Azt már tudjuk, hogy néz ki Székelyudvarhely idei költségvetése, de azt vágjátok, mennyi csurran-cseppen a megyei malacperselyből?
Bíró Barna Botonddal, Hargita Megye Tanácsának elnökével beszélgettünk arról, hogy:
- milyen a megyei tanács elnökének lenni,
- hogy néz ki a megye idei költségvetése,
- milyen beruházásokra készülnek,
- mi jut Udvarhelyszéknek,
- miben lehet Udvarhely segítségére a megye.
Az elnök jutalma a magány?
Mit mondana most az a cicanadrágos falusi gyerek, ha látna téged?
Nem tudom. Nem gondolkodtam ezen sosem. Most azt kellene mondanom, hogy büszke lenne rám, megveregetné a vállam, de nem biztos. Azért nem tudom, mert sok dolgot próbáltam az életben, egyetemistaként minden nyáron dolgoztam valahol, gájternél, reklámügynökségnél, dolgoztam Spanyolországban, mezőgazdaságban, építkezésben. Míg egyetemistaként kint voltam Magyarországon, addig diákmunkát és mindenfélét vállaltam. És van nekem egy olyan, kvalitásom, hogy ha valaminek nekifogok és nem szeretem, akkor rá tudom magam venni, hogy megszeressem és megtaláljam annak a dolognak a szépségét.
Fotó: GÁL ELŐD
Lehet megkérdezné, ahogy anyum kérdezgette, hogy miért nem nősültem még meg. Anyu már nem kérdezi ezt öt éve.
És milyen a Megyei Tanács elnökének lenni? Olyan, mint amire számítottál?
Magányos. Amikor elkezdtem a Verestóy Alapítványnál, a szenátori irodában dolgozni, a belső iroda kicsi volt. Volt benne három íróasztal és abban a kis irodában hárman mindent megbeszélünk, nagyon-nagyon jó hangulat volt. Ahogy telt az idő, az iroda és a felelősség folyamatosan nőtt, de egyre magányosabb lett a tisztség.
Nem számítottam jobbra. Arra se, hogy a legnehezebb periódust fogom ki. De ha most visszamehetnék, van egy-két dolog, amit másképp csinálnék.
Például?
Az egyezkedéseket, meg mindenfélét. Visszatekintve, sokkal bátrabban lépnék bele dolgokba.
Nehéz idők, csontvázak és két pápa
Úgy érzed, hogy nehéz időszak, aminek nekivágtál?
Nagyon nehéz időszak, mert nem lesznek projektek, amiket kiírnak a következő egy-két évre, nem lesz lendületes, fejlesztési lehetőségekkel tele ez az időszak, viszont megszorítások lesznek. A közösség ingerült, elvárnák, hogy haladjunk a beruházásokkal mindenhol. A költségvetésünk pedig egy véges dolog, prioritásokat kell meghatároznunk és el kell mondanunk azt is, ahol idén nem dolgozunk.
Ami a legjobban zavar, hogy nagyon hosszú idő eltelik, onnantól még valamit kitalálsz, eldöntesz, megvan a testületnek a jóváhagyása és gyakorlatban elindul a terepen a munka.
Például Udvarhelyszéken ott van a Lot 3-as néven elhíresült Ócfalvi út. Október-november közepén nyertest hirdettünk. Azóta megy a fellebbezés, mindenhol húzzák az időt, most hozott egy olyan döntést a táblabíróság, ami után nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mit csináljunk. Én azt mondtam, hogy 19-re lapot húzunk, és kérni fogjuk, hogy töröljék el a táblabíróságnak a döntését, mert nem vettek egy rakás mindent figyelembe. Nekünk az a célunk, hogy egy munkálatot odaítéljünk valakinek, nem az, hogy kizárjunk versenyzőket a versenyből, éppen ezért mi megteszünk mindent annak érdekében, hogy versenyben tartsuk azokat – a törvényes keretek között –, akik jönnek és munkálatokat akarnak végezni. Április közepén fogják tárgyalni, ha jóváhagyják, akkor tudjuk kezdeni a munkálatot.
Ha nem hagyják jóvá, akkor kezdődik ismét az a periódus, ami november közepétől. Ilyenkor elmegy az embernek a kedve, mert közben hull ki egy-két csontváz is a szekrényből. Érdekes módon valahogy pont három hónapra rá járt le a saját cégünk adminisztrátorának az adminisztrátori szerződése, amire én átvettem az elnöki tisztséget. De 2023 júniusában úgy változott a törvény, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeket önkormányzatok hoznak létre, három adminisztrátornak kell lennie, amiből egy kötelező módon hölgy. És akkor most úgy vagyunk, hogy nincs adminisztrátora a cégünknek, nem tudunk lépni. Ez is egy ilyen csontváz, ami rám hullott.
Nehezen tudom elfogadni a várakozást. Mindig gyűlöltem várni, sorba állni. Most is úgy vagyok, hogy tudnánk indulni, dolgozni és ilyen procedurális kekeckedések vannak. Ez az ország ez úgy megnehezítette a saját működését a túlszabályozással és a túlbürokratizálással, hogy csodálkozom, hogy még működik. Például a Lot 3-ra 2026 decemberéig kaptunk határidőt és mindjárt nem tudjuk teljesíteni úgy, hogy nekünk november közepén nyertesünk volt. Nem a technikai kérdésekbe kötöttek bele, hanem a pénzügyibe, hogy miért ilyen olcsó? Hát, bocs.
