A református esperes szerint élve kiherélni, megnyúzni és felnégyelni kellene azokat a szereplőket, akik a párizsi olimpia nyitóünnepségén abban a bizonyos jelenetben szerepeltek.

Tovább borzolódnak a kedélyek a csíkszeredai romák miatt, és nem csak azért, mert most már a városi főépítész is kimondta, hogy illegálisan fogják építeni a házaikat a konténerek helyett.

Már Stefano Bottoni történész is megszólalt a Méhes-ügyben, amely nem feltétlenül látszik csitulni, bár szkeptikus vagyok azzal kapcsolatosan, hogy fog-e ennél több történni.

Megint felkerült valamink az UNESCO Világörökségi listájára, mostantól lesz magyar mise Pusztinán, és a kolozsvári UNTOLD maximumra csavarta a kapitalizmusgráfot. Íme egy átlagos hét a Kelet-Európai Transzilvániából.

Sziasztok! Ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok és ahogy látjátok, az uborkaszezon ellenére is történnek dolgok.

Duplán felejteni és felmenteni

Méhes György besúgó múltja és ennek napvilágra kerülése továbbra is arra készteti a közélet bizonyos szereplőit, hogy megszólaljanak, elmondják, amit érdemesnek tartanak, még akkor is, ha ez egy nehéz szembenézés, vagy kellemetlen magyarázkodás. Mára már olyan sokan szólaltak fel, hogy az Átlátszó Erdély újságírója, Kulcsár Árpád összesítette ezeket a gondolatokat.

A napokban Stefano Bottoni történész – aki karrierje során sokat foglalkozott a román államszocializmus rendszerével – elmondta, hogy miként látja a helyzetet, és főként az erdélyi magyarság reakcióját. Bottoni két fő szempontot emel ki.

Az egyik, hogy azért annyira nehéz szembenézni ezekkel a tényekkel, mert az erdélyi magyar közösség olyan tagjairól derül ki időről időre, hogy együttműködtek, akikre egyébként az emberek felnéztek. Nemcsak munkásságuk jelent és jelentett sokat, hanem a közösségért vállalt kimondott vagy kimondatlan felelősséggel is felruházták őket. Nem elég, hogy ezek a személyek az erdélyi magyar társadalom prominens tagjai voltak, sok esetben juttatásokért cserébe voltak fölöttébb közlékenyek, gondoljunk itt a karrierlehetőségekre vagy épp egy-egy kibocsájtott útlevélre.

A másik tényező, hogy ezeket a személyeket zsarolás útján is be lehetett szervezni, hiszen számos közéleti – és nem csak – szereplőről derült ki, hogy az államszocialista rezsim szemében kompromittáló dolgokat tett 1940 és 1944 között. Merthogy továbbra is kibeszéletlen az a történelmi korszak, amiben a magyar világ elöljárói sokszor lelkesen asszisztáltak az észak-erdélyi zsidók deportálásához.

Tehát duplán akarunk felejteni és felmenteni egyeseket, miközben egy elképzelt világban, és annak az elképzelt szabályszerűségei szerint akarunk kisebbségi magyarként megmaradni. Így elég nehéz, hogy néha az ebrésztő pofonok is beköszönnek. Kérdés, hogy még meddig érdemes így élni!

Örökségünk a határ s a magyar mise

Az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították a mikházi régészeti parkot, vagyis a Románián is áthaladó római limest. A limes a római birodalom határvonalait jelzi a megmaradt várakkal, utakkal és őrtornyokkal, az elképzelés pedig az, hogy az 5.500 kilométeren keresztül húzódó vonalat egységként kezeljék.

A nálunk áthaladó rész Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó mentén húzódik. Maros megyéből három katonai tábor és civil település (Marosvécs, Mikháza és Sóvárad) illetve hat őrtorony esik erre a nyomvonalra. Az UNESCO-védettség megszerzése nagyon dicséretes, de az elismerés mellett felelősséggel is jár, hiszen ezt el is lehet veszíteni, ha olyan beavatkozásokat hagynak jóvá az illetékesek, amely megmásítja az UNESCO által levédett állapotokat.

Több mint három évtizedes huzavona után engedélyezte a jászvásári római katolikus püspök, hogy heti rendszerességgel misézzenek magyarul a Bákó megyei Pusztinán. Nyisztor Tinka néprajzkutató már hosszú ideje küzd azért, hogy a csángó vidék egyik leghíresebb településén ne csak alkalomadtán celebrálják magyarul a misét, hanem ez egy állandó dolog legyen, főként, hogy a jelenlegi plébánosuknak sem esik nehezére ezt megtenni, hiszen jól beszéli mindkét nyelvet.

