Szőcs Endre. Forrás: Városi Könyvtár közösségi oldala

Mennyire népszerű hely manapság a könyvtár?  Használjuk még mi, székelyudvarhelyiek? Ha igen, miért járunk oda?

– vetettem fel a kérdéseket Szőcs Endre székelyudvarhelyi könyvtárigazgatónak azok után, hogy múlt csütörtökön az intézményében tartott, A jövő könyvtára konferencia négy előadása igencsak megmozgatta a fantáziám. 

– Az a könyvtár, ami fenn akar maradni, az közösségi teret és egyéb szolgáltatásokat kell, hogy bevezessen, ellenkező esetben megdöglik – mondta az igazgató –, ülni, s várni, hogy az olvasók bejöjjenek, annak vége, az már nem működik. Ahol úgy döntöttek, hogy mégis az utóbbi utat választják, ott már rég csak nagyon kevés ember dolgozik. Nem volt könnyű elindulni ezen az úton, meg kellett érte harcolni, volt, hogy elítéltek érte.

A beszélgetést a következő előadások ihlették:

Drámapedagógiai foglalkozások a könyvtárban, Marosvásárhelyi Adrienn – Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Könyvtára, Szekszárd

A könyvtár mint közösségi tér, Koreny Ágnes – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Az Óda (Oodi Helsingin keskustakirjasto) és a közkönyvtárak szerepe Finnországban, Lotta Muurinen – Oodi Központi Könyvtár, Helsinki

Kollabor és Digilabor – a Békés Megyei Könyvtár újdonságai, Juhász Zoltán, Kertész Zoltán – Békés Megyei Könyvtár.

De most csodánkra jár nemcsak a környék, hanem mások is. Ezt a konferenciák bizonyítják talán a legjobban. Úgy mentek el a vendégeink, hogy tanultak itt, sokat. Illetve minket is hívnak, hogy mutassam be, mi van itt Udvarhelyen.

A különféle fizika kísérletek, csillagászati jelenségek arra sarkallják az embereket, hogy utánanézzenek. Ez pedig komolyabban kizárólag könyvek által történhet, az internet csak abban segíthet, hogy megtalálják a megfelelő forrást – nyugtatott meg az igazgató, hogy nem vonják el a figyelmet a másfajta tevékenységek az olvasásról, a könyvekről.

A multifunkcionalitás

tehát az első tényező ahhoz, hogy egy könyvtár napjainkban jól működjön. Ne csak az olvasáshoz és az oktatáshoz kapcsolódjon. Egy torontói könyvtárban például megtanulhatsz cipőt és sushit készíteni, publikus beszédet tartani, kötni. A Békés Megyei Könyvtárban van jól felszerelt konyha, Helsinkiben műanyagot hasznosíthatsz újra, csináld magad ötleteket valósíthatsz meg.

A fotók a szerző felvételei

Tulajdonképpen ez az elv érvényesül itthon is, csak kicsit más formákban. Van digitális planetárium, szabadulószoba, óriás- és élő sakk, mozi és mások. A sor pedig októberben még három új dologgal bővül. Lesz egy új szabadulószoba, azaz az egyiket átalakítják, mivel úgy tűnik, nincs igény két egyforma szobára.

Lesznek fizikakísérletek, meg lehet majd nézni, hogyan termelődik az áram, hogyan lehet napenergia segítségével a vizet oxigénre és hidrogénre bontani, végül hogyan lehet az utóbbival elindítani egy kisautót – árulta el Szőcs Endre. Lesz még egy nyertes pályázat is, erről később derülnek ki részletek. Csak annyit sikerült megtudnom, hogy valami olyan, amilyenből most nem sok van a környéken.

Közösségvezérelt könyvtár?

Sokszor az is a kérdés, hogy mihez van affinitása a kollégáknak. Olyan dolgot lehet csak megvalósítani, amit valakik szívesen csinálnak, és tudnak is csinálni. Akkor eszerint választják ki a tevékenységeket, nem a Koreny Ágnes által sokat hangsúlyozott közösségvezérelt könyvtár létrehozására törekednek? – kérdeztem. – Fontos az, hogy mire van igény. De azt meg is kell teremteni – érkezett a válasz.

Olykor még a közösségnek sem tiszta, hogy mire van szüksége. Esetleg láttak vagy hallottak valamit, de nem tudják végiggondolni, hogy az nálunk megvalósítható vagy nem – fejtette ki. Nem mondom, hogy felmérést végeztünk, s az lett az eredmény, hogy legyen fizika kísérlet, és lett. Nem. Nem fogalmazta meg ezt így senki. Én korábban a tanügyben voltam, tudom nagyon jól, hogy nem végeznek megfelelő mennyiségű kísérletet az iskolákban. Nincs sem eszköz, sem akarat hozzá. De nekünk van.

