Ráadásul egy emelt szintűt tett. Így készült a város legjobb érettségizője, Kerekes Krisztina, aki ugyan bánja, nem itthon képzeli el a jövőt.
Fotó: GÁL ELŐD
A tanügyi rendszerről és saját generációjáról is kikértük a véleményét Kerekes Krisztinának, aki a legjobb udvarhelyi átlagot produkálta az idei érettségin. Krisztina a Tamási Áron Gimnázium „természet-angol” osztályában végzett, ahol Péter István volt az osztályfőnöke. A választását nem bánta meg, az iskolát, az osztályát és a tanárait is nagyon szerette, ami 9,65-ös érettségi átlagán is meglátszik. Magyarból 10-es, románból 9,55-ös, matematikából 9,7-es, míg fizikából 9,35-ös eredményt ért el, mi arra voltunk kíváncsiak, ez hogyan sikerült, és hova tovább.
Hogyan készültél az érettségire?
Szerintem ez nem egy olyan veszélyes dolog, hogy egész évben kellene tanulni rá. Az utolsó hónapban kezdtem neki a tanulásnak, de még inkább érettségi előtt egy héttel, akkor kezdődött az intenzív készülés, amikor beosztottam, hogy melyik nap mit tanulok. Azelőtt is tanultam, nem konkrétan az érettségire, de megvolt az alapom.
Pluszórákra nem jártam, de ebben a hétben napi négy-öt órát tanultam. Volt nap, amelyiken románt és volt, amelyiken matekot és fizikát, mert nekem az volt a választott tantárgyam. Minden tantárgyból másképpen kell tanulni, románból például leckék vannak, azokat elolvastam párszor, utána részleteiben, majd megint egyben az egészet. Elég könnyen megtudtam jegyezni. Matekból és fizikából feladatokat oldottam.
Mondjuk fizikából kábé egy délután alatt készültem fel. Az az igazság, hogy
Magyarországon már egyszer érettségiztem
fizikából, mert oda készülök egyetemre. Inkább egész évben a magyarországi érettségire készültem, az szerintem sokkal nehezebb.
Miért döntöttél így és minek szeretnél tanulni?
Én nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy mi legyek, aztán tizenkettedik elején sikerült valahogy eldönteni. Az orvosi igen, viszont Vásárhely és Kolozsvár egyáltalán nem vonzott. Egyikről sem hallottam jót, a vásárhelyivel kapcsolatban most ugye volt is egy botrány, mondjuk ez a döntésemet nem befolyásolta.
Egy osztálytársam mondta, hogy ő megpróbálja Budapestet, és én is belegondoltam, hogy nem lenne rossz. Én nem szeretnék románul tanulni, mert ahhoz sem ragaszkodom, hogy itthon maradjak. A budapesti orvosi képzést dicsérik, a tavalyi gimis évfolyamból is tudok olyant, aki oda ment, ő segített is a jelentkezésnél.
Emiatt kellett tehát külön emelt szintű érettségit tennem fizikából és biológiából. Nehéz volt, egy picit el is keseredtem, hogy nem lesz meg, de aztán a szóbelivel javítottam. Ennyiből állt ott a felvételi. Jövő héten derül ki, hogy bejutottam-e, de van rá esély.
Orvosként hol képzeled el a jövődet?
Szívesen mennék még nyugatabbra is. Valószínű, ha már kint tanulok, nem fogok visszajönni. Kicsit bánom, de úgy érzem, az előnyösebb nekem.
Térjünk vissza a felkészülésre. Okostelefon?
Tudom, hogy Lilla (a tavaly legjobb eredményt elérő érettségiző – szerk. megj.) letörölte a messengert, s az instagramot a telefonjáról, amikor érettségire készült, én nem tudtam, nem is kellett. Volt, hogy elterelte a figyelmemet, de pihenésképpen jól jött.
Milyen volt a hajrá, szerinted jó-e az utolsó éjszakákon tanulni?
Az a legjobb szerintem.
Utolsó pillanatban minden jobban megmarad.
Nekem még reggel, a Kósnak az udvarán is a kezembe voltak a román tételek, olvasgattam azt az öt leckét, amit nem tudtam rendesen. Szerencsére egyet sem kaptunk azok közül. Az is igaz, hogy ilyenkor Idegesebb az ember, de jól sült el.
Stresszes voltál-e? Mit tettél ellene?
Az utolsó három napban, azelőtt nem. Elmentünk kávézni, és panaszkodtam a barátaimnak, hogy ideges vagyok, mondták, hogy ők is azok.
