Ismerős az az érzés, amikor egy mellékutcából ki szeretnél térni a főutcára, de nem tudsz, mert csak jönnek és jönnek az autók? Hol egyik irányból, hol a másik irányból. Elmegy kettő, három, öt, tíz, és egyik sem enged ki. Mikor már a huszonegyedik megy el, érzed, hogy ennek soha nem lesz vége. Már tíz autó várakozik mögötted, és kínosan érzed magad, de nem tehetsz semmit, mert tényleg jönnek az autók, és nem állnak meg. Jártál már így? Ugye, milyen hálás voltál annak a huszonhetedik autónak, aki lassított picit és lámpázott, hogy mehetsz?

De úgy jártál-e, hogy a Tábor negyedből jöttél volna le a központba a Szentimrén, és a Kőkereszt tér előtt belefutottál a dugóba, mert azok, akik a központból a kórház fele ücsörögtek a dugóban, fontosabbnak tartották, hogy három méterrel előbbre álljanak a dugóban, mint azt, hogy átengedjék azokat, akik gyakorlatilag ellentétes irányba akarnak haladni?

Jártál-e úgy, reggel 8 előtt, mikor még nem mennek a jelzőlámpák, hogy a piac felől jövet próbáltál a kórháznál balra térni, de a központ felé igyekvők annyira nyomultak a dugóban, hogy nem tudtál tőlük befordulni? Vagy a terelőút bethlenfalvi becsatlakozásánál, amióta nem mennek a lámpák? Vagy a Termés utcából kifele jövet, mikor balra akarsz térni? Vagy a Gábor Áron utcából a balra térésnél? Vagy a Céhek utcánál? És még sorolhatnám az utcákat hajnalig.

Esett-e meg, hogy leparkoltál a Bethlen utcában, s utána nem tudtál visszaállni az araszoló kocsisorba, mert hiába jeleztél perceken keresztül kétségbeesetten, nem akart senki kiengedni?

Meg vagyok győződve,

hogy ismered ezt az érzést, amiről beszélek, ha időnként autóba ülsz. Sőt, még jobban ismered, ha naponta használod az autót. Különösképpen ismered, ha most, az ünnepek előtt indulsz el, és érzed azt a kiáramló krisztusi lelkületet, amely mindenkit sietésre ösztönöz, és te pedig csak állsz és vársz hosszú perceket, hogy a Betlehembe vagy a Bethlenbe siető királyok valamelyike kiengedjen, átengedjen.

Nem feltételezném, hogy az udvarhelyi sofőrök rosszindulatúak. Bizonyára van olyan is, de nem jellemző. Inkább azt gyanítom, hogy csak sietünk, vagy figyelmetlenek vagyunk. Magamból indulok ki. Sokszor előfordul, hogy el vagyok valamin gondolkodva, s egyszer csak belém nyilall a felismerés, hogy hű, ezt az autót kiengedhettem volna, de csak akkor vettem észre, mikor mellette voltam. S nézem a tükörben, hogy sorra mennek el mellette az autók, és senki nem engedi ki szerencsétlent. Elmegy mellette tíz, húsz, s egyszer csak eltűnik a látómezőmből, még mielőtt ki tudott volna fordulni.

Úgy érzem, csak rajtunk múlik,

hogy az a kellemetlen érzés megszűnjön, amikor állsz a kereszteződésben, vársz, és tehetetlen vagy. És mi tehetünk azért, hogy egyre gyakrabban érezzük azt az örömöt, amikor valaki kiengedett és haladhatunk, vagy azt a még erősebb örömöt, amikor mi engedtünk ki valakit, és látjuk a boldog arcát két szélvédőn keresztül.

Így, karácsony előtt ennél szebb ajándékot nem adhatsz senkinek. Ajándékozd meg embertársaid egy kis figyelemmel! Engedj ki egy autót naponta! Ha mindenikünk csak egy autót kiengedne naponta, sokkal hatékonyabb lenne a közlekedés a városban. Lehet, hogy te öt másodperccel később érsz oda, ahova igyekszel, de az, akit kiengedtél, három perccel hamarabb.

És az is lehet, hogy úgy összességében mindenki hamarabb fog odaérni, mert te is engedsz ki, de téged is kiengednek, így talán felgyorsul a forgalom. Az emberek bátrabban mernek bemenni mellékutcákba, felszabadulnak a nagy teher alól a főutak, nem lesz annyi dugó. Nem lesz annyi ideg, annyi feszültség, annyi baleset. Mindnyájunknak jobb lesz.

Csatlakozz te is a Kiengedlek mozgalomhoz!

Könnyű, csak két dolgot kell tenned:

1, Facebook-os profilképedre helyezd rá a Kiengedlek autót, hogy minél több ismerősöd láthassa, mennyire fontos ez, és legközelebb, amikor egy várakozó autót lát, jusson eszébe, hogy azt az autót kiengedheti.

2, Engedj ki egy autót naponta. De ha többet engedsz ki, az sem bűn.

A profilképedre úgy tudod rárakni a Kiengedlek autót, hogy rákattintasz ide a facebook profilkép keretezőre, beállítod, hogy „soha”, majd rákattintasz a „Beállítás profilképként” gombra. Egyszerű.

Mi, itt az uh.ro-n az elkövetkezendő időszakban fokozott figyelmet szentelünk ennek a témának, anyagokat fogunk írni erről, és meglepetésekkel fogjuk megörvendeztetni azokat az autósokat, akik kiengedik felebarátaikat.

Kiengedésre fel, barátaim!

Áldott karácsonyt!