És fontos, hogy népszerűsítsük a tudományt, mert ez a könyvekhez kötődik, így jön a kettő egybe. Szükséges azonban az is, hogy az emberek jól érezzék magukat közben, ez az első lépés. Az a lényeg, hogy az illető visszajöjjön, nem feltétlenül könyvért, hanem valami más tevékenység kapcsán. Ha jól érzi magát itt, előbb-utóbb könyvet is el fog vinni.

Az eszközök, extrák

kapcsolódnak valamennyire a multifunkcionalitáshoz, mégis sokszínűségük miatt külön említeném őket. A békési bemutatóban mindenféle kütyüről szó volt – robotokról, virtuális valóságról –, hasonlókkal a finnországi Oodi könyvtár szintén büszkélkedhet. Ezt Sacramentóban még tovább gondolták, és létrehozták a Tárgyak tárát, itt háztartási cikkeket, elektromos eszközöket is kölcsönbe lehet venni, sőt még magkönyvtárat is működtetnek, ahol a kiválasztott növénymagot az emberek elviszik, és majd a saját termésből pótolják.

Itthon is bérelhetünk teleszkópokat, drónt, akciókamerát, fényképezőgépet, amennyiben rendelkezünk könyvtári kártyával. Társajátékokból is választhatunk, több mint 150 különféle társasuk van. A bökkenő az, hogy nem vihetjük haza őket. A kölcsönzőpulttal szemben egy 3D nyomtató is hever, ezt leginkább csak bemutató szintjén szokták használni.

Egyetlen virtuális valóság szemüveggel is rendelkeznek. Ezzel az a gond, ahhoz, hogy érdekes legyen legalább egy fél osztálynak egyszerre, még kellene 14 darab. Egy gyerek felrakja, a többi addig unatkozik, nincs, amit kezdjen magával. Lehet összejön a 15 darab, de ahhoz idő kell. A jobb minőségű már ezer lej, és hát valljuk be, nem igazán van olyan pályázat, amely tizenötezer lejt fordítana szemüvegekre – panaszolta Szőcs Endre. 

A kreatív helykihasználás

fontosságára tértünk rá végül. Ha megfigyeljük a mai kifejezetten sikeres könyvtárakat, feltűnhet, hogy nagy figyelmet szentelnek a térnek, építészeti szempontból valami csavart, különlegességet kívánnak létrehozni, a belső terekben előszeretettel használnak természetes anyagokat, növényeket, zöldfalakat, élő fákat, akárcsak az Oodiban. Itthon az épületünk már adott: előny, hogy központi fekvésű, van előtte egy tágas tér (aminek sajnos csak szerény része tartozik a könyvtárhoz), de az épület lehetne nagyobb. Bár a termeket igyekeznek a lehető legjobban kihasználni, mégis vannak projektek, amelyeknél a méret gátat szab a terveknek. 

Például a helsinki könyvtárban találkozhatunk önálló olvasókuckókkal, ezeket úgy kell elképzelni, mint egy-egy kapszulát, ami nagyon hasznos találmány azoknak, akik inkább az egyedüllétet preferálják. De ezt lehetetlen lenne itthon megvalósítani, nincs rá hely. Lehet igény lenne rá, de a tér semmiképp sem engedi meg.

Egy ultramodern konyha kialakítása sem lenne a legegyszerűbb feladat. Bár ez még kivitelezhető – vallotta be elgondolkodva az igazgató –, ugyanis a konferenciateremben adottak a körülmények, cserével, újragondolással és sok munkával megoldható lenne. Ezután egy kávézó ötletét vetettem föl. Lenne rá igény szerintem, mivel az elmúlt évben alig vannak már (kulturális) rendezvények a székelyudvarhelyi kávézókban/kocsmákban. 

Az igazgató elárulta, hogy volt már próbálkozás vállalkozók részéről. De kocsmát semmiképp sem akarnak. Ahhoz pedig, hogy valaki fenn tudjon tartani egy ilyen helyet, nagyon sok kávét kellene eladjon. Bent nem is lenne hely, kellene víz, tágas helyiség, engedélyek. Mindezt pedig nem tudják egyelőre felvállani. Nem biztos, hogy mindenben meg vagyunk már arra érve, hogy nyugatot majmoljuk. Lehet, hogy még ezzel várni kell egy kicsit – zárta le a témát.