fotó: Egyed Ufó Zoltán
Szeretjük szidni a román hatóságokat, és minden létező okot megadnak rá, de néha nézzük meg az érem másik oldalát is.
Az nem kérdés, hogy a romániai törvénykezés nem áll túl kompetens lábakon. Ha valakinek volt valaha is dolga azzal, hogy mi lesz az adókkal a legutóbbi sürgős módosítások után, annak nem kell többet mondanom. Káosz még az is, hogy mennyit kell befizetni.
Vagy ha az európai pénzek lehívását nézzük, akkor is látszik, hogy még úgy sem sikerül elég hatékonyan elkölteni a pénzeket, hogy az elköltött összegekből profitálhatna nem egy-két „parlamentár”, az elköltetlent viszont elveszítjük, kollektíven.
És nem csak a törvényhozás ilyen, az adminisztráció minden fokán jelen van az inkompetencia, amin csak ront a felettesek inkompetenciája. Ez az általános hozzá nem értés adott, és, legyünk őszinték, mindegy, mennyit panaszkodunk, mindegy, ki nyeri a milyen választásokat, egyszerűen olyan mélyen gyökerezik a rendszerben, hogy nincs rá olyan megoldás, ami a következő 3-6 hónapban sokat tudna ezen változtatni. Ez számunkra egyszerűen adott.
De, nézzük csak meg:
- Miért nem jogos az elnökválasztás leállítása miatt az államot szidni?
- Világhálóba akadt titkosszolgálatok és demokráciák
- Mit ér a – nem létező – kormány gazdasági terve elnökválasztási győzelem nélkül?
- A mainstream pártok és állami szervek iránti bizalmatlanság annak kedvez, ami még náluk is rosszabb
- Legyenek reformok, fejlődés, de ne változtassunk meg semmit
Miért nem jogos az elnökválasztás leállítása miatt az államot szidni?
Viszont azért szidni a román államot, hogy leállította, 2, azaz kettő nappal a második forduló előtt az elnökválasztásokat, az, szerintem, kivételesen nem egy jogos kritika. Ugyanis ha elfogadjuk az előző állítást, hogy a román államban mélyen gyökerezik a hozzá nem értés, akkor mégis hogyan várhatnánk el azt, hogy napok alatt észlelje a befolyásolási kísérletet, és hatékonyan reagáljon is rá, úgy hogy azt a lakosság, Európa és a NATO elfogadhatónak találja?
Az igaz, hogy a román titkosszolgálatok hatalmasra nőtt szervek, hatalmas fizetésekkel, de ettől még nem várható el az, hogy a világ legjobbjaival tartsa a lépést úgy, hogy közben nem is működik totalitárius módon.
A román választásokat olyan összehangolt támadás érte, amit az oroszok éveken át finomítottak világszerte. Például az Egyensúly és vertikalitás címkéjű Georgescu-kampány lényegében azonos módszereket használt a Testvér testvér mellett kampánnyal Ukrajnában, az invázió előtt. És pontosan két héttel az elnökválasztás előtt aktiválták a TikTok hálózatot, ügyelve, hogy ne buktassák le magukat idő előtt.
Erre reagálni egyszerűen nem egy állami szerv tempója sehol a világon, az adatgyűjtés, elemzés nem egy gyors folyamat, és különösen nem akkor, ha a döntést ilyen súlyos helyzetben kell alátámasztani.
És természetesen ezeket a hálózatokat egyetlen egy ország sem úgy építi fel, hogy ráír a felhasználókra, hogy hé, külföldi befolyásolási művelet része vagyok. Igaza van abban Iohannisnak, hogy az internetes támadások úgynevezett attribúciója, azaz a tettes megnevezése egy nagyon lassú és nehézkes folyamat.
Az oroszok ráadásul világszinten jól művelik ezt a műfajt, és előszeretettel használnak bűnöző csoportokat is, hogy még nehezebbé tegyék a nyomozást. 2022 előtt ezek a csoportok gyakran nem is oroszok voltak, hanem a volt szovjet tagállamokból verbuválták sokukat, hogy még nehezebb legyen Moszkvához kötni őket. Egy dolog, ha az intézmények sejtik, hogy valami mögött Moszkva (vagy peking vagy Phenjan) áll, de lényegesen más, ha ezt bíróság és a publikum előtt is be kell bizonyítani.
Sőt, amikor sikerül is megnevezni csoportokat, akkor a Romániánál kissé erősebb, nagyobb szavú Egyesült Államok is nagyon gyakran csak a műveletben részt vevő egyéneket szankcionálja, de nem az ország titkosszolgálatát, vagy magát az országot.
Az internet ebből a szempontból még mindig egy Vadnyugat, ahol sokkal, sokkal többet megengedhet magának az, akinek van gyomra műveleteket végrehajtani, a lopástól a kritikus rendszerek lezárásáig, az – újabban – választások befolyásolásáig.
bogpr, a millió dolláros TikTok-bébi
Való igaz, hogy az emberek saját akaratukból szavaztak úgy, ahogy, de mennyire tekinthetjük tisztának azt a választást, ahol egyetlen, Bogdan Peșchir vállalkozó bogpr nevű felhasználója egymaga egymilliónál több eurót tolt bele a kampányba.
Ugyanúgy, ahogy a demokrácia mai értelmezése nem pusztán a többség uralma (kisebbségi magyarként főleg fontos szempont), ugyanúgy nem is csak annyi, hogy minél több pecsétet szerezni, bármi áron. Nem véletlenül léteznek átláthatósági és kampányfinanszírozási szabályok, és mindannyiunk érdeke, hogy ha a szabályok súlyosan sérülnek, akkor ne csináljon úgy az állam, mintha mi se történt volna.
A román példát Európa minden országában fogják vizsgálni,
ez ugyanis újabb szintje a beavatkozásnak, illetve kiemelkedő példája annak, hogy milyen kis erőfeszítéssel mekkora hasznot lehet húzni. Az Európai Bizottság sem illemből vizsgálja a TikTokot, hanem mert létkérdés (és ez a vizsgálat sem két hét alatt fog lezárulni).
Minden autokrácia is vizsgálni fogja az esetet, ne legyenek kétségeink. Románia, ha botladozva is, de jól reagált. Ennél több képesség nem igazán van a rendszerünkben – de nem vennék mérget arra, hogy az amerikai vagy brit titkosszolgálatok sokkal jobban reagáltak volna.
Sőt, példáink is vannak:
