A műanyagmentes július kihívást el lehet fogadni kihívásszerűen, és el lehet életvitelszerűen. A kettő között az a különbség, hogy keresel-e magadnak magyarázatokat, hogy azt a műanyagot miért nem lehet megkerülni. Egy előző részben beszámoltam arról, hogy milyen, amikor kihívásként kezeltem a dolgot, őszintén kicsit olyan volt, mintha újra gyerek lennék, és anyás-apást játszanék, csak most más eszközökkel, mert

az a játékszabály, hogy nincs műanyag.

Az előző részből kihagytam egy nagyon fontos részletet. Aki szeret nagy bevásárlóközpontokban egy-két hétre bevásárolni, mert úgy jön ki a lépés a fizetéssel és a pénzbeosztással, akkor annak csak annyival lesz nehezebb, hogy bár elsőre úgy tűnik, hogy sokkal drágább műanyag nélkül háztartást vezetni, de hosszútávon biztos, hogy olcsóbb. A zacskók, és egyszeri használatos műanyag dobozok helyettesítésére használható tárolók egy egyszeri kiadás, a piacon sokkal jobb a minősége a zöldségeknek, és meglepő módon szinte mindent lehet kimérős verzióban kapni itthon, Udvarhelyen is. 

És ha kicsit eltávolodom a papás-mamás játékszabálytól, akkor kemény kihívással találkozom. A hónap utolsó hetére elfogyott a folyékony mosószerem, a mosogatószerem, és a tusfürdőm, és voltam egy olyan fesztiválon, ami ugyan nagyon környezettudatos volt, de szinte lehetetlen volt vizet szerezni műanyag vásárlása nélkül. És felhalmoztam magam köré egy óriás konzervdoboz- és befőttesüveg várat, amivel szintén kezdeni kéne valamit. Az internet tele van megoldásokkal, mert szerencsére nem mi vagyunk az elsők, akik ezt csinálják.

Kezdjük a tisztítószerekkel.

Rögtön jön a mosószóda, szappan és olajok ötlete, de mivel kémiából elég gyenge voltam, utána kell nagyon is nézzek. Egy könnyen előállítható, és teljesen hétköznapi módon használható mosóporhoz szükség van mosószódára, amit a legtöbb nagyobb élelmiszerboltban lehet venni, lereszelt mosószappanra, amit bióboltokban, és régi beállítottságú élelmiszerboltokban is (a Bethlen-negyedben például), illetve 100% természetes illóolajra, amit a dm-ben vagy bióboltokban lehet venni, de ez a része, ha nincsenek óriási igényeink, akkor: elhagyható. 

Ezeket keverjük aszerint, hogy mennyit akarunk előállítani. Ha előkészítünk egy zárható tárolót, amiben a kész keveréket tárolni fogjuk, akkor annak megfelelően válasszunk egy tálat. Nem kell mérleg sem semmi. Ebbe a tálba első körben töltünk egy (tálnyi) adag mosószódát, amit áttöltünk a tárolóba, utána reszeljünk egy tálnyi mosószappant, töltsük ezt is át a tárolóba, töltsünk még egy tálnyi mosószódát, azt is a tárolóba, és a végén attól függően, hogy mekkora adagokat mértünk, csepegtessünk a keverékhez illóolajat. 1,5 literhez húsz cseppet, ehhez a legjobban a levendula- vagy citromolaj talál, de aztán mindenki a saját ízlése szerint. Rázzuk jól össze ezt a cuccot a tárolóba. Használatkor pedig két kanálnyit keverjünk egy pohár langyos vízbe és öntsük a gépbe a ruhákra. 

A mosogatószert pedig semmi extra helyettesíteni. Gyakorlatilag szembekacagott az internet, amikor bepötyögtem, és kiderült, hogy eddig is használtam. Két kanál szódabikarbóna fél liter vízben feloldva mindent is eltüntet. De itt is lehet használni a mosószóda-háziszappan kombinációt, ecetes vízzel öblítéssel és gumikesztyűvel párosítva. 

