Ilyen lett a tavaly becsődölt Matrica gyár udvara, miután az új tulajdonos „megtisztította” azt.
Fotók: Szilágyi István és Egyed Ufó Zoltán
Szerdán még ott volt, pénteken már eltűnt majdnem minden fa a Matrica gyár udvaráról. Az üzem egyik volt munkatársa arra lett figyelmes a hét elején, hogy kivágás céljából megjelölték a fákat, és rövid időn belül „be is végeztetett”, amihez az Isten druzsbájaként elhíresült volt tulajdonos nem nyúlt hozzá.
Az új tulajdonos viszont ezzel kezdte az átvételt.
A valaha szebb időket megélt, de az utolsó éveiben veszteséges Matrița Rt. 2017 nyarán jelentett fizetésképtelenséget 42 év működés után. Az újraszervezési ígéretek végleg füstté váltak a főrészvényes Verestóy Attila halálával. A főhitelező Román Kereskedelmi Bank (BCR) majdnem 80 millió lejes igénnyel jelentkezett a csődeljárásban, ezt a követelést vette át, azaz vásárolta meg Kádár Mózes. Mivel a törlesztés készpénzben nem volt lehetséges, birtokba vehette a területet és a gyárat, annak minden ingóságával együtt.
Némi kutakodás után (és egy kis szerencsével) a kapu előtt botlottam bele az ügyintézőbe, aki nem alkalmazottja a tulajdonosnak, de talán majd az lesz, mikor újraindul a gyár. Csak a keresztnevét tudom, családnevét nem is árulta el, ahogyan a tulajdonosét sem, „pedig már azt egész város tudja”. Egyébként Kádár Mózes abásfalvi származású, Magyarországon élő üzletember nevét említik gyárközeli forrásaink. Azt egyelőre nem sikerült megtudnunk, hogy másvalaki áll-e még a felvásárlás mögött.
Az ügyintéző megerősíti a hírt, hogy kivágják a fákat a kerítésen belül, talán csak a fenyőfákat hagyják meg. Végül azokat is kivágták.
De mi vagyok én, valami zöldpárti? Mondom: nem, csak újságíró.
Hogy miért kell kivágni?
– Mert balesetveszélyesek az öreg fák, meg hogy a kamerákkal jobban lássák a teret, belelógnak a magasfeszültségi kábelekbe, s mi van, ha vihar jön, és ráborul egy emberre, azért én vállalom-e a felelősséget? – sorolja és kérdi egyszerre. Különben is, kell a hely, hogy néz ki az egész, ha jönnek látogatóba a céghez, nem látszik a cégtábla a fáktól stb.
És, ami a legfontosabb: magánterület, azt csinál a tulaj, amit akar – ez is hangzik a legmeggyőzőbben mind közül. Elmondása szerint nem is engedélyköteles, csak az erdészetet kellett kihívni, és felőlük rendben volt. Megjelölték a fákat és egy erre szakosodott magáncég kitermeli, majd értékesíti őket.
Hogy a pusztítást milyen konstruktív intézkedésekkel egyensúlyozza az új tulajdonos? „Majd parkosítani fogják a kivágott részeket” –válaszolt helyette az ügyintéző.
A Homoród erdészet részéről Simó Ferenc megerősítette az elmondottakat: hatáskörének megfelelően megszámozta, felértékelte és megjelölte a kivágásra szánt fákat, erről kiállította a megfelelő iratokat, amik a kitermeléshez és a szállításhoz szükségesek.
Még több rejtély
Sem a pontos létszámról, sem a becsült értékről nem mondhatott el többet, arra hivatkozva, hogy – magánterület lévén – nem számít közérdekű információnak. A képekről viszont így is tisztán látszik, hogy nem elenyésző mennyiségről, hanem több tucatnyi fáról beszélünk, különböző fajtákból: hárs, nyír, gesztenye, fenyő stb. Többnyire forgácsnak vagy tűzifának való, felnőtt fákról van szó – mondta Simó.
Csütörtökön még álltak a fenyők a főbejáratnál.
A városháza nevében Zörgő Noémi sajtószóvivő megerősítette, hogy nem kellett engedélyt váltaniuk, a zöldövezetekre vonatkozó törvény értelmében csupán „együttműködni kötelesek a hatóságokkal”.
De mi van a környezetvédelemmel?
Amint tudomást szereztek róla, a Helyi Rendőrség nyomban kiszállt a helyszínre, viszont a tulajdonos engedélye nélkül ők is csupán a kapun kívülről szemlélhették a csütörtökön már javában zajló eseményeket.
A papírok rendben voltak, s a megyei környezetvédelmi őrség is csak vonta vállát, mondta a helyi rendőr. „Nincs mit csinálni, meg van kötve a kezünk”, pedig nyilvánvaló, hogy egy ilyen drasztikus és tömeges fakivágás kihat a természetre, az élővilágra. És valamilyen szinten a városképre is, ami az út felől van, teszem hozzá. Egyetértünk ebben, tehetetlenül.
– Hallod, hogy csicseregnek a madarak?
Még itt vannak szegények – mondta telefonját a fák felé tartva a minket aggódva felkereső személy, aki a nagy léptékű mozgásokból sejtette, hogy gyorsan történnek majd az események. De hogy ennyire, az őt is meglepte. Szerinte nem volt indokolt ennyi fát kivágni, sem biztonsági szempontból, sem a kiöregedésre vagy betegségre hivatkozva.
Igaz, hogy voltak beteg fák, de sok fiatal fa is áldozatul esett, mondja, és nem tud balesetről, ami miattuk történt volna. Inkább arra gyanakszik, hogy a pénz és a hatalom diktált ebben az ügyben.
Mire pénteken újra a helyszínre értem, alig két nap elteltével már nyoma se volt az út felőli két fasornak, és a főbejáratnál is az utolsókat vágták. A legtöbbet harminc-negyven éve ültették, a gyár tervezőosztálya és a technikumos praktikázók, saját kezükkel. Most oda lett mind, már csak történelem, akárcsak ez az utolsó kép.