Természetesen azért nem ment zökkenőmentesen az ügy. A püspök ugyan zöld utat adott, azt azért meghagyta, hogy tanácskozás keretén belül szavazzák meg a magyar misék megtartását és azok időpontját. A szavazáskor pedig 24-en voksoltak a magyar misékre, míg 15-en azok ellen. Nyisztor Tinka szerint a régi rendszer besúgói és azok családjai, akik most a Szociáldemokrata Párt helyi emberei, forrongva ellenezték a magyar misék bevezetését, próbáltak nyomást gyakorolni a plébánosra is.

Végül abban sikerült megállapodniuk, hogy havi egy magyar mise lesz, minden hónap első vasárnapján.

Vége, hogy csak úgy kiugranak a bulikázó népek a sarki italboltba

A tegnap kezdődött meg Kolozsváron az ország egyik legnagyobb fesztiválja, az UNTOLD. A rendezvény, amely hetekre bénítja meg a város közlekedését, okoz komoly forgalmi dugókat, kizárja a város lakóit a Sétatérről, amely közterület, négy napi álmatlanságot okoz a belvárosban élőknek és legalább 100.000 fesztiválozót mozgat meg, akik bizony sok pénzt hagynak a városban, na de milyen áron?!

Hiába indult petíció arra, hogy költöztessék ki a fesztivált, Boc uradalma erről hallani sem akar, még akkor sem, ha rendes európai városban ilyen nem nagyon fordul elő, pont a fent említett okokból kifolyólag. Mert a városvezetéseknek általában a lakók az elsők, nem azok, akik négy napra mennek duhajkodni. A pro érv mindig is a gazdasági vonzata volt a fesztiválnak, sokszor lehetett hallani, hogy mennyi pénzt hoz a városnak, a lakóknak. Már azoknak, akiknek van fölös lakásuk, amit tripla áron adhatnak ki ebben az időszakban.

Most viszont csavart egyet a szervező gárda és kitalálták, hogy a fesztivál területére egy nap alatt mindössze kétszer lehet belépni. Hiszen odabent minden adott, ami szükséges a jó bulihoz. A cél egyértelműen az, hogy a lehető legtöbb ideig tartsák a résztvevőket a fesztivál területén, akik így ott fognak ételt és italt fogyasztani, illetve egyéb szolgáltatásokat igénybe venni.

Vége annak az időszaknak, amikor csak úgy kiugranak a bulikázó népek a sarki italboltba, vagy a mellette lévő szír gyorsétterembe, hogy bár ennyivel faragjanak le valamit a kiadásaikból. Az idén nagyon meg kell tervezze mindenki a be- és kimenetelét a fesztiválról.

Tűz az ember próbája

Még mindig nincs, és a jelenlegi helyzet állása szerint nem is nagyon kerül megoldás a somlyói roma közösség építkezési hullámára. Már a Tilosban is érintettük a csíkszeredai romák helyzetét, akik a tűzeset után, a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából konténereket kaptak ideiglenes szálláshelyül. Mint kiderült, ezek a konténerek nem lakhatási célokra lettek kialakítva és az utólagos szigetelések sem lettek megfelelően elvégezve, így több család beázott, bepenészedett, amely egészségügyi problémák kialakulásához is vezetett.

Ezt orvosolván a közösség a saját kezébe vette az irányítást, többen szétszedték a konténereiket és a helyükre kezdtek el építkezni. Már akkor több komoly kérdés merült fel, most viszont már egyértelmű, hogy ezek a lakóépületek teljes illegalitásban tudnak csak felépülni, hiszen a telek, amelyre kerülnek, nem a lakók tulajdona. Törvénytelen építkezést a város nem tud jóváhagyni és engedélyezni, viszont, mivel humanitárius helyzet áll fent, nem fogják elbontani azokat. Nagy kérdés továbbra is, hogy az újonnan épült lakások mennyire fogják ismét a nyomortelepek hangulatát felidézni.

