Legyen minden jobb, de ne változzon semmi! 

Buzás Ernő

fotó: Egyed Ufó Zoltán

Szeretjük szidni a román hatóságokat, és minden létező okot megadnak rá, de néha nézzük meg az érem másik oldalát is.

Az nem kérdés, hogy a romániai törvénykezés nem áll túl kompetens lábakon. Ha valakinek volt valaha is dolga azzal, hogy mi lesz az adókkal a legutóbbi sürgős módosítások után, annak nem kell többet mondanom. Káosz még az is, hogy mennyit kell befizetni. 

Vagy ha az európai pénzek lehívását nézzük, akkor is látszik, hogy még úgy sem sikerül elég hatékonyan elkölteni a pénzeket, hogy az elköltött összegekből profitálhatna nem egy-két „parlamentár”, az elköltetlent viszont elveszítjük, kollektíven. 

És nem csak a törvényhozás ilyen, az adminisztráció minden fokán jelen van az inkompetencia, amin csak ront a felettesek inkompetenciája. Ez az általános hozzá nem értés adott, és, legyünk őszinték, mindegy, mennyit panaszkodunk, mindegy, ki nyeri a milyen választásokat, egyszerűen olyan mélyen gyökerezik a rendszerben, hogy nincs rá olyan megoldás, ami a következő 3-6 hónapban sokat tudna ezen változtatni. Ez számunkra egyszerűen adott. 

De, nézzük csak meg: 

Miért nem jogos az elnökválasztás leállítása miatt az államot szidni?

Viszont azért szidni a román államot, hogy leállította, 2, azaz kettő nappal a második forduló előtt az elnökválasztásokat, az, szerintem, kivételesen nem egy jogos kritika. Ugyanis ha elfogadjuk az előző állítást, hogy a román államban mélyen gyökerezik a hozzá nem értés, akkor mégis hogyan várhatnánk el azt, hogy napok alatt észlelje a befolyásolási kísérletet, és hatékonyan reagáljon is rá, úgy hogy azt a lakosság, Európa és a NATO elfogadhatónak találja? 

Az igaz, hogy a román titkosszolgálatok hatalmasra nőtt szervek, hatalmas fizetésekkel, de ettől még nem várható el az, hogy a világ legjobbjaival tartsa a lépést úgy, hogy közben nem is működik totalitárius módon. 

A román választásokat olyan összehangolt támadás érte, amit az oroszok éveken át finomítottak világszerte. Például  az Egyensúly és vertikalitás címkéjű Georgescu-kampány lényegében azonos módszereket használt a Testvér testvér mellett kampánnyal Ukrajnában, az invázió előtt. És pontosan két héttel az elnökválasztás előtt aktiválták a TikTok hálózatot, ügyelve, hogy ne buktassák le magukat idő előtt. 

Erre reagálni egyszerűen nem egy állami szerv tempója sehol a világon, az adatgyűjtés, elemzés nem egy gyors folyamat, és különösen nem akkor, ha a döntést ilyen súlyos helyzetben kell alátámasztani.

És természetesen ezeket a hálózatokat egyetlen egy ország sem úgy építi fel, hogy ráír a felhasználókra, hogy hé, külföldi befolyásolási művelet része vagyok. Igaza van abban Iohannisnak, hogy az internetes támadások úgynevezett attribúciója, azaz a tettes megnevezése egy nagyon lassú és nehézkes folyamat. 

Az oroszok ráadásul világszinten jól művelik ezt a műfajt, és előszeretettel használnak bűnöző csoportokat is, hogy még nehezebbé tegyék a nyomozást. 2022 előtt ezek a csoportok gyakran nem is oroszok voltak, hanem a volt szovjet tagállamokból verbuválták sokukat, hogy még nehezebb legyen Moszkvához kötni őket. Egy dolog, ha az intézmények sejtik, hogy valami mögött Moszkva (vagy peking vagy Phenjan) áll, de lényegesen más, ha ezt bíróság és a publikum előtt is be kell bizonyítani.