Aztán külön kérdés, hogy ezeket a hozzávalókat, hogyan tudod műanyagmentesen beszerezni,

de a lényeg úgysem az, hogy teljesen-teljesen szabaduljunk meg, hanem inkább az, hogy kis gesztusokkal ne tartsuk fenn azt a kényelmes fogyasztói rendszert, ami teljes mértékben műanyag alapú. Én például nem voltam erre felkészülve, vagyis nem voltak megfelelő tárolóim, és úgy döntöttem, hogy a dm-ből megveszem a legkisebb lábnyomot hagyó mosószert és mosogatószert, aminek a tárolóját pont meg tudom tartani, és akkor, ha ezek elfogytak, jöhet a vissza a falusi élethez-létmódváltás. 

A vécépapírt lehet darabszámra venni, sőt van helyi előállító is, vagy lehet keresni az újrahasznosított feliratokat a csomagoláson, és a műanyagot, amiben van lehet használni szemeteszsáknak. A konyhai papírtörlő és a szalvéta pedig teljesen elengedhető, és felváltható a jól bevált vászonra. 

Ami pedig a saját testem tisztítását illeti, évek óta leszoktam a tömegkozmetikumokról. Fele annyi kozmetikumom sincs, mint egy átlag udvarhelyi fiatal nőnek, erre mérget merek venni. Körülbelül három, legfeljebb négy dolgot használok. Szinte kevesebbet, mint egy férfi. Erre azért vagyok büszke, mert régen én is mindenre tisztítót, dörzsölőt, lemosót, krémet, sminket és sminklemosót vettem és használtam. Mostanra az arcom főleg vízzel mosom, egy-egy porosabb fesztivál után kávézaccal dörzsölöm át, ami a miteszereket tökéletesen eltünteti. (Persze, bőrtípustól is függ.) 

Több természetes, helyi termelő-készítette szappant kipróbáltam, nagyon sok be is vált. Viszont mostanában megkívántam egy-egy kommerszebb, erősebb illatot, úgyhogy néha beadom a derekam egy-egy tusfürdőre. Annyira bátor viszont még nem voltam, hogy lemondjak a samponról. De kísérletezem már a sörrel való hajmosással is. Sokan mondták, hogy nem nagy dolog, csak az elején tűnik nehéznek, de állítólag a hajad teljesen megoldja magának. Dezodorként pedig már évek óta a kristályt használom. Ez is bőrtípus kérdése.

A kikerülhetetlen felgyűlt szemétre, kerestem megoldásokat, amikkel újra tudom hasznosítani őket. A rengeteg különböző méretű konzervdobozt például. A nagyobbakból liszt-, griz-, puliszka-, kávé-, stb. tárolót fogok készíteni. A kisebbekbe gyertyát égetek majd, vagy virágot ültetek. Az összeülések után megmaradt sörösdobozokat a Merkúrba váltom be. A csavaros üvegekbe szörpöket és paradicsomlevelek fogok elrakni, a többit az ezekre kirakott szemetesekbe dobom, vagy levágatom a tetejét és szintén virágok/gyertyák kerülnek bele. A befőttesüvegeket a legkönnyebb újból használni: vásárolni megyek velük, vagy feltöltöm uborkával és zakuszkával. 

Arra a kérdésre, hogy lehet-e így élni, az a nagyon egyszerű válaszom, hogy nagyon is. Sőt a mindennapi rutinomat úgy borította fel, hogy közben izgalmas kihívások elé állított. Egy nagyváros biztosan jobban fel van készülve egy ilyen életmódra, és nem kell a Bethlenig felmenni, ha kimérős rizst szeretnék venni, és onnan le a Merkúrba, hogy eldobjam a fémdobozokat, de az is lehet, hogy én nem fedeztem fel még az egymáshoz közelálló erőforrásokat.

Mindenesetre Udvarhely nagyon is fel van készülve erre

egy műanyagmentes, vagy kevesebb műanyagot használó életmódra. Sőt amióta én figyelek erre, észrevettem, hogy sokkal többen csinálják ezt, mint ahogy én ezt azelőtt észrevettem. 

Más választásunk úgy sincs, úgyhogy nyugodtan térhetünk vissza a természetközeliséghez.