Az RMDSZ-tisztújítás előtti kampányfinisben Bíró Barna Botond udvarhelyszéki elnök bombát dobott be: egy, Imre Gábor volt UIET-elnökre, visszalépett RMDSZ-elnökjelöltre nézve kompromittáló hangfelvételt, amin ez hangzik el:

„Azt hiszik, hogy engem 2-3 ezer lejért havonta meg lehet vásárolni? Ezeknek komolyan nincs felfogásuk, hogy nekem ez mennyi pénzbe került, mennyi energiába? S hogy milyen horribilis összegbe kerülne az, hogy elengedjem a történetet? Azt hiszik, bazmeg, hogy munka kell nekem? Leszarom. A vérüket akarom”.

Fotó: GÁL ELŐD

Érintettként még aznap megkerestük Imre Gábort, de nem válaszolt sem telefonhívásunkra, sem a Messenger-üzeneteinkre, melyet – a visszajelzésből ítélve – elolvasott. Végül a február 27-ei városi RMDSZ-tisztújítás utáni csütörtökön tudtunk találkozni, hogy feltegyük kérdéseinket neki: magára ismer-e a felvételen, miért nem nyilatkozott azonnal, a felvétel milyen körülmények között és mivel kapcsolatban hangzott el, illetve mi lehet a magyarázat a szivárogtatásra és annak időzítésére. A visszaemlékezés kicsit nehezen ment, többszöri nekifutásból állt össze egy valamilyen kép – ha nem is teljes – a botrányos felvételről.

– Én február 3-án visszaléptem, nem akartam belefolyni ebbe, mert a fő téma az volt, hogyan lesz egy működőképes, nyitott RMDSZ. Nem reagáltam, mert kampányidő volt és nem is voltam csúcsjelölt – magyarázta, hogy miért hallgatott az első napokban – Nagyon sajnálom, hogy ebbe a kampányba belekeverték (a felvételt), mert amikor Miklós Zoltánnal leültem s felajánlottam, hogy visszalépek a javára, azért sem kértem semmit, mert tudtam: nem biztos, hogy első vonalban kellene szerepelnem, mert van egy kikezdhető múltam.

Szóval tudtál róla?

– Nekem több ember elmondta 2021 júliusában (az UIET tisztújítása után – szerk.), hogy vannak olyan hangfelvételek, amik engem rossz fényben tüntetnek fel, s vigyázzak, hogy ezek nehogy nyilvánosságra kerüljenek. Nem tudom, hogy jótanácsnak szánták-e vagy minek, engem hidegen hagyott, mert nem egy nyilvános dologról volt szó. Két évet jártam jogi egyetemre, s úgy tudom az ügyvédemtől is, hogy magánbeszélgetést rögzíteni és nyilvánosságra hozni bűncselekmény, ezért sem akartam reagálni, mert csak azt tudtam volna mondani, hogy jogi lépéseket tehetek. Nem is volt időm ezzel foglalkozni.

De ha már így alakult, akkor elmondom.

–  2021. július 14-én volt egy UIET sajtótájékoztató, amelyen Tornai Szilárd (aki Imre Gábort váltotta a szervezet elnöki székében – szerk.) bejelentette, hogy ügyvezető elnök leszek. Nem akartam ezzel foglalkozni, mert a tisztújítás körül is voltak dolgok, amelyekkel nem tudtam egyetérteni (megemlíti, hogy nem engedték az őt támogató önkénteseket szavazni). Azt kértem, hogy hagyjanak békén, csillapodjak le, kerüljek egyenesbe. Hívtak erre a sajtótájékoztatóra, de nem volt kedvem elmenni, erre Tornai feljelentett utána a rendőrségen, gondolom, ezzel a hangfelvétellel, hogy én őt megfenyegettem. Ezt szeptember közepén tudtam meg, amikor behívtak. Az ügyészségen elmondtam az álláspontomat, hogy nem fenyegettem meg, nem nyilatkozom, aztán döntsék el, hogy vádat emelnek-e vagy sem. November folyamán az ügyészség az eljárást lezárta.

