Könyvkuckó: a legjóízűbb Jolly Joker

A Bagolyvár könyvesboltban hamar átjár bennünket az ünnepi hangulat a karácsony előtti napokban: félig kibontott könyvesdobozok, a megrendelők nevével jelzett könyvtornyok hevernek a bejáratnál, telis-tele az ünnepekre rendelt könyvekkel.

Barabás Enikő nevet, amikor rákérdezünk, mi alapján választ olvasnivalót egy könyvesbolt vezetője, majd elmondja, ő mindig személyes érdeklődés és téma alapján dönt egy könyv mellett.

„Sok könyv átmegy a kezünkön, de mégis inkább a pszichológiai témájú könyvek, az életsorsok, az emberi életek változásai érdekelnek, az, hogy ki milyen életutat jár be. Fiatal koromban rengeteget olvastam krimit, így például Agatha Christie könyveit, de ma már egyre ritkábban. Sokkal jobban érdekel egy olyan könyv, ami valós történeten alapszik.”

Na de melyik könyvet olvasná el szívesen, ha lenne rá ideje? Határozott mozdulattal nyúl a polcok felé, és veszi le Edith Eva Eger legújabb kötetét.

Fotók: Ilyés Zalán

„Nagyon sok olyan könyv van, amit szívesen elolvasnék, és el is fogom olvasni” ⎯ mondja, miközben belelapoz Az ajándék című könyvbe, de hozzáteszi: „most elég kevés időm jut rá. Ez a könyv az egyik, amibe már beleolvastam, és el is szeretném olvasni.”

Miért Az ajándék?

„Éppen azért szeretem nagyon ezt a könyvet, mert egyszerűen megírt, rendkívül olvasmányos, és úgy ad tanácsokat, hogy végig hiteles marad. Edith Eva Eger semmi olyasmiről nem ír, amit ő akár saját, akár a páciensei élettörténetein át, nem tapasztalt volna meg. Annyiban különbözik viszont a Döntéstől (a szerző első kötete ⎯ szerk. megj.), hogy mivel az egy valós élettörténet, van egy kronológiája és ezért regényszerűvé válik. Ez a műve pedig” ⎯ mutat rá Barabás Enikő Az ajándékra, kisebb történetekből tevődik össze. Elmondja, bárhol olvashatjuk, kézikönyvszerűen lehet használni, amit az ember az éjjeli szekrényére tesz, és ha felüti, akkor talál benne olyan olvasnivalót, ami számára lényeges lehet.

A Bagolyvár tulajdonosa megosztotta velünk, hogy ő hogyan képzelné el az ideális „körítést” az olvasáshoz. Az ajándékot egy jó nagy, két kézre fogható bögre tea kíséretében olvasná, egy csendesebb zugba, vagy egy meditációs sarokba visszahúzódva, klasszikus zene, mondjuk Chopin, vagy Mozart kíséretében.

A legjóízűbb Jolly Joker

Edith Eva Eger elolvasni kívánt könyve után az olvasók körében népszerű újdonságokról kérdezzük Barabás Enikőt, aki rögtön rámutat a polcra frissen kirakott, legújabb Dragomán kötetre:

„Dragomán György Főzőskönyve nemrég érkezett meg könyvesboltunkba, és bátran mondhatom, hogy ez egy igazi Jolly Joker, amit bárkinek adunk ajándékba, egész biztosan örülni fog, hiszen ez egy érdekes mű: úgy szakácskönyv, hogy közben irodalmi is. Dragomán jóízűen ír, és amilyen élvezettel főz, olyan élvezettel írja le a kulináris élményeit.”


Az olvasók közül sokan megismerhették már az író stílusát a regényeken keresztül, ebben a könyvben azonban leginkább egy hétköznapi ember történeteit olvashatjuk: nem annyira az író, mint inkább a magánember történetei tárulnak elénk. 