A gond tehát az, hogy a 2021-es tűzeset óta a városvezetés nem tudta megoldani ezt a helyzetet, de a helyi közösség sem lett adaptívabb, befogadóbb és megértőbb. Az csak a kezdet volt, hogy sokan nem tudtak lakást bérelni, noha lett volna rá pénzük, hiszen eljárnak dolgozni, mert a tulajdonosok nem akarták romáknak kiadni az ingatlanjaikat.

A legújabb cirkusz, ami a csíkszeredaiak példaértékű befogadóképességét szemlélteti a somlyói gyerekek iskolai helyszíne körül alakult ki. Az épület, amelyben mostanáig tanultak, a katolikus egyház tulajdona, amit a város bérelt. Ez az ingatlan viszont a legutóbbi felmérések szerint statikailag nem felelt meg az előírásoknak, így az intézmény kénytelen a 95 óvodás és kisiskolás roma gyereket konténeriskolába költöztetni. Csakhogy a konténereket le is kell tenni valahova, mondjuk egy másik iskola udvarára. Mivel ebben az esetben csak olyan intézmény jöhet szóba, amely a város tulajdonában van, kevés opció marad.

Így esett az önkormányzat választása az erdőaljai iskolára, ahol a szülők enyhén szólva felháborodtak. Lakossági fórum keretén belül estek neki Sógor Enikő alpolgármesternek, és elmondták, félnek a problémák megsokasodásától, féltik a biztonságot, a javaikat, és főként attól félnek, hogy ez nem egy ideiglenes helyzet lesz, hanem állandósulni fog. Mindenképpen nehéz helyzet alakult ki, így másfél hónappal az iskolakezdés előtt, de hát nálunk ez már csak ilyen. Jó, hogy nem várták meg, ameddig ráomlik az iskola a gyerekekre. A városvezetés gyors ütemben akar tüzet oltani, ami valakiknek, valahol fájni fog, de a legtöbb esetben ilyenkor pont azok szívnak, akik a legkiszolgáltatottabbak.

Kiherélni, megnyúzni és felnégyelni

Újabb református elöljáró borzolgatja a kedélyeket a szeretet és az elfogadás nevében a közösségi médiában. Vincze Minya István, a kalotaszegi egyházmegye esperese Facebook-oldalán osztotta meg gondolatait az LMBTQ közösség tagjairól, amelyet képekkel is illusztrált, főként a párizsi olimpia nyitóünnepségének tömegpszichózist kiváltó részéről.

A képek mellé azt írta, „valamennyit élve kiherélni, ha még megvannak a tö…k, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni őket és végül felnégyelni.” Ez ám a keresztényi példamutatás, bár nem emlékszem, hogy engem tanítottak volna ilyesmire, amikor kátéra jártam, de na. Fejlődünk. A Transtelex átpásztázta az esperes úr oldalát, és megállapították, hogy igen aktív a közösségi hálón, naponta több tartalmat is megoszt, többségük a Facebook által is álhírként van megjelölve, mivel ezek az orosz dezinformációs kampány szerves részét teszik ki.

Vincze Minya István a Transtelex megkeresésére elmondta, hogy sokként érte a megnyitó, véleménye szerint szándékos istengyalázás történik, bár lehet túl erősen fogalmazott, mert felindulásból reagált. Attól még a tény az tény. Hogy mennyire nem első felindulás, az onnan látszik, hogy a témában posztolt még egyet, szintén ilyen szeretettől átfűtötten, ennek a posztnak a szövege pedig így hangzik: „A pohár betelt. Öltözzétek fel az Isten fegyverzetét és irtsátok, vágjátok és küldjétek a pokol tüzébe az ördögnek ezt az elfajult nemzetségét.”

A Transtelex továbbá levelet intézett az Erdélyi Református Egyházkerületnek és Kató Béla püspöknek is, amelyben olyanokra kérdeznek rá, hogy elfogadhatónak tartják-e ezt a megnyilvánulást, lesz-e fegyelmi eljárás az esperes ellen, milyen lépéseket fognak tenni az ilyen megnyilvánulással szemben, hogy azok ne rombolják az egyház hitelességét, mi az egyház hivatalos álláspontja az LMBTQ-közösséggel kapcsolatosan? Erre még választ nem kapott a szerkesztőség, ha a jövőheti lapzártánkig megérkezik, majd beszámolok róla.

Ez volt a Tilos a Bé mára, én Kiss Anna voltam és próbáljatok meg nem felnégyelni senkit amiatt, mert más, és mert az orosz propaganda az agyatokra ment. Na sziasztok!