Az Ukrajnában pusztító háború közepette ugyan miért volnánk kíváncsiak épp arra, hogy hogyan látott és mutatott bennünket Kína majd tíz évvel ezelőtt, így mondom, békeidőben? A tankok jó előre ott tolongtak az országhatárokon, háború van, és benne van a levegőben, hogy még nagyobb baj lehet. Tíz évvel ezelőtti szövegeknek ehhez első ránézésre semmi köze. Pedig, aki kíváncsi és keres, az talál.

Böngésszük kicsit a kínai külügy angol nyelvű honlapját, hiszen az nekünk, a sinoszférán kívüli világnak szánt információ. Diktatúrából kinőtt európaiként hátha tudunk még a sorok között is olvasni, hátha feltűnik ez-az. Tehát a kínai hivatalosság honlapján elég sok országról van egy-egy cikk, régiókba szervezve, pont ahogy mondjuk az amerikai külügytől is elvárná az ember. Birodalmaktól minimum ennyit. Kína rövid ország-szócikkei 2013-ból vannak, ez Xi Jinping elnöki beiktatásának éve, és a személyével a nemzetközi elemzők szerint eszmei változás is bekövetkezett Kína menetelésében. Ekkortájt küldöttségük, mondjuk Li Keqiang kormányfővel az élen végiglátogatott egy sor országot, nemzetközi kapcsolatokat építeni – ez Romániában Victor Ponta kormányfőségére esett, atomerőműtől autópályán át sok mindenről volt szó akkoriban. 

Ez is érdekes, de 

mondom inkább a régiókat, ahogy Kína felosztja a világunkat, mert az szerintem még érdekesebb: Ázsia, Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika, Afrika, az Európai Régió, Európa és Közép-Ázsia, Észak-Amerika és Óceánia, Latin-Amerika.

Az Európai Régióban van Románia, természetesen. Dánia, Magyarország, Szerbia, a nem NATO tag Finnország, a balti államok, az EU mint államok fölötti szervezet, Németország, Franciaország satöbbi. És nem az Európai Régióban, hanem az Európa és Közép-Ázsia kategóriában találjuk Oroszországot, a földrajz egyértelmű. Örményországot, igen, hisz földrajz. Továbbá, mély levegő: Grúzia, Fehéroroszország, és Ukrajna és… Moldova is. 

Az a Grúzia, amelyben Abházia és Dél-Oszétia a két forró zóna. Az ottani, 2008-as orosz-grúz háborút a század első európai háborújaként tartjuk számon. Grúzia a napokban sürgette meg EU-tagsági kérelmét. 

A 2013-as cikkek szerint az az Ukrajna van a moszkvai szférába sorolva, amely akkoriban még javában az EU irányába kacsintott, és ez a szándékuk 2013 novemberében bukott el Janukovics elnöksége alatt, vele együtt. A sarkon- és Oroszország felé fordulás ellen kezdődött az Euromajdan tüntetés-sorozat, majd 2014-ben Moszkva „egyszercsak” elcsatolta a Krímet. Azóta vastag ceruzával íródik a történelem és bütykös kezek rajzolgatják a térképeket.

És ebbe, a nem-európai régióba van besorolva az a Moldova, amelyben befagyott konfliktus-övezet Transznisztria, és amely a napokban sürgette meg uniós csatlakozási szándékát, illetve jelezte, NATO-tagsághoz inkább nem ragaszkodik. Bennünket, román és uniós állampolgárokat ez annyiban érint, hogy Moldova polgárainak egynegyede, vagy talán egyharmada – szám szerint mindenesetre bő hatszázezren – román állampolgár is egyben. 

Most mondjam, hogy öröm az ürömben, hogy a balti államok ott vannak, ahol várnánk, és ahol szerintünk is a helyük van, vagyis az Európai Régióban? Hogy Ukrajna és Moldova, persze,

de legalább ott, Nyugaton egyetértünk?

Szóval földrajz leckének lehet, hogy a kínai külügy honlapja kissé furcsa. Történelem leckének viszont, a sorok között olvasva, hidegrázós. A nagyhatalmak a térképeket nem csak tanulmányozni, hanem rajzolni is szokták, ugye. Hogy a térképekre és a régiókra Kína mennyire érzékeny, arra csak egy friss példa: február közepén Litvánia kereskedelmi szankciókat és erélyes intőt kapott a keleti óriástól, mert Taiwant önállóként említette, és nem Kína elvárása szerint annak részeként. 

Tehát ebből a szempontból az, hogy 2013-ban hová sorolt minket és a szomszédainkat, hogyan satírozta a térképünket Kína, szinte tíz éve, 2013-ban, az most, 2022-ben, immár nem békeidőben, meglehetősen kényelmetlen és józanító érzés.