Barabás Enikő főzés közben is el tudná képzelni a legújabb Dragomán könyv olvasását: „miközben rotyog a kályhán az étel, elolvashatunk egy-egy történetet ebédre hangolóként, vagy akár egy vasárnap délelőtt, miközben nyüzsög körülöttünk a család. Ez a könyv nem igényli annyira, hogy elvonuljunk vele.”

Táplálék egy sziesztára

Nem kell sokáig keresgélnie a könyvesbolt vezetőjének egy másik, mostanában népszerű könyv után: rögtön kéznél van Böjte Csaba legújabb könyve, amiből kilóg egy, a megrendelője nevével jelzett cetli, jelezve, hogy ez a könyv már elkelt.

„Böjte Csaba Füveskönyvében lelki táplálékra talál az olvasó. Főként az idősebb generáció, de valójában bárki örömmel lapozgatná a könyvet, aki életvezetésben segítő gondolatra, vigasztaló szóra vágyik” ⎯ sorolja, kinek ajánlja, miközben gondosan visszateszi az előbb kivett, a megrendelő nevével jelzett cetlit a könyvbe.


Böjte Csaba könyvét el tudná képzelni egy vasárnapi ebéd után sziesztaként, de akár közös felolvasásra is.

A gyerekkort megidéző

Újabb népszerű könyvek után kutatva egy nagy, színes könyvvel tér vissza Enikő.

„A mai szülőknek Micimackó a gyerekkorukat megidéző alaknak számít, akinek a kedves figurája minden gyermeknek bejön” ⎯ forgatja kezében a könyvet, majd hozzáteszi, érthető, hiszen színes, kedves, „Disney mesefigurái nagyon megfogják őket”.

A Micimackó könyvet esti meseként, de akár délután, vagy egy vasárnap reggel a családdal összebújva ajánlaná olvasásra a könyvesbolt vezetője, de mindenképpen a gyerekekkel együtt.

„Felültek a csacsira”

Ha már gyerekkönyvek, akkor beszéljünk Lackfi János Igaz mese a karácsonyról című könyvéről is ⎯ vezet minket a másik polc elé.

„Ez egy friss könyv. November elején jelent meg, de máris nagyon sokan keresték” ⎯ mutat rá a színes, szépen illusztrált borítójú könyvre. 

„Tulajdonképpen egy modernebb formára átírt karácsonytörténet, éppen ezért nagyon megosztó. Lackfi ötvözi az alaptörténetet a mai kor stílusával, dehát ez nem meglepő: az ő neve hallatán biztosra tudjuk, hogy nem archaikus formában fog írni” ⎯ mondja, majd szemléltetésképpen beleolvas a könyvbe: „felültek a csacsira és egy másik országba, Egyiptomba menekültek.” Lackfi meseszerűen ír, tehát úgy mondja el a születéstörténetet, mintha az unokáinak mesélné. 

Enikő szerint a megosztottsága ellenére is biztos, hogy Lackfi könyvének olvasasa jó lehetőség arra, hogy közben a szülők is mesélhessenek az ők karácsonyi történeteikről, a születés misztériumáról. Végül

az udvarhelyiek könyvfogyasztásáról 

beszélgetünk Barabás Enikővel. „Van olvasónk, aki bizonytalan, nem tudja pontosan, hogy mit akar, de nagyon szeretne olvasni, és vannak akár szerző, akár stílus iránt is nagyon elkötelezett, tájékozott olvasók, tehát változó. Nem lehetne konkrétan kijelenteni, hogy az udvarhelyi olvasó ilyen, vagy olyan. Az utóbbi időkben nagyobb igény látszik a valós történetekre, nem csak én szeretem, hanem valóban sokan keresik. Történelmi könyveket továbbra is egyre többen olvasnak, de a klasszikus irodalomra, akár világirodalmi, akár magyar vonatkozásban, egyre kevesebb az igény” ⎯ mondja.

Úgy látja, az olvasás alkalmat ad arra, hogy megteremtsük azt a közeget, ahol szabadnak tudjuk érezni magunkat, „az olvasás olyan forrás, ahonnan lelkileg töltekezni lehet”.