Hungarocell-fűrészelés és hegesztő hangja szűrődik ki a Spanyár-ház udvaráról, ahova belépve mintha teljesen megváltozna a levegő. No, nem a szélfújta akril- és olajfesték illattól, hanem sokkal inkább az itt alkotó művészekből áradó nyugodtságtól. 

Szoborkészítés, ragasztás, hegesztés, nemezelés és közös gondolkodás – egy hete már, hogy határon innen és túlról érkezett művészek töltik meg a Spanyár-házat, akik a tizedik Pulzus művésztelepen vesznek részt.

A tábor harmadik napján, egy éppen készülőben levő zápor közepette látogattunk el a Spanyár-házba. Róth Iringó Xénia székelyudvarhelyi születésű képzőművész elárulja, éppen most sikerült felállítania a széltől felborult olajfestményét.

Fotók: Magyari Tímea

Két munkája készül a tábor alatt, a festményt szülővárosa inspirálta, mint meséli, a színház előtti hídról készített fényképet a Küküllőről, ezt bővítette ki egy süllyedő autóval, és pillanatnyi elképzelései szerint a tömbház egyik ablakában lángokat is megjelenít majd.

– Nekem Udvarhely a szülővárosom és valami olyant szeretnék felvinni a vászonra, ami azt az üzenetet adja vissza, ironikusan, hogy én nem utálom a várost. De lehet, hogy meggondolom magam, vagy megint lefújja a szél, és akkor hagyom így az egészet – osztja meg velünk Iringó, aki a festés mellett nemezelni is fog a tábor alatt.

Mintaként Michelangelo Dávid-szobrának nemezből készült arcát hozta el, a tíz nap alatt azonban a Magyar Népmesék intrójából ismert énekesmadarat szeretné elkészíteni.

– Van egy erre használatos tű, amit ha beledöfök a gyapjúba, akkor összeborzolja azt. 

Milliméterenként mindenhol meg kell nyomni, hogy olyan formát kapj, amilyent szeretnél – magyarázza, miközben kezembe adja a tűt, hogy kipróbáljam, és így folytatja:

– Sokan kacagták, 

hogy olyan, mintha vudu babát készítenék, miközben szurkálom a gyapjút, és kérdezték, hogy mire gondolok közben. Igazából van, hogy semmire. Ahhoz az érzéshez hasonlítható, mint amikor a vénasszonyok kötögetnek és közben tv-t néznek. Én inkább arra gondolok közben, hogy ne szúrjam meg a kezem – meséli a Kolozsváron élő képzőművész a nemezeléssel kapcsolatos tapasztalatait.

Az Iringó festményének közelében alkotó, nagyváradi Adriana Mihaela Pop grafikus munkafolyamatát nem zavarja a közelben zajló fűrészelés és hegesztés hangja, éppen egy litográfián dolgozik, melyet alumíniumra nyomtat rá, és nagyon kíváncsi a végeredményre.

Kolozsvárról érkezett a Pulzusra, nagyon jól érzi magát, és ahogy fogalmaz, egyelőre unalmasan néz ki a munkája, amin dolgozik, de a végeredmény ennél izgalmasabb lesz. 

Kaotikus hangulat jellemzi a tábort

a szó lehető legjobb értelmében véve – fogalmaz Veress Gábor Hunor, Marosvásárhelyről érkezett fiatal szobrász, aki egy 70×50-es méretre felnagyított üllőt fog készíteni hungarocellből, melyre a Kengyelfutó gyalogkakukk című animáció is inspirálta.

– A táborban folyamatosan beszélgetünk más művészekkel, a festőkollegák például az akrilfestéket ajánlották, hiszen az nem rágja ki a hungarocellt, ami egy érzékeny anyag, meséli Gábor, milyen tapasztalatra tett szert már a tábor első napjain.

Fotódokumentációs munkát 

tervezett a városról Kovács Gyula szegedi születésű, jelenleg Csongrádon élő médiaművész, aki párja nagypapájának házában talált rá a Polaroid fényképezőgépre, mellyel a táborba érkezett. Amivel készül, az számára is teljesen új kísérlet: lyukkamerával fog fényképezni, egy fényérzékeny anyagot hozva létre, ami egy lassabb folyamat eredménye, mintha a megszokott módon fotózna, ám annál egyedibb.