– Én nem akartam nyilvánosságra hozni, erőltetni, sem RMDSZ-en belül vagy kívül, az UIET-en belül volt pár e-mail váltásom az elnökséggel – akikkel állítása szerint azért sem volt hajlandó együtt dolgozni, mert elhatárolódtak tőle, köztük olyanok is, akikkel az ő elnöksége alatt együtt dolgoztak.

Mikori egyáltalán ez a felvétel?

– Amennyire be tudom azonosítani, jóval az RMDSZ tisztújítás előtt született, valamikor 2021 folyamán, de nem tudom beazonosítani, mert nem én vettem fel. 

Hol hangzott el, Tornai készítette?

–  Nem tudom, nem én vetettem, nem vele beszéltem.

Nem emlékszel?

–  Mindenki tudja, hogy nekem mocskos szám van, sokat jártatom, senkit sem lepett meg, hogy van egy ilyen. Honnan emlékezzek, hogy pontosan kivel mit beszéltem?

Az ember szokott olyasmire emlékezni, amivel zsarolni tudják…

–  De én nem vettem szívre, most sem veszem, nem tulajdonítok akkora jelentőséget neki. Nem az én tisztem, hogy kinyomozzam, ki, mit, hol, miről vetetett.

Magadra ismersz-e? Kizárhatjuk-e, hogy nem manipulált felvételről van szó?

–  Magamra ismerek, de nem tudom a hátterét.

Akkor miről beszélsz a felvételen?

–  Ti azt várjátok el, hogy visszaemlékezzek, hogy félévvel ezelőtt mit beszéltem valakivel. Abban biztos vagyok, hogy az UIET-tisztújító előtt készült, egy olyan pillanatban, amikor úgy érezhettem, hogy a támogatóimra bizonyos irányból nyomás érkezik. Pontos időpontot nem tudok mondani.

Akkor vegyük pontszerűen, mondatonként: 

“Azt hiszik, hogy ezek két-háromezer lejért meg tudnak vásárolni?” Milyen ajánlatot kaptál? Arra, hogy az UIET-elnökségről lemondj?

–  Legnagyobb valószínűséggel a széki területi irodavezető állásra vonatkozhat, semmilyen más munkaviszonyom nem volt (Bíró Barna Botond széki elnök is ezt említette – szerk.). Ti is tudjátok, hogy 2018 és 2020 között Angliában dolgoztam, az ott megkeresett pénzből próbáltam megélni, az ifjúsági szervezetet előre vinni, 2021 júliusáig minden egyes napomat ennek szenteltem.

Az alkalmazás mikor történt?

– Az UIET-tisztújítás előtt, s aztán kirúgtak, mert nem mentem arrafelé (Bíró egy hónapot említett, és ugyanezt az okot nevezte meg – szerk.). Amikor összeraktam azt, hogy az egész arról szól, hogy engem kivonjanak az ifjúsági rendszerből, akkor megmondtam, hogy rúgjatok ki. Nem vettem a fáradtságot, hogy felmondjak, nem mentem be s kirúgtak, kész. Nem tudok azonosulni ilyen módszerekkel.

Kire, mire utalsz, mikor azt mondod, hogy “Ezeknek komolyan nincs felfogásuk, hogy nekem ez mennyi pénzbe került, mennyi energiába?”

– Arra a pénzre, amit megkerestem Angliában. Az UIET-nek volt olyan, hogy nem volt meg az előlege az utófinanszírozású pályázatokra, akkor a saját pénzemet tettem bele. Emellett azokra utalok, akik nagyon sokat dolgoztak azon, hogy én ne legyek UIET-elnök. 

Kikre?

