Fotó: Tim Gouw, unsplash.com
Úgy érzed, kihúzták a talajt a lábad alól és zsákutcába értél? Ha nem ismerős az érzés, biztos hallottál már róla, főleg az utóbbi hónapokban fennálló világszintű krízis miatt.
A koronavírus mindenkinek új volt:
főleg a kezdeti időszak, a sok bezártság. Megijedtünk, szorongtunk, kerestük-kutattuk, hogy mit kezdhetnénk az új állapottal, a megváltozott körülményekkel, veszteségekkel és az olyan érzésekkel, mint a szomorúság, idegesség, tehetetlenség, kétségbeesés, harag, csalódottság stb. Először meg kellett ismernünk, információkat gyűjtöttünk róla, néztük a tévét, böngésztünk róla a világhálón, olvastuk az újságot, egymástól érdeklődtünk, hogy mire számíthatunk, milyen mértékben befolyásolja majd az életünket, próbáltunk egymásnak segíteni, megnyugtatni, biztatni a másikat.
A kezdeti időszak után még mindig nem tértünk vissza a régi életünkhöz, új dolgokhoz kell alkalmazkodnunk, maszkot hordunk és elveszítettünk olyan dolgokat, amiket eddig természetesnek hittünk. Ilyen esetben nem meglepő, hogy féltjük az egészségünket, tartunk a megszokott, bevált életformánk felborulásától, és emiatt testi-lelki veszélyt élhetünk meg, ez pedig nagymértékű szorongással, félelemmel járhat.
Egy világméretű járvány lehet krízis már önmagában is, de ha ehhez hozzáadódnak még az egyén életéből jövő problémák, kudarcok, csalódások, akkor a korábbi lelki egyensúlyunk felborul, a probléma mindennél fontosabbá válik számunkra, és az élethelyzet megoldására irányul minden figyelmünk.
De krízist élhetünk meg olyan életszakaszokban is, amikor természetesen, korunkból adódóan ér minket sok változás: ilyen a serdülőkor, amikor megváltozik a testünk, és felfordul az egész addigi világunk vagy felnőtt korba lépünk, elhagyjuk a szülői házat stb.
De mi is a krízis vagy krízisállapot?
A krízis több, mint egy konfliktus vagy egy probléma. A krízis nem egy betegség, hanem egy válságos állapot, egy zsákutca, egy egyensúlyvesztés, de lehet esély, egy döntés, fordulópont, a fejlődés fontos motorja is. Mindenki átesik több-kevesebb ilyen időszakon az élete során, ahol adott egy nehéz helyzet, amivel találkozik, próbálja megoldani, de nem találja a kiutat, ekkor kerül krízisbe.
Mindenkinek megvannak a módszerei, amivel problémáit, konfliktusait megoldja, de ha ezek nem működnek, akkor kénytelen újabbakkal próbálkozni. Egyre feszültebben próbálkozik, kapkod ide-oda, keresi a megoldásokat. Ha a kísérletei sikeresek lesznek, akkor a krízis elmúlik, és a személy gazdagodik, problémamegoldó készsége gyarapszik, és úgy kerül ki a szorongató helyzetből, hogy egy új tapasztalata van. Ezt a tapasztalatot felhasználhatja egy hasonló krízishelyzetben vagy másoknak is tud vele segíteni.
Ha azonban nem sikerülnek a kísérletei, próbálkozásai – kezd kimerülni érzelmileg, kezdi elveszíteni a reményt, és azt érzi, tehetetlen, nem tud változtatni -, a krízisállapot mélyül, és sok esetben ilyenkor még az is előfordul, hogy a személy önpusztító eszközökhöz nyúl, amellyel a tehetetlenség, kilátástalanság érzését igyekszik tompítani, ezért a tartós krízisállapot veszélyes lehet, megjelenhet a feszültség elviselésére a drog-, alkoholfogyasztás vagy az öngyilkosság gondolata is.
Fejlődés vagy összeomlás?
A szakértők szerint a válsághelyzet lefutási ideje 6-8 hét, melynek a végén található a megoldás vagy kimerülés, összeomlás. Az egyén az elején, küzd, harcol, kapaszkodik, majd kezd elszigetelődni fizikailag és lelkileg. Ha ebben az állapotában jut segítséghez, akkor a helyzet megmenthető.
A krízis a pozitív és a negatív irányú változás lehetőségét is magában hordozza. Lehetőség a fejlődésre, egy esély egy magasabb szintű lelki életre. Ha a krízis patológiás, nem oldódik meg, megjelenhetnek testi problémák, pszichoszomatikus problémák, függőségek, elmebetegség. A krízis kimenetelében jelen van sokszor az öngyilkosság is, ezért kell fokozottan odafigyelni azokra az emberekre, akik problémákkal küszködnek, elveszítettek valakit, csalódtak, hirtelen egy váratlan negatív esemény érte vagy pedig egy olyan élethelyzetben vannak, mint a mostani koronavírus okozta helyzet.
Hogyan lehet így élni?
Fontos, hogy merjenek segítséget kérni, beszélni az érzésekről és a negatív gondolatokról még akkor is, ha ezek fájdalmasak, hiszen hosszú távon csökkentik a szorongást, a feszültséget és az elszigetelődést. A legfontosabb a bennünk rejlő feszültségek csökkentése. Elég, ha meghallgatja őket valaki, és hagyja, hogy beszéljenek, hogy feltörjenek a heves érzelmek, és csökkenjen az önmagunkra irányuló agresszív viselkedés.
Fontos az is, hogy ne bizonygassa nekik, hogy miért érdemes élni, hanem egyszerűen csak hallgassa végig őket: nem arra van szükségük, hogy kioktassák őket, hanem arra, hogy megértse őket valaki, a fájdalmukat, szégyenüket vagy bánatukat, hogy visszakapja a reményt. Nagyon fontos a család, ismerősök, közel állók részéről jövő támogatás és segítség is.
Sikeresnek bizonyulnak az egyéni konzultációk vagy az önsegítő és önismereti csoportok is. Az embereknek szükségük van arra az érzésre, hogy nem ők az egyedüliek, akik ilyen helyzetbe kerültek, és vannak, akik pontosan át tudják élni azt, amit ők. Egyik formája a lelki segítésnek a kríziskonzultáció, ami kevesebb találkozóból (5-7 találkozó) áll, ahol a kezdeti, heves érzelmek csillapítása, a kliensben levő feszültség, beszűkültség elviselhetőség szintjére emelése, a problémák mögötti indítékok tisztázása a cél, és ahogy nő a bizalom, úgy csökken a kétségbeesés, kilátástalanság és tehetetlenség érzés is, a személy jobban rálát segítséggel saját helyzetére, és a jövőbe vetett hite és reménye előre viszi.
