Így tekintenek vissza az elmúlt egy évre a tanítványok, vetélytársak, kollégák.

Fotó: www.rmdsz.ro

Helyi és országos politikusokat, képviselőket és polgármestereket, volt kollégákat és vetélytársakat egyaránt megkerestünk, hogy megtudjuk: az elmúlt év során érezték-e Verestóy Attila személyének, befolyásának hiányát, illetve milyen nehézségek, lehetőségek, kellemes vagy kellemetlen meglepetések adódtak a néhai szenátor hirtelen halála okán.

A válaszokból kiderült: még a vetélytársak is elismerik erős személyiségét és kapcsolatrendszerét, többen pótolhatatlannak tartják hiányát, de valós befolyását, módszereit van, aki megkérdőjelezi.

Megkerestük Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét és Antal Lóránt szenátort is, cikkünk megjelenéséig azonban nem kaptunk tőlük választ kérdéseinkre. Íme, a beérkezett válaszok.

Székely István, az országos RMDSZ ügyvezető alelnöke, házi politológusa, mítoszromboló

Biztos, hogy sok mindent csinált, de úgy látom, hogy Attila a politikából elég régóta kivonult, inkább tőzsdére vitte, amije volt. Az elmúlt tíz évben, ha markáns véleménye volt, többnyire kisebbségben maradt, például a Hargita megyei parlamenti képviselők jelölésénél (megj.: utal az udvarhelyszéki listán bejutott MPP-s és nagyszebeni jelöltekre).

Az utolsó pillanat, amikor többséget szerzett, az a Petőfi-Schiller egyetem ügye volt, de annak is lassan húsz éve. 2004-ben már kisebbségben maradt, amikor az RMDSZ igazán a mérleg nyelve volt abban, hogy milyen kormánya lesz Romániának. Verestóy a PSD-t szerette volna választani, de alulmaradt a Szövetségben a véleményével, annak is már 15 éve. Ez egy ilyen mítosz, hogy Verestóy vezette az RMDSZ-t. Kelemen Hunorral is többször szembement az utolsó években, de mindig alulmaradt.

Szerepe nem a formális politika színterén volt tettenérhető. 2000 után keveset vett részt formálisan az RMDSZ belső döntéshozásában. A bukaresti dzsungelben kétségtelen, hogy rendelkezett olyan speciális kapcsolatokkal, amelyeket az RMDSZ érdekében használt, de nem tudnám megítélni, hogy mennyire hiányzik most a Szövetségben a problémamegoldó képessége. Erre Kelemen Hunor tudna válaszolni.

Bíró Barna Botond, a szenátor udvarhelyszéki jobbkeze

A politológus végzettségű Bíró gyakorlatilag a szenátor mellett, az ő támogatását élvezve lett irodavezetőből előbb tanácsos, majd alelnök a megyei tanácsnál, illetve ügyvezető elnök az udvarhelyszéki RMDSZ-ben. Verestóy halálát követően a helyébe lépve lett területi RMDSZ-elnök.

Az egyetem befejezése után szinte rögtön elkezdtem dolgozni Verestóy szenátor mellett. Közel tíz évet dolgoztunk együtt, ez idő alatt pedig nagyon sokat tanulhattam tőle. Szerettem vele dolgozni, mert két szóból értette a dolgok lényegét, és habár szigorú ember volt, egyben igazságos is.

Leginkább maga az ember hiányzik.

Halálával nemcsak Udvarhelyszék lett szegényebb, hanem az erdélyi magyarság is, hiszen egy nagyon hatékony politikai érdekérvényesítő embert veszített, aki mindig tudta vagy érezte, hogy egy adott helyzetből hogyan kell a lehető legtöbbet kihozni. Nem kérdés tehát, hogy halála után nehézségek adódtak több téren is.

A legfájóbb azt volt végignézni, ahogyan a Székelyudvarhelyi Kézilabda Club szétesik. Volt egy csapat, ami az udvarhelyieké volt, és ami olyan színvonalú játékot játszott, amire ténylegesen büszkék lehettünk. Mert Csíkban és Gyergyóban ott a jégkorong, Sepsin a foci, és nálunk volt a kézilabda.

Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere, az együttműködő

A választások előtt Bunta emberei azt rebesgették, hogy Szász Jenő és Verestóy Attila „eladták a várost”. Budapestről és Bukarestből akarják irányítani azt. Az állítás, miszerint a két politikus összefogott Bunta leváltása érdekében, a kampány néhány részletét tekintve nem tűnik alaptalannak, így a választások után Gálfi Árpádnak elég sok kihívással kellett szembenéznie, hogy bebizonyítsa, sem jobbról, sem balról nem befolyásolják a város érdekeivel ellentétes irányban, ugyanakkor képes együttműködni mindkét politikai szereplővel a város érdekében.

A polgármester pont ezt az együttműködést emelte ki, amikor megkerestük. Arról beszélt, hogy Verestóyval együttműködési megállapodást kötöttek, pontosabban ez egy három fél közötti megállapodás volt, amelyben az MPP, az RMDSZ és Székelyudvarhely önkormányzata vett részt. A város érdekében, természetesen.

A megállapodásban a várost elkerülő észak-nyugati terelőút megépítése, a szejkei fürdőkomplexum megépítése, a Székelytámadt-vár rehabilitálása, a fedett uszoda és sportbázis kialakítása és a városközpont felújítása szerepelt – emlékeztetett telefonon a polgármester.

A megállapodást Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Bíró Zsolt, az MPP akkori elnöke és Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere írták alá.

„A szenátorral annak haláláig jó együttműködést folytattunk, a kérdéseket letisztáztuk jó előre, ez így is maradt volna, ha el nem szólítja őt az élet. Szenátor úrnak is volt ebben szerepe, hogy 2016-ban az MPP is képviselői helyekhez juthatott. Halála után sem szakadt meg az együttműködés a bukaresti képviselettel, hiszen nem az egymásnak feszülés a lényeg. Az, hogy gyengült-e az RMDSZ, vagy sem, majd a választások után derül ki” – válaszolta kérdéseinkre Udvarhely polgármestere.

Bunta Levente, Udvarhely volt polgármestere, a kegyvesztett

A néhai szenátor úr hiányát személyesen nem éreztem, mert az emlékeken kívül nem kötött hozzá semmi. 2015 őszén elváltak politikai útjaink, semmiféle közös gazdasági érdekeink nem voltak, a 2016-os választások után nem is folytattam a közéleti tevékenységet. Biztos, hogy sokak számára változást jelentett hirtelen halála, a közéletben, a kézilabdában.

Mivel egy nagyon befolyásos közszereplő volt, halála űrt jelentett a közélet számos terén, és a helyzettel nem igazán tudott senki sem élni. Az utána jövők nem tudták pótolni az űrt, ellátni a feladatokat.

A szenátor úr politikai tevékenységének három dimenziója is volt: udvarhelyszéki, megyei, országos. Legalább az első két szinten azonnal kellett volna pótolni hiányát vagy a keletkezett légüres (hatalmi) teret betölteni. Az udvarhelyi, megyei érdek ezt követeli.

Arros Orsolya, a kiválasztott

Bunta ellenében a magánszférából érkező Arrost támogatta Verestóy a 2016-os polgármesteri választásokon, jelöltségét (és ismertségét) 2015 őszén az udvarhelyszéki RMDSZ Nőszervezet elnöki pozíciójával erősítette meg. A választások elvesztése után önkormányzati képviselőként folytatta az RMDSZ polgármesterjelöltje.

Rövid ideig ismerhettem személyesen, szakmai életutamra sem rálátása, sem hatása nem volt, hiszen alig 2015 őszén ismertem meg az Öreget – ahogy a srácok hívták –, és ez alatt az idő alatt sem dolgoztunk együtt a szó szoros értelmében.

Viszont azt láttam, hogy keresi a megoldásokat arra, hogy a régióban fejlődés legyen. Ennek hiányát egészen biztos, hogy több vezető is érzi a régióban, hiszen pótolhatatlan tudással és tapasztalattal rendelkezett, mind az országos román, mind a magyar politika területén.

Számomra elsősorban az erőt sugárzó személyisége hiányzik.

A szenátor úr halála után számomra megdöbbentő volt az, ahogy a székely kommentelők elárasztották a világhálót a rosszindulatú megjegyzésekkel. Ezt a tiszteletlenség egyik fokmérőjeként, a gyász semmibe vételeként értelmeztem, és nagyon bántott. Hiszem azt, hogy a szenátor úr nagysága ennél sokkal többet érdemel.

Tamás Ernő, Székelyvarság polgármestere, a pórul járt

Verestóy igazi politikai tőkéjét a községek jelentették, azok polgármestereivel akkor is jó volt a viszonya, amikor a városival már nem.

„Igen, persze, hogy érezzük (a hiányát). Nem úgy jönnek a pénzek, ahogy jöttek eddig. A vidékfejlesztési kormányprogramból tavalyra, amennyit leadtunk, annyit bíráltak el pozitívan, idén már nem éppen úgy történt.

Egy ilyen embert nem lehet pótolni ilyen hirtelen. Aki mást mond, az hazudik. Mifelénk úgy mondják: a barátság pénzbe kerül és energiába, de megtérül. Nehéz, amíg kiépül a kapcsolatrendszer, a román kollégákkal is, azt nem lehet pótolni ilyen hirtelen.

Másképp is érintette Varságot a halála – mondja –, mert a község felé vezető út mentén az enyészeté válik az félkészen hagyott “faluféleség”, amelyet hétvégi házak alkotnak. Tudomása szerint Verestóy volt az egyik tulajdonosa és mozgatórugója.

„Arról volt szó, hogy ha az felépül, munkahelyet teremtenek, sajnos, nem tudom mi lesz a sorsa, hallom az Alapítvány is gyengélkedik.”

Nem akar hirtelen véleményt mondani az udvarhelyszéki politikai erőviszonyok változását illetően, szerinte még kezdő, fiatal mindenki, de kellene egy karakter, egy személyiség, mert űrt hagyott maga után.

Gyerkó Levente, Nagygalambfalva polgármestere, a rajongó

„Nagyon röviden, ennyit tudok mondani: még nem született meg az az ember, aki őt pótolja, legyen szó Udvarhelyszékről, legyen szó Csíkszékről, legyen szó Székelyföldről. Amit nekem tizennégy év alatt tudott segíteni, az azt hiszem, hogy pótolhatatlan, egyelőre, de bízunk benne, hogy lesz majd valaki.”