– A törzsfőnök s a csapata? Nem tudom, hogy pontosan kikről beszéltem, mi a teljes kontextus. 

Menjünk tovább: “Milyen horribilis összegbe kerülne, hogy elengedjem a történetet!?” Mondanál egy számot?

– Nem mondok, de nincs az a pénz, ami felért azzal a biztatással, amit 2021. július 10-e óta kaptam, hogy menjek vissza (az UIET-hez).

“Leszarom, a vérüket akarom!” Kinek a vérét?

– Nem tudom, abban az idegállapotban kiről, miről beszéltem. Akinél megvan a teljes hangfelvétel, az tudhatja.

Az ember csak úgy nem felejti el.

– Én sokszor beszélek így, aki ismer, tudja, olyanokat káromkodok, hogy istenőrizz, főleg, ha olyan helyzet van. Nem jó, hogy ilyesmiket mondtam, nem megfelelő, nem így kellene, de ez nem egy nyilvános beszélgetés volt. Olyankor készülhetett, amikor teljesen jóhiszemű voltam, hogy akikkel körbe vagyok véve, azok nem csinálnak felvételt. Nem tudom a pontos kontextusát, amit tudok, az az időszak: 2021. július 10-e óta nem voltam ideges, azelőtt tényleg az voltam.

Fenyegetettséget is sejtet a hangod.

–  Az RMDSZ-es aktivitásom 2018 októbere óta fenyegetés alatt áll, az én karakterem, tempóm, hozzáállásom nem biztos, hogy mindenkinek tetszik. Nem azért, mert nem volna hatékony vagy népszerű, hanem mert egyszerűen a status quókat fenn kell tartani, én pedig hajlamos vagyok megkérdőjelezni. Volt rá példa, hogy kérték, hajtsak végre kellemetlen döntéseket, s én megvetettem a lábam, mert nem tudtam egyetérteni.

Pedig úgy tűnt, hogy működött ez az UIET-RMDSZ tandem, aláírásokat gyűjtöttetek, mozgósítottatok. Mi romlott el?

– A szervezeti lét és együttműködés, illetve az, hogy hosszú távon bizonyos személyekkel nem számolunk, ez a kettő nem függ össze.

Veled nem számoltak?

– Én mind akarhatom, ha ők nem akarják.

– Ha én valami bűnt elkövettem, 

akkor szervezeten belül és kívül is megvannak az eljárások, nem az a megoldás, hogy elmondjuk, ezt vagy azt csinálta. Ha az RMDSZ területi elnöke fenyegetve érzi magát, akkor ne a sajtóhoz forduljon, hanem tegyen feljelentést, s ha annak van egy eredménye, azzal megyünk az etikai bizottsághoz. 

Miért, rá is vonatkozik a felvétel? 

– Nem tudom, nem emlékszem rá.

Tudtak róla?

– Mindenki tudta, hogy van valamilyen felvétel, én is tudtam, Tornai Szilárd jól tudta, mert feljelentett vele. Az egyik forrásom Bíró Botit is megjelölte, hogy tud erről.

Zsaroltak-e ezzel?

– Nem, mert tudják, hogy nem lehet megzsarolni. Lehet, hogy nem az enyém a legtökéletesebb út, de számomra a leghelyesebb. Lehet, hogy nem lehet ezt így csinálni, de úgy sem, ahogy ők csinálják: nem lehet úgy szervezetet építeni, hogy felvételeket csinálunk a kollégákról, hogy ne merjék elmondani a gondjaikat; vagy úgy, hogy feljelentjük délután azt, akiről délelőtt még azt mondtuk a sajtótájékoztatón, hogy együtt akarunk dolgozni; vagy úgy, hogy kétes eredetű hangfelvételet kampányfinisben előveszünk, s nem is a jelöltről, hanem annak támogatójáról, még akkor is, ha én voltam az egyik legismertebb. Az nem működik, hogy az egyik azt mondja, nem mocskolódunk, a másik mégis azt csinálja.

