Aktualizálta csütörtökön az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat.
Fertőzésgyanúsnak minősül:
- az az akut légúti megbetegedésben szenvedő páciens, akinél hirtelen fellép legalább egy a következő tünetek közül: köhögés, láz, nehézlégzés;
- bármilyen tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás (+/- mellhártyagyulladás) személy;
- az a súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel vagy nehézlégzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel;
- azok a 16 év alatti kiskorúak, akiknél úgy lépnek fel gyomorrontásra utaló tünetek (hányás, hasmenés), hogy azok nem hozhatók összefüggésbe a táplálkozással.
Igazoltan fertőzöttnek minősül
az a személy, akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül. A megbetegedések 3 csoportba sorolhatók: beszélhetünk az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésekről, közösségi eredetű megbetegedésekről, de vannak olyan esetek is, amelyeknek bizonytalan az eredetűk.
A közösségi eredetű megbetegedés esetén a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek vagy a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, de erős a közösségi fertőződés gyanúja, például a páciens egy fertőzési gócból érkezik.
Az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések csoportjába sorolható, ha valaki tünetei a kórházba utalástól számított 48 óra múlva jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja vagy az egészségügyi alkalmazottaknál jelentkező megbetegedések, amennyiben nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek.
Szoros kontaktnak minősül:
- a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy;
- az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután);
- az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét);
- az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől;
- az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben – például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben – egy fertőzött betegtől;
- az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákhoz védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül nyúlt hozzá.
Koronavírusos halottnak minősül
minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más, egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.). Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását. Így a halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz.