Add be neki idejében a bizniszvitamint, ha azt szeretnéd, hogy ne prédálja el az összekapart vagyonod.
fotók: PÁL EDIT ÉVA
Mi lesz a székelyföldi vállalkozásokkal, miután azok, akik létrehozták őket, megöregednek? A vagyon válik a gyermek prédájává, vagy fordítva? Égető kérdések, még annál is égetőbbek, mint a munkaerőhiány – vezette fel a szerdai Generációváltás vs. vállalkozás című Bizniszvitamint Szakács-Paál István, a Harghita Business Center inkubátorház vezetője.
De előbb megkóstolhattuk a H, mint helyi vitamint, amit a Helyénvaló bolt munkatársai halmoztak a szendvicsekre zakuszka, sonka, paprika, és kolbászka formájában.
Molnár Judittól, a boltot működtető Civitas Alapítvány programfelelősétől megtudtuk, hogy ez az ország egyetlen ilyen boltja, nevezhetjük még, ha divatosak szeretnénk lenni, food hub-nak is, a lényeg az, hogy a termelő és a vásárló között a lehető legrövidebb az értékesítési lánc.
A zetelaki zakuszkás-kolbászkás kenyér begyúrása után, amit töklekváros falatkával nyomtattunk el, Tankó Lászlótól és Ambrus Tibortól hallhattuk meg, hogy mi a helyzet a vállalkozásokkal, amelyek a rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt megértek a tulajdonosváltásra.
Neked sem mindegy, mi lesz a „patron” pénzével
A szervezetfejlesztő, egyetemi tanár, ex-polgármesterjelölt és egyben válságmenedzser felvázolta, hogy kritikus állapotoknak nézünk elébe. Az elkövetkező években derül ki, a jelenlegi vállalkozók kezéből hová vándorol a vagyon. A gyermekeik zsebébe, akik vagy akarják és tudják is tovább építeni szüleik vállalkozását, vagy ebek harmincadjára. Ez nem csak az ő szempontjukból fontos kérdés. A munkavállalóknak sem mindegy, ugyanis a munkahelyek 70 százalékát a kis- és középvállalkozások biztosítják.
Amit tudni lehet, hogy míg a második generáció 33 százaléka, a harmadiknak 10, a negyediknek már csak a 3 százaléka folytatja az első generáció által létrehozott családi vállalkozásokat. Ennek a drasztikus csökkenésnek számos oka van, köztük a környezeti tényezők, a kulturális és a tudásbeli, valamint úgy általában
a generációk közötti különbségek.
Utóbbit bővebben is kifejtette. Az 1940-es években születettek, a veteránok lassan kivonulnak a piacról, ők a mai nyugdíjasok. Az ő gyerekeik a háború után született baby boom generáció, akik a takarékosságban és a tekintélyelvűségben hisznek, és már ők is nyugdíjba készülnek. A most aktív vezetők az X generációt alkotják, a !60-70-es években születtek, az ő aktív fiatal éveikben történt meg a rendszerváltás, és ők a mai vállalkozói réteg gerince.
Áldozati generációnak nevezi az ikszeseket az előadó, de azt hiszem, mindenki a saját szempontjából lehet áldozati nemzedék.
Az Y nemzedék 1980 után született, szereti a szabadságot és a világos kereteket. A nyolc óra munka-nyolc óra pihenésen szocializálódott X-es vezetőknek nehéz kezelniük az 1995-ig születettek csoportját, például azért, mert számukra mást jelent a munkafegyelem, másképp lehet motiválni őket.
S nem elég ez, lassan munkára érett a következő, Z nemzedék is, akiknél szintén kulcskérdés, az ölükbe pottyant tárgyi értékek miatt, a motiváció, illetve cseperedik a 2010 után született Alpha névre hallgató aprónép. Ami a generációkat összeköti, az a szülői minta.
Vagy helyett használjunk és-t.
A generációs különbségek mellett a gazdasági környezet is meghatározó. Alig 30 évnyi a vállalkozói tapasztalat, létezik a vajon mit szólnak hozzá mások? mentalitás. Nagy problémánk, hogy azt hisszük, választanunk kell a hagyományos/retrográd vagy a modern/progresszív szemlélet között. Igazából az jelenthetné számunkra a fellendülést, ha ezek nem egymásnak feszülnének, hanem együtt érvényesülnének.
Az utóbbi időben tapasztalható állami fizetésnövekedés sem tesz jót a magánszektornak, de Tankó szerint azt, aki nem szereti az eredményorientált, céltudatos munkát, nem kell sajnálni.
Főnök, csapat vagy eredmény?
Az erdélyi vállalkozók nagy része – Quinnék szervezetikultúra-tipológiája alapján – a hierarchikus szervezeti modellben hisz, amelyben nagyon tiszták a viszonyok, és mindenki azt csinál, amit a főnök mond.
Jóval kevesebben vannak, és ők is inkább alkalmazottak, akik a team, azaz csapatmodellt részesítenék előnyben, amelynek fókuszában az ember áll, csapatépítő csapatépítő hátán van, lehet vinni a családot is, jól érezzük magunkat napi nyolc órában, csak közben elvesznek a cég szempontjai.
Ennek ellentéte az eredményorientált modell, amely a célt és az eredményeket tartja szem előtt, némileg többen preferálják, mint a csapatközpontúságot. A legkevésbé az adhokrácia van elterjedve, amelynek fő szempontjai az innováció, a cselekvőképesség, a rugalmasság. A hierarchia irányába való eltolódás bizonyos fokú stabilitást, strukturáltságot eredményez, de a többi szempontnak is érvényesülnie kellene. Fontos az emberek megbecsülése is, a tanulásra való hajlandóság és a célorientáltság is.
Az idősebb vállalkozóknak partnerséget kellene kötnie a fiatalabbakkal, már egész zsenge korban. Irigyek legyünk vagy bölcsek? Ne kössünk kompromisszumot! – fejezte be Tankó László az előadását.
Ha apám nagy ember, én is okos vagyok
Az erdélyi vállalkozók mindent megtettek, hogy ma Erdélyben ne legyenek szakemberek – osztotta ki egy következő mondattal Ambrus Tibor projektmenedzsment-szakértő, főiskolai docens az érintetteket, majd arról beszélt, hogy sokan keresik meg azzal a panasszal, vállalkozásaikból kivonulni szándékozó szülők, hogy a gyereknek csak a pénz kell, a munkát meghagyja a szülőknek.
Ilyenkor nem árt magunkba nézni, milyen értékeket adunk a gyermekeinknek.
Nincs külön vállalkozói és külön családi érték, a kettő ugyanaz, ami különbözik, az a szerep. A munkahelyen vállalkozó vagyok, otthon családtag, de az értékek ugyanazok. A gyerek mindenhol ugyanazt a személyt látja, különböző szerepekben. Ez figyelmeztetés a jelenlévő fiatal vállalkozók számára is – int Ambrus.
Kössünk egyezséget!
A vállalkozások átadásánál megkönnyítené a helyzetet, ha lenne egy családi alkotmány, amelyben leszögezzük, hogy kinek mit kell teljesítenie ahhoz, hogy részesüljön a vagyonból. A házasságkötés előtti szerződést is ajánlja az előadó. Ha az elején sem tudunk megegyezni, akkor össze se házasodjunk – nevet.
Az a legjobb, ha a gyereket már 15-16 évesen bevonjuk, menjen a raktárba, targoncázzon és járja végig a szamárlétrát. Ismerje a terméket, a termelési folyamatot, tudja mi mivel jár, és ne csak a pénzt nézze. Értsen a vállalkozás tudományához is. Ha úgy dönt, hogy folytatni szeretné szülei örökségét, tanuljon, legyen mondjuk két nyelvvizsgája, szakirányú egyetemi végzettsége stb. A feltételek változhatnak, de létezzenek. Ilyen módon átmenthető a következő generációra a vállalkozás.
Kész haszon
Az erdélyi vállalkozók másik nagy bűne, hogy azt hiszik, ők készen vannak, nem hajlandóak tanulni, tudást bevonni. Pedig a mostanra 50-100 főnek munkát adó cégek már nem autodidakta vezetést igényelnek, s a szervezeti életgörbén nincsenek az érett, stabil „férfikorban”, inkább csak serdülőkorúaknak, vagy a huszonévesekre jellemző „gyerünk-gyerünk” fázisban levőknek mondhatók. Sok cégvezetőnek beletörött a bicskája abba, hogy ráerőltette az elképzeléseit a növekvő cégére.
Ha nem lehetséges az átadás, akkor van szükség egy másfajta exit stratégiára. Szóba jöhet az eladás, vagy az interim menedzsment. És innen jön a reklám része: az előadók ezt megoldják.
