Úgy hozta a sors, hogy hiába, hogy mi székelyudvarhelyiek, ünnepi búcsúra készültünk, Vaslui csapatának ez nem számított. Nem is számíthatott, amennyiben meg akarták kaparintani a Bölények Ligája pontvadászatának 9-10. helyét, így elérni a biztos bentmaradást a román férfi kézilabdabajnokság legfelsőbb osztályában.

Amire még a Székelyudvarhelyi VSK számára sem volt a szombati rangadó előtt garancia, hiszen a két csapatot mindössze egy pont választotta el a mérkőzést megelőzően a tabellán.

Így igencsak nagy téttel bíró mérkőzésen búcsúztatta Komporály Attilát és Tálas Hubát, két kapitányát az udvarhelyi csapat a városi sportcsarnok közönségének vastapsa közepette.

Igazán megindító percek voltak, amikor lányaikkal az ölükben és könnyekkel a szemükben vették át a klub és a város vezetőségének ajándékát, majd vonultak fel a pályára, hogy

jöjjön az utolsó tánc,

amelyet picit botorkálva kezdett meg az udvarhelyi együttes. Az az udvarhelyi együttes, amelyik télen még elég nagy bajban volt, de aztán elkezdett összeérni és egy csodálatos tavaszt futott.

Megverte Fogarast, a Bukaresti CSM-t, a Steauát, Konstancát, Temesvárt, döntetlent játszott Focșani és Buzău együtteseivel, így már elkerülte a biztos kiesést és elkerülhetővé tette az esetleges osztályozót is. A télen hazatért Buzogány Barna, és talán ami még fontosabb, elkezdett összérni az idény eleje óta együtt játszó keret.

„Idő kellett, hogy egy újonnan összerakott csapatból egy közösség váljon. Nehezen indult a szezon, de ha az elmúlt 5-10 mérkőzés eredményeit nézzük, ott vagyunk a legjobb 6 csapat között, a hangulat is teljesen más, viccelődnek egymással, megismerték egymást, a játékosok a magánéletükben is időt töltenek egymással” – mondta el egy magánbeszélgetésünk során a csarnok mellett Palatka Barna másodedző.