Milyen volt maga az érettségi?
Utolsó nap késett másfél órát a tétel, az zavart. Meleg volt, az sem volt jó, és az sem, hogy nem szabadott semmit bevinni. Még vizet sem, igaz, az volt bent, de öt pohár volt a termünkben, kellett cserélgetni egymás között. Ezeket leszámítva rendben volt.
Mi volt számodra a legnehezebb?
A román tétellel nem volt baj és a matekkel sem. A legrosszabbul a fizika sikerült, amelyet nagyon kevesen választottunk. Van négy fejezet, abból kettőt kell kiválasztani ott helyben, én a termót és az elektronikát választottam. Utóbbinál volt egy-két cselesebb rész, amikre nem jöttem rá, és egy alpontot figyelmetlenségből rontottam el. Így lett ez 9.35.
Mit gondolsz, miért lett csak ötven százalékos az udvarhelyi átmenési arány?
Főleg, a román miatt, az minden itteninek nehéz, mert nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként tanuljuk. Matekból is voltak problémák, de az már a gyakorlás hiánya miatt.
Milyennek látod az oktatási rendszert, és mit változtatnál rajta, ha tehetnéd?
Amit már említettem, hogy a magyaroknak a románt nem kellene anyanyelvként tanítani, mert így a tanárok sem tudnak megtanítani, hogy jól menjen az érettségi. A románoknak a román érettségi könnyebb, mint a magyaroknak a magyar, de még ők is panaszkodnak.
Soknak találom, hogy reggel héttől délután háromig
ott vagyunk a suliban és van egy csomó óra, aminek semmi hasznát nem vesszük, de ott kell lenni. Vannak kevésbé képzett tanárok is, az ellen is lehetne tenni, hogy legalább az elméleti iskolákban ne tanítsanak ilyenek. Ennyi jut eszembe most hirtelen eszembe.
Mit gondolsz a generációról, mik a legfőbb erényei és hibái?
Sokat olvastam, hogy „bezzeg a mi időnkben”, pedig tudjuk, hogy régen az érettségi nem volt ilyen szigorú, átmenőre le is diktálták a megoldásokat. Szerintem nem kell lesajnálni annyira ezt a generációt, amennyire le van, nem hiszem, hogy rosszabbak lennénk, mint az előttünk lévő bármelyik.
Persze, bejött az okostelefon, az internet, amik miatt még annyira sem figyelünk a tanulásra, viszont akármit keresünk, megtaláljuk, tudunk tájékozódni az információk között, és aki akar tanulni, az úgy is tud.
Mesélj, milyen érzés volt megtudni, hogy te vagy a város legjobb érettségizője!
Én érettségi után körülbelül négy napig minden nap voltam valahol, nem ültem otthon. Kihasználtam, hogy most már nem kell tanulni. Éppen egy kiruccanásról jöttünk haza és a kocsiba láttuk, hogy fent vannak az eredmények. Mindenki nézte a sajátját és beszéltünk el egymás mellett úgy, hogy nem figyeltünk arra, mit mond a másik. Nagy öröm volt, még szinte sírtam is egyet. Nekem sok múlt ezen. Hogy bejussak minimum a kilences médiának meg kellett lennie, és meglett. Inkább ennek örültem. Jó érzés a város legjobb érettségizőjének is lenni, de nem olyan nagy dolog.
Szüleid, tanáraid mit szólnak hozzá?
A tanáraimmal nem beszéltem, de a szüleim büszkék nagyon. Csomó rokon felhívott, hogy gratuláljon. Még olyan távoli rokonok is, akiket alig ismerek.
Megünnepelted a sikert?
Még azóta is ünnepelem. Voltam Vibe Fesztiválon is, most hétvégén is megyek valahová.
Mit tanácsolsz a most tizenkettedikbe induló diákoknak?
Nem kell olyan drasztikusan hozzáállni. Oda kell figyelni órán, én is sok mindent ott jegyeztem meg. Én tizenegyedikben mondtam magamnak, hogy majd tizenkettedikben nekifogok tanulni. Aztán tizenkettedikben mondtam, hogy majd másodikfélévben nekiállok tanulni, a végén az utolsó hónap maradt, de bevált.
Szinten kell tartani magadat, hogy legyenek meg az alapjaid, és az utolsó egy-két hétben nagyon oda kell ülni. Az a legfontosabb, mert a rövidtávú memóriában sokkal inkább megmaradnak a dolgok. És azt is tanácsolnám nekik, hogy semmi jó bulit nem szabad kihagyni.