Miért csinálhatták ezt, miért pont akkor?

– Áldozatszerepben akart tetszelegni s nekem a habitusom, az életutam, a származásom megfelelő arra, hogy agresszornak állítson be, holott megjegyezném, hogy a 12 év iskola alatt egyszer nem volt a magaviseletem levonva, parkolási-gyorshajtási bírságon kívül semmilyen problémám nem volt a hatóságokkal. Hergelni kell a saját tábort, s egyben tartani. Ez az egész arról szólt, hogy engem és Miklós Zoltánt diszkreditáljanak. Én már előtte mondtam neki, hogy előáshatják ezt a dolgot, de nem hittem.

Bíró Botond az etikai bizottsághoz fordult. Azzal mi lett?

– Az etikai bizottság péntek este hívott szombat délelőttre (a választás előtti napon – szerk.), akkor azt mondtam, hogy nem nyilatkozom az ügyvédem nélkül, s elhalasztották. Elmondták, hogy én nem beszélhetek így RMDSZ-esként, mert van SZKT-tagságom is (Szövetségi Küldöttek Testülete, az RMDSZ “parlamentje” – szerk.), most választmányi tagságom. Ez valóban így van, csakhogy ezt nem nyilvánosan tettem, s amíg nincs ügyészségi vádemelés, etikai bizottsági döntés, milyen alapon hozzák nyilvánosságra?

– Az ügyvédem is azt mondta, kettős bűncselekményt követtek el, szerinte a szervezet lejáratását is kimerítik. Az ügyészségen is megkérdezték, hogy nem-e akarok én feljelentést tenni. Nekem mint ismert RMDSZ-es arcnak nagyon kínos, nagyon kellemetlen, hogy az RMDSZ-re ilyen sztorik esnek.

– Magánjellegű beszélgetéseimen azt mondok, amit én akarok, nem álltam ki egy tömeg elé. Biztos olyasvalakinek mondtam, akiben bíztam, vagy az is lehet, hogy csak ott volt, és hallotta. Az az elképzelésem, hogy beszéltem telefonon s valaki felvette, s több mint valószínű, hogy éppen arról győzködtek, hogy ne vállaljak konfrontációkat, mert nem lesz jó a karrieremnek.

Hogy mondj le az UIET-ről s fogadd el az irodavezetői állást? 

– Több mint valószínű. Sokan felhívtak akkoriban telefonon, s mondtam nekik, hogy nem érdekel. Erre mondhattam azt, hogy leszarom. El tudom képzelni az életem egy Budapest-Dublin vagy egy Oslo-Marseille tengelyen is. Ezek után (utalás az UIET-RMDSZ cirkuszokra – szerk.) hívtak is Budapestről, Londonból, Korzikáról, Dublinból.

Mész-e, maradsz-e?

– Sose leszek közömbös az udvarhelyi közélet iránt. Hiú remény, hogy visszaadom a mandátumot, de hogy milyen morállal, tempóval állok be, még nem dőlt el. Nekem hatalmas az elköteleződésem, a politikában is úgy tudunk eredményt elérni, hogy a nehéz időszak megedz s visszatérek az eredeti tervekhez. Bele fogok őszülni, mire érdemben fogok tudni ezzel foglalkozni.

– Úgy érzem, hogy a keménységemből adódóan már teljes mértékben kiszorítottak és démonizáltak, ennek a része a hangfelvétel. Pedig azon csak az hangzik el, hogy többet ér az a közösség, aminek a központjában voltam, mint hogy bármilyen kisstílű alkuval megélhetést biztosítsak magamnak. Hogy megfejeltem, az egy plusz dolog, csak azt mutatja, hogy mennyire erős az érzelmi elköteleződésem az iránt, hogy nyitott, alulról épülő szervezet legyen, még a kocsmárosnak a fiából is lehessen valaki.