden és Zetelakán át Oroszhegyig. Tehát Ivó felé sem lenne jó egy rosszul felépített, nem biztonságos rendszert a patakmederben végigvinni.
Na de erről nincs is miért beszélnünk egyelőre, mert ez a variáns még alternatívaként sem szerepel a tervben.
A nulladik alternatíva
A szentegyháziak és a környezetvédelmisek is említik, hogy az a gond ezzel a tervvel, hogy nincs benne más alternatíva a Vargyas völgyén kívül. Ez szinte igaz, de mégsem. A zetelaki nyugodt közmeghallgatáson megkérdem a tervező cég képviselőjét, hogy miért nincs más alternatíva, ha a SEAP-os közbeszerzés három variánst kért. Erre a szakember mosolyogva mondja, hogy az egyik alternatíva az, hogy ne csináljanak semmit, a másik alternatíva az, hogy ott helyben oldják meg a Hargitán egy víztisztító állomással.
A tervet böngészve meg is találom a semmitnemcsinálós alternatívát, ami úgy szerepel a tervben, mint a nulladik alternatíva.
Viccesek. Felvetik, hogy ez egy alternatíva, aztán két mondatban letudják, hogy ez nem megfelelő. Érdemes volt három alternatívát kérni tőlük. A másik említett változatot, a szennyvíz hegyen történő kezelését nem találom a tervben. Tehát csak egy van, az es rossz.
519 sebből vérzik a terv
A terv tele van az ilyenkor megszokott semmitmondó, copy-pastelt lecsóval. De nem ez a legnagyobb hibája, hanem a biztonságossága. Mert egy olyan rendszert akarnak kiépíteni 15 kilométeren át, amely 519 aknát tartalmaz. Ami gyakorlatilag 519 olyan pont, ahol a trutyi a természetbe juthat, a város ivóvízgyűjtő völgyében.
