Laczkó György: Nem hittük, hogy ez lesz, egyszerűen elképzelni sem tudtuk

fotó: Egyed Ufó Zoltán

A Tamási Áron Gimnázium vezetőtanácsa sajtótájékoztatót tartott szerda délután két órától a helyi sajtónak. Az országos média kizárását azzal érvelték meg, hogy a helyi közösséget akarták tájékoztatni, nem az egész országot, ezért kizárólag a helyi sajtó munkatársait várták erre. A román sajtó munkatársait agresszívnek és manipulatívnak érzékelték, rájuk támadtak.

Sok minden kiment a sajtóban, közösségi oldalakon, ezeket szeretnék tisztázni, az elmúlt napokban elfoglaltak voltak, nem volt idejük tájékoztatni – kezdték a beszámolót a vezetőtanács tagjai, majd Laczkó György igazgató fejezte ki sajnálatát.

–  Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy rendkívül, rendkívül sajnáljuk, ami történt. Azon túllépni, hogy haláleset volt, ez borzasztó. Felelünk a gyerekekért, nem akarunk kibújni a felelősség alól. Ránk bízták, ennek a súlyát érezzük, én is és a kollégák is

Elmondta, 21 éve igazgató, első perctől látta, hogy rossz állapotban vannak az épületek, és a munkája 70-80 százaléka abban állt, hogy megmentsék azokat.

„Kettőt sikerült és bekövetkezett a tragédia, a harmadiknál, amikor nekifogtunk teljesen jóhiszeműen, hogy abból a pénzből, ami még van, már most megelőzni azt, hogy tovább ázzon az épület az oldalban: elvezetni az esővizet, szennyvizet, csatornázni, ez volt a célunk. Ezt én szorgalmaztam, a tulajdonos Római Katolikus Érsekség meg is tette a lépéseket, anyagi támogatásban. Az én legjobb tudásom szerint működési engedéllyel, a polgármesteri hivatal által kibocsátott engedélyek birtokában fogtak neki a munkálatoknak” – mondta.

Az igazgató a sajtótájékoztató során sokszor elismételte, sem írásban, sem szóban

nem figyelmeztette előzetesen senki arra, hogy veszélyt jelentene az épület.

Mivel csak kinti munkálatokról volt szó, nem aggódtak különösebben a biztonság miatt. Különösen azután, hogy a főépületet 4 éven keresztül úgy újították fel, hogy közben átszervezésekkel, de zajlott a tanítás benne. Akkor aggódtak. A kicsi gimi épületénél lehetett tudni a veszélyekről, ki is költöztették a tanulókat a felújítás idejére. „A bentlakás esetében senki nem mondta, hogy bármilyen probléma lehet, sem az építész, sem a projektmenedzser, sem a kivitelező. Egy tanuló sem jelezte, sem nevelő, és jómagam se észleltem, hogy az épülettel gond lenne. A nevelők megerősítették, hogy még aznap sem volt sehol egy repedés azon a részen. (…) Sajnálatos módon, 4 tanuló maradt a romok alatt, hálistennek ketten jól vannak, sajnos megtörtént a tragédia, ez a legszomorúbb a történetben” – mondta a megtört igazgató.

Annak tudatában, hogy kinti munkálatról van szó, a papírok rendben vannak, nem érezték a hatáskörüknek, hogy naponta odamenjenek ellenőrizni. „Nem értünk hozzá, nem vagyunk építészek. Nem értünk hozzá, hogy hány méterre szabad leásni, milyen közel és mit tartalmaznak a tervek, nem a mi hatáskörünk volt, és nem is voltunk felhatalmazva erre mi mint intézmény”. Az is viszonylag nyugodtságot jelentett, hogy a munkálatok jórészt délelőtt zajlottak, nem tartózkodtak a termekben a tanulók. Ha 2-3 órával hamarabb történik, jó eséllyel senki sincs bent, ha éjszaka, akkor pedig mindenki bent tartózkodott volna, mondta Laczkó.

fotó: Egyed Ufó Zoltán

„A sérült kislányok is arról számoltak be a kórházban, – hálistennek jól vannak, nemsokára kikerülnek a kórházból, – hogy az ágyban feküdtek, miután az első jelt észrevették, már annyi idejük sem volt, hogy kimeneküljenek. A másik hálóból, amikor észrevették, elrohantak a nevelőszobáig, ő azt mondta, hogy rohant ki, és már dőlt össze. Az egész másodpercek alatt történt, semmilyen előzetes jelt nem közölt soha senki. Nekünk nem közölt soha senki semmit, hogy baj lenne” – ismételte meg korábbi kijelentését.

A domboldaltól féltek és az időjárástól. A faltól nem.

A másik két épület felújítása után örültek annak, hogy maradt annyi pénz, hogy a bentlakás megmentésének is nekilássanak.

A cikk az előfizetőink számára folytatódik!

Ne maradj le a végéről! Már havi 15 lejért elolvashatod a cikkeink legjavát. Fektess be te is a szabadságba!