Nemrég még az egyik jelölt által vezetett civil szervezet székhelyén közösen pózolt Antal Lóránt szenátor (balra) és Ladányi László Zsolt (jobb oldalon). A kép megtalálható Ladányi László Zsolt közösségi oldalán is.

fotó: SZMVSZ Facebook-oldala

Egyre zavarosabb és egyben izgalmasabb is a tisztújítási kampány a székelyudvarhelyi RMDSZ-szervezetben. Olyan, mint egy tangó. Csakhogy itt a táncosok lépkednek előre és vissza erotikusan, a közönség pedig kapkodja a fejét. Azt figyelve, vajon ki kivel tart, és mi lehet a háttérben. 

Előbb az okozott meglepetést, hogy negyedik jelöltként Antal Lóránt szenátor is jelentkezett a tisztségért, majd az, hogy az ifjú titán Imre Gábor visszalépett Miklós Zoltán múzeumigazgató javára. 

Vasárnap azonban újabb szereplő jelent meg és kavart hullámokat: Ladányi László Zsolt parlamenti képviselő lépett be az RMDSZ-tisztújítás körüli vitába. A képviselő nem csak kifejtette véleményét a helyi szervezetről, hanem azt is konkrétan elmondta, hogy kit támogat és kit nem az elnökjelöltek közül.

Szerinte a székelyudvarhelyi RMDSZ szervezete már évek óta nem talál önmagára, és ez leginkább “a lakosságtól, a választópolgároktól való elszigetelődésnek, a helyi szervezeten belüli pozíciók értelmetlen megvédésének, egyéni érdekek érvényesítésének tulajdonítható”.

„Aggasztónak tartom, ami kis városunkban történik a helyi szervezetünk háztáján” – vallja ezzel kapcsolatban Ladányi, aki egy olyan szervezet szeretne, amely „nem a kirekesztésről, nem a kizárásról és elutasításról híres, hanem nyitott, befogadó, helyet és teret biztosít minden olyan magyar ember számára, aki tenni akar a közösségünk ügyeiért”.

Ehhez pedig teljes megújulás kell, teszi hozzá, mert „az új emberek számára képtelenség a régi vezetőkkel és vezetési stílussal vonzóvá tenni a helyi szervezetünket (…) “nekünk nem szűk körű érdekcsoportok, nem baráti társaságok kell eldöntsék a jövőnket!” – kritizál határozottan, mégis burkoltan a képviselő, kitérve ezután az elnökjelöltek személyére.

Állítása szerint „mélységesen” meglepte 

Antal Lóránt szenátor jelöltsége. Meggyőződése, hogy a bukaresti képviselőknek „sokkal fontosabb és nehezebb feladataik” vannak, mint egy helyi szervezet felépítését, működtetését biztosítani.

„Nem tartom szerencsésnek sem helyi szenátor, sem helyi képviselő részvételét a városi szervezet élén, annál is inkább, mert ezzel szintén azt sugalljuk, hogy mi semmit nem akarunk kiengedni a kezünkből, miközben a teljes megújulást, annak szükségét hirdetjük”.

„Három ember jelentkezését támogattam (…) A tisztújításra jelentkező Miklós Zoltánt, Imre Gábort és Jakab Áron Csabát is teljes mellszélességgel támogattam, Imre Gábor visszalépett a Miklós Zoltán javára, így Jakab Áron Csabától is egy gesztust várva Miklós Zoltánt támogatom a következőkben” – áll ki Ladányi a múzeumigazgató mellett, szavazásra buzdító üzenettel zárva bejegyzését, amely itt elolvasható.

Jakab Áron Csabát nem értük el, Antal Lóránt szenátort viszont igen, hogy megkérdezzük, hogy viszonyul Ladányi kijelentéséhez.