Sőt, amikor sikerül is megnevezni csoportokat, akkor a Romániánál kissé erősebb, nagyobb szavú Egyesült Államok is nagyon gyakran csak a műveletben részt vevő egyéneket szankcionálja, de nem az ország titkosszolgálatát, vagy magát az országot. 

Az internet ebből a szempontból még mindig egy Vadnyugat, ahol sokkal, sokkal többet megengedhet magának az, akinek van gyomra műveleteket végrehajtani, a lopástól a kritikus rendszerek lezárásáig, az – újabban – választások befolyásolásáig. 

bogpr, a millió dolláros TikTok-bébi

Való igaz, hogy az emberek saját akaratukból szavaztak úgy, ahogy, de mennyire tekinthetjük tisztának azt a választást, ahol egyetlen, Bogdan Peșchir vállalkozó bogpr nevű felhasználója egymaga egymilliónál több eurót tolt bele a kampányba.

Ugyanúgy, ahogy a demokrácia mai értelmezése nem pusztán a többség uralma (kisebbségi magyarként főleg fontos szempont), ugyanúgy nem is csak annyi, hogy minél több pecsétet szerezni, bármi áron. Nem véletlenül léteznek átláthatósági és  kampányfinanszírozási szabályok, és mindannyiunk érdeke, hogy ha a szabályok súlyosan sérülnek, akkor ne csináljon úgy az állam, mintha mi se történt volna.

A román példát Európa minden országában fogják vizsgálni,

ez ugyanis újabb szintje a beavatkozásnak, illetve kiemelkedő példája annak, hogy milyen kis erőfeszítéssel mekkora hasznot lehet húzni. Az Európai Bizottság sem illemből vizsgálja a TikTokot, hanem mert létkérdés (és ez a vizsgálat sem két hét alatt fog lezárulni).

Minden autokrácia is vizsgálni fogja az esetet, ne legyenek kétségeink. Románia, ha botladozva is, de jól reagált. Ennél több képesség nem igazán van a rendszerünkben – de nem vennék mérget arra, hogy az amerikai vagy brit titkosszolgálatok sokkal jobban reagáltak volna. 

Sőt, példáink is vannak: szeptemberben nyilvánosságra hozták az amerikaiak, hogy alsó hangon is 10 millió dollárt pumpáltak az oroszok jobboldali médiatermékekbe. De ez a vádemelés legalább 2 olyan év után jön, amikor már a vak is láthatta, hogy nincs racionális oka annak, hogy Kreml-szövegeket mondjanak fel amerikai fiatalok, ha nincs mögötte pénz és kapcsolatok. És még így is évek kellettek. 

Trump alatt pedig még annyira sem fogják bánni a pluszpénzt, minek állítsák le azokat, akik az oroszok mellett az ő szekerüket is hajtják. London pedig régóta az orosz oligarchák pénzének parkolója, illetve ott perelnek be bármilyen kritikus hangot a világon, akit a perköltségekkel akarnak tönkretenni. 2022 óta ez valamelyest változott bár, de még mindig sok a jogi lyuk. Ráadásul újonnan nyugatról jönnek a “guruló dollárok”, Elon Musk közel száz millió dollárt ígér a Brexitről elhíresült Nigel Farage-nak. Ez is befolyásolási kísérlet, csak meg sem próbálják véka alá rejteni. Talán ez lesz az új normális a következő években, hogy oligarchák bejelentik, hogy megveszik ezt és amazt a választást…

Persze a választások újraszervezése csak egy apró szelete annak, amit Romániában tenni kellene a következő hetekben.

Még egy elnökválasztás ott van a pártok feje fölött, 

amelyeknek kormányozni kéne, és az is benne van a pakliban, hogy az elnökválasztás után akarhatnak esetleg új parlamenti választásokat (már ha úgy látják, hogy megéri). És itt jelenik meg egy másik kritika, amit ugyancsak nem teljesen értek. 

Például Ziarul Financiar gazdasági publicistái kritizálják, hogy a nagy deficit mellett kicsi és gyenge reformokat ígérne a koalíció (ami egyénként azóta teljesen szét is esett).

