Kutya, hangya vagy gumikacsa lettél volna az Udvarhely Napokon?

Az idén más szemszögekből szemléltem az Udvarhely Napokat, voltam hangya a bokrok tövében, gyerkőc az arcfestős sátor árnyékában, pizzaszelet a borudvarban, kacsa az úsztatóban. Te melyik voltál közülük? 

Talán a szerelmes lakat a kerítésen? 

Vagy az egyik árus a zöld sátrak árnyékában a sétatéri parkban? 

Esetleg a hangosító? 

Ha te voltál a kürtőskalács-sütő a művelődési ház háta mögött, egyszerre irigykedek rád és sajnállak. Ilyen melegben sütni nem egy leányálom, de kürtöskalácsért talán egyszer majd kipróbálom. 

Míg sütőnévé válnék, voltam újra gyerek, s míg azon agyaltam, hogy tigris vagy pókember legyek, kíváncsi lettem, hogy a következő életben, nem lehetnék-e pillangó. 

Vagy talán kutya? – ennél a képnél értettem meg egyébként a gazdipanaszokat. Kutyát lefényképezni úgy, hogy ne mozogjon és a buksija szemből legyen, igazán emberpróbáló feladat.

Voltam gumikacsa is, de nem űzném életvitelszerűen, nem hiszem, hogy jól fizet. Ha lemaradtál volna a kacsaúsztatóról, a sportcsarnoktól nem messze a többi színes-szagos gyerekcsalogató, a szülők pénztárcáját kizsákmányoló vidámparkos elem között találhattad meg. 

A bazársort jó ízléssel a játszótérnek háttal állították fel. A kép egy olyan pénztárca szemszögéből készült, ami nemsokára ledob pár kilót.  

Aztán este voltam pizzaszelet, sőt fröccs is a borudvarban. 

Itt pedig éppen az az ember, aki a miccset sütötte. 

A tér túloldalán egy hangya szemével a központi színpad és a Barátok temploma óriásnak hatott. 

Itt épp bárki lehetek: Konyha-rajongó, kisgyerek az apukája mellkasán kenguruban, idős hölgy, aki nem csak hallani akarta az ablakból a koncertet, hanem látni is.  

Pénteken ismét pallós diáknak éreztem magam, amikor betévedtem a városháza udvarára. Épp egykori iskolám tanárai sorakoztak fel a színpadra még egy dal erejéig. 

A Follow The Flow koncerten az utolsó sorban a securitysek, egy igazán vakmerő és hajmeresztő vállalás szemtanúi lehettek: két bátor kislány meglovagolt egy oroszlánt.

Azt hiszem, itt egyértelmű, hogy éppen ki voltam. 

Végül vasárnap estére lettem újra önmagam, a Symphonic Rock Showt megérte a saját bőrömben átélni.