– Sokat olvasgattam Székelyudvarhelyről, olyan építészeti történetet vagy legendát szeretnék keresni, amivel szívesen foglalkoznék. A város kiemelkedő morzsáit szeretném felfedezni a  kamerával – osztja meg velünk terveit.

Tágul a szempontrendszer

egy ilyen tábor alatt, mint a Pulzus, ahol kulturális hasonlóságok és különbségek egyaránt terítékre kerülnek – véli Szabó Nóra budapesti képzőművész, akit közel hat éve foglalkoztatnak a testlenyomatok.

A tábor alatt egy kiterített emberi arc lenyomatán dolgozik, melyet gipszből fog megönteni, negatív formákat készítve, akár egy korábbi, műgyantából készített műtárgya esetében. A budapesti képzőművész titkos vágya, hogy eljusson a környékünkön egy régészeti ásatására, hiszen mint mondja, ötleteket merít belőlük és különösen foglalkoztatja az, hogyan lehet megőrizni az emberi test emlékezetét a tárgyakon keresztül.

– Nagyon klassz régészeti projektek vannak itt Székelyudvarhelyen, így például a várnál. Egyik álmom, hogy elviszem oda a műalkotásaimat, és befotózom őket abban a környezetben, mivel úgy gondolom, nagyon emelné a munkáim színvonalát.

Ready-made tárgyakból 

készül Szécsi János magyarországi születésű, Lövétén élő művész szobra, aki fontosnak tartja, hogy több környékbeli művésszel is megismerkedjen, és közösen gondolkodhassanak.

A készülő szobrához szükséges elemeket több helyről gyűjtötte össze.

– Ezt a fadarabot a vasgyűjtőben találtam, az ekét Lövétéről hoztam el és ezt a kettőt fogom összeilleszteni úgy, hogy mozogni tudjanak – mutatja Szécsi János, aki festőművészként mutatkozik be, hozzátéve, számára nincs nagy különbség a festészet és szobrászat között, és a táborban egy festménnyel is készül.

Tetőtől talpig védőfelszerelésben találjuk Bogdan Nueleanu, temesvári szobrászművészt, aki egy inox szobrot készít, bronz kombinációjával, hegesztővel összeillesztve őket. Első látásra veszélyesnek látom a folyamatot, ő rábólint, valóban az, de az eredményért megéri.

Tíz évvel ezelőtt 

a Művésztelep indításának elsődleges szempontja az volt, hogy szakmai fórumot hozzanak létre, és hogy kiszakítsák az alkotókat a műterem magányából, fogalmaz Berze Imre szobrászművész, a tábor életre hívója és szakmai kurátora.

– A tíz nap alatt készült műalkotások rendhagyóbb nyelvezetet képviselnek. A mai kortárs vizuális nyelvezet arról szól, hogy mindent szabad, mindent lehet – fogalmaz a szobrászművész. – Egy ilyen helyen nem feltétlenül tud létrejönni a világ legnagyobb remekműve, hiszen nem a megszokott környezetében van a művész: küzdünk az időjárással, Gizi néni hatalmas főztjeivel, vannak művészek, akik kész tervvel érkeznek, mások itt találják ki a koncepciót, a lényeg, hogy kibontakozhasson a szabad művészi gondolkodás – összegez.

Az idei táborra – melynek intézményi hátterét a Haáz Rezső Múzeum biztosítja – a járványügyi helyzet kedvező alakulásával határon túlról is érkeztek alkotók, így Kovács A. Gyula médiaművész Csongrádról, Szepessy Béla grafikusművész Nyíregyházáról, Szabó Nóra képzőművész Budapestről, míg belföldről Bogdan Nueleanu szobrászművész Temesvárról, Adriana Mihaela Pop grafikus Kolozsvárról, Veress Gábor Hunor szobrászművész Marosvásárhelyről, Szabó Csongor képzőművész és Fábián Emőke festőművész Nagyváradról, Szécsi János magyarországi származású festőművész Lövétéről, Róth Iringó Xénia székelyudvarhelyi születésű képzőművész Kolozsvárról érkezett a július 19 és 29-e között zajló Pulzusra, amelynek tíz kiadása alatt közel száz alkotás született.

A művészek munkáit

a korábbi évektől eltérően idén a Haberstumpf-villában állítják ki, július 29-én, csütörtökön délután 18 órától. A kiállítás házigazdája Miklós Zoltán múzeumigazgató, az eseményt Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nyitja meg, melyet Boldizsár Szabolcs fuvolaművész előadása követ.