De őszintén kérdezem, mégis mi itt az alternatíva? Azt nem mondhatják, hogy megvágunk minden fejlesztést, és növeljük az adókat. 

Ez a gazdasági kérdés nem létezik a politikai oldal nélkül, választási győzelem nélkül a legjobb gazdasági terv ugyanannyit ér, mint a legrosszabb. Romániában, ahol a szavazó még mindig az államtól vár minden jót, és nincs akkora tőke a lakosságban, hogy ne legyen függő viszonyban az állami juttatásoktól, egyszerűen nem lehet ilyet mondani, bármilyen szépen is magyarázná el bármely jelölt. 

Pedig, bárki kerüljön oda, előbb-utóbb ez lesz. Nem fog varázsszóra megjelenni egy nagy halom pénz, amiből fedezni lehetne a deficitet. Még egy reformcsomag aláírása után sem fog senki azonnal a fejünkhöz dobni egy csomó pénzt, hisz ők is tudják, hogy Romániában a törvény implementálása a nehezebb rész, meg azt is, hogy a következő kormánynak nem feltétlen lesz szempont tartani a régebbi terveket.

És igen, valóban, az eddigi koalíció szórta szét a pénzt, a deficit nem magától lett, de egyfelől most már ez van, visszacsinálni nem lehet. Másfelől meg nem vagyok biztos benne, hogy azt tudnám mondani, hogy a 2022-2023-as inflációs időszak után, hogy vissza kell venni a tanügyesektől, egészségügytől és a kisnyugdíjasoktól a megemelt pénzt – ami a legtöbbeknek most is arra elég, hogy épp megéljenek. 

Ugyan nem jótékonyságból, hanem inkább választási céllal emelték ezeket a kiadásokat, de emberileg azt hiszem, ezekre szükség volt. Jól hangzik, hogy fel kell számolni a költségvetési hiányt, de az orvosság nagyon-nagyon keserű, és nézzünk szembe magunkkal: nem fogunk tapsolni, amikor be kell venni, és nem leszünk hálásak annak, akié ez a feladat lesz.

Nem lesz túl vigasztaló, de az egész világon ez a mai helyzet

Csúnya helyzetben vagyunk sok szempontból, és a legtöbbért nem lehet mást okolni – de ugyanakkor ezzel Románia korántsincs egyedül. 

Kínától az angolokig épp mindenki küzd a gyenge gazdasági fejlődéssel, az árakkal, a választói elégedetlenséggel, a minden irányban növekvő befolyásolással (közel sem az oroszok az egyetlenek, akik beavatkoznak), másoknál is nagy és nő a deficit (pl. franciák), a lakhatási válság, a technológiai leszakadástól való félelem. 

Nem lesz túl vigasztaló, de szerintem ez a mai helyzet: abban a komplikált és kihívásokkal teli világban, amiben találjuk magunkat mindannyian, egy könnyű időszak után, Románia egyelőre nem evez annyira rosszul, mint azt elvártuk volna tőle. Az EU és a NATO moderáló hatása kimondottan jót tesz a vezetőink visszafogásában. Kisebbségiként ennek van még egy plusz rétege.

Kritizáljuk bátran a román államot, ráfér. De nincs amiért olyasmit várni el tőle, amit a legjobbak sem tudnak teljesíteni. Az ilyen jellegű bizalmatlanság sokkal inkább a radikális pártoknak nyit kiskaput, még ha az USR kritizál is. 

Innen van a cikk címe is, eredetileg a román városi értelmiség ilyen jellegű kritikái ihlettek meg: nem volt tiszta folyamat az elnökválasztás, de ne állítsák le, és ne is nyerjen a szélsőséges jelölt. 

Nagy a deficit, oldják is meg, de ne is okozzon szenvedést a lakosságban. Egyezzenek is meg a pártok a koalícióban, de ne is az ő választóik akaratát nézzék, hanem az enyémet. 

Legyen az adminisztráció kompetenes, de ne is vegye el a magánszektor szakértőit, reform se kelljen, időbe se teljen a változás. Ilyen jellegű ígéreteket viszont csak azok tudnak tenni, akiknek semmi keresnivalójuk a hatalom közelében.