Antal Lóránt: azért jutottunk ide, mert sárdobálásban bajnokok voltunk

Antal Lóránt szenátor szerint Ladányi azt oszt meg, amit akar, ő olvasta, de nem szeretne személyeskedésekbe belemenni. Tisztázta: „az RMDSZ-tisztújítás nem arról kellene, hogy szóljon, hogy egymásról kifejtjük a véleményünket, hanem arról, hogy ki hogyan képzeli el a városi szervezet újraszervezését. Szemléleteket kellene ütköztessünk, ha már feltétlenül kellene ütköztessünk valamit” – nyilatkozta. 

„Székelyudvarhelyen nem csak a városi RMDSZ sorsa, hanem a politikai helyzet is azért jutott ide, mert sárdobálásban bajnokok voltunk”. 

Múlt péntekre tervezte a sajtótájékoztatóját, amin bemutatta volna csapatát és elképzeléseit, azt azonban le kellett mondania, mert kovidos lett. Nem akar önkormányzati munkát vállalni (polgármester, tanácsos), kizárólag azért jelöltette magát, mert úgy gondolja, a szervezetépítésben tapasztalata van – magyarázta két köhögés között a telefonban. 

Szerinte arról senki nem beszélt, hogy „egy halott szervezetről van szó, egy olyan szervezetről, aminek még egy írószere sincs”. Néhány dolgot elárult az elképzeléseiről: hogy a városi RMDSZ-nek folyamatosan és hatékonyan kellene tartania a kapcsolatot az önkormányzati képviselőkkel, akik a régi mintára vagy akár más városok ma is működő mintáira egyes városrészeket kellene, hogy képviseljenek. Mert így tudnak az emberekhez közel maradni, az emberekkel fogadóórákon szóba kellene állniuk. Ugyanígy a városi szervezet is városrészek szerint kellene legyen leosztva. 

Arra a kérdésre, hogy hogy érinti az, hogy a kollégája egy az egyben szembement vele, a régi mondást hozta fel: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. 

Mindenféleképpen félreálltak volna?

Elmondta, Miklós Zoltánt tiszteli, sőt gratulál neki, amiért elindult ezen a megmérettetésen, de csodálkozik azon, hogy „milyen előkelően nyilatkozik személyemről” anélkül, hogy egyszer is találkoztak volna. Ennek kapcsán azt nem fejtette ki, hogy a bajnoki címre gondol-e vagy a karóragyűjtés és a minőségi idő viszonyáról. Ladányinak is van néhány ügy a palmaresében még azokból az időkből, amikor városi RMDSZ-elnök volt, amiket elő lehetne venni, de nem teszi. 

Nem érti ezt a régi-új, jó-rossz dichotómiát, amire a jelölttársai építik a kampányukat: mi számít réginek? Az, hogy márciusban lesz 4 éve, hogy döntő pozícióba került, hogy szenátor, az már réginek számít? – tette fel a kérdést. 

Arra, hogy miért indult utoljára, a jelöltek ismeretében, és miért nem elsőnek, nem válaszolt érdemben. Azt viszont elmondta, hogy úgy gondolja, ha ő nem lép színre, elmímelték volna a választást a jelöltek, akik jelentkeznek, majd ígyis-úgyis visszaléptek volna, hogy aztán egyikük megnyerje. “Mindenféleképpen félreálltak volna. Ha Antal szenátor nem indult volna el, akkor is visszalépkedtek volna” – állította, hogy most ebbe kapaszkodva állt félre Imre Gábor. Azt nem árulta el, hogy ezt miért gondolja így, kinek és miért állhatott volna ez az érdekében. 

Szerinte ennek a választásnak az a kihívása, hogy bevonják, meggyőzzék az embereket, elnyerjék a bizalmukat, „ne felejtsük el, hogy az emberek a választás előtt alá kell írjanak egy nyilatkozatot, hogy RMDSZ-tagokká válnak”. Szerinte ezt a régi bevett szokásokkal, narratívákkal, kampánycselekkel, egymásra acsarkodással nem